Sohasem látott történelmi lehetőség előtt állt az utóbbi 9 évben a magyar futball. Százmilliárdok érkeztek a sportághoz, miközben a labdarúgás helyzete egyáltalán nem indokolta ezt mérhetetlenül magas támogatást.
Hiába jön a rengeteg TAO és az óriási állami támogatás a hazai labdarúgásba, a nemzetközi klubfutballban egyszerűen nem tudja megvetni a lábát a magyar foci. A probléma összetett, de a diagnózis egyértelmű:
Ha körbe nézünk a térségben, akkor több sikeres klubmodellt is láthatunk. A Ferencvárost kiejtő Dinamo Zagreb például egész országra (mármint horvátra) kiterjedő tehetségmegfigyelő hálózatot épített ki, amelynek következtében évről évre nevelik ki a horvát futball ígéretes tehetségeit. Ne feledjük, hogy arról a 4 milliós népességű Horvátországról beszélünk, amely 2018-ban a világbajnokságon ezüstérmes lett. A Dinamo Zagreb egyébként az előző szezonban – csupán játékos eladásból – 25 millió eurónyi (kb. 8 milliárd ft) bevételre tettek szert.
Az elmúlt 5 évben pedig ez az összeg, több mint 35 milliárd forint volt.
Mindezek ellenére, a Dinamo Zagreb megnyerte a horvát pontvadászatot, majd néhány hete 4 góllal búcsúztatta azt a Ferencvárost, amely a tavalyi év folyamán 17,6 milliárd forintnyi támogatást kapott a magyar államtól.
Fiatalok helyett légiósok
Ahogyan ismert, a TAO eredetileg azért lett létrehozva, hogy utánpótlásra és létesítmény-fejlesztésre fordítsák, ám ezzel szemben ilyen-olyan ügyeskedések révén, inkább a "nagycsapat" játékosaira fordítják az egyesületek ezt a támogatást.
Azóta ki is alakult egy igen sajátos rendszer: a klubok elvárják, hogy a közpénznek minősülő TAO-támogatásokat megkapják, azért, hogy esetleg bejuthassanak valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörébe, amelynek köszönhetően további bevételhez juthatnának. Vagyis a magyar emberek adóforintja azért kell, hogy a magyar labdarúgó egyesületek még több pénzhez juthassanak.
Másrészt, a támogatások nagy része a játékosok fizetésére megy el, tehát a pénz kivándorol, miközben semmilyen befektetés nem történik. Vagyis, ha egyszer olyan politikai szelek fordulnak, hogy elzárják a pénzcsapot, akkor egyik pillanatról a másikra összedőlhetnek a klubok.
A labdarúgást minden tekintetben látványsporttá variálták.
A sport mögötti politika nem engedi, hogy a szakmai koncepciók felülírják a pénz elherdálását. Csak a jelen létezik a magyar fociban. Tipikus eset volt a Szombathelyi Haladás példája, ahol 15 milliárd forintért építettek stadiont, azonban a stadion fenntartási költsége olyan magas volt, hogy a klub egész egyszerűen nem volt képes finanszírozni a létesítményt. Tehát az elképzelés csak odáig tartott, hogy a klub kap egy stadiont, de azon felül már semmilyen koncepció nem született, hogy a későbbiekben mégis, hogyan fogják fenntartani azt.
![.](https://images.alfahir.hu/alfahir/inline-images/halad%C3%A1s_stadion_0.jpeg)
Megugró fizetések
9 év alatt egy magyar futballista átlagjövedelme a havi 500-600 ezer forintról, 2 millió forintra emelkedett. Ezen felül pedig rengeteg méregdrága légiós lepte el az NB1-et. A mostani bajnokságban már az első osztályú játékosok 36%-a volt külföldi. A két leggazdagabb klub (FTC és Videoton) keretében elvétve kapnak lehetőséget fiatal játékosok, ellentétben viszont a 2 együttesben 29 légiós található.
A magyar labdarúgás a jelenlegi piaci helyzetéhez képest, messze több bevételhez jut, mint az indokolt lenne. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a klubok minél több bevételhez juthassanak. Ha az ún. fiatalszabályt betartanák a klubok, akkor még annál is több pénzhez juthatnának, ennek ellenére azonban, a klubok ellentétesen cselekednek.
Míg a térség klubjai úgy gondolkodnak, hogy a játékosok kinevelésével és későbbi eladásával próbálják meg gazdaságosan működtetni a klubokat, addig a magyar egyesületek inkább jó pár lépcsőfokot átugorva, innen-onnan érkező játékosokkal próbálják meg azonnal az európai élmezőnyt elérni. Természetesen sikertelenül.
Azonban ezzel az a gond, hogy így az egyesületekben olyan játékosok lépnek pályára kivétel nélkül, akik
nem a klubért élnek, hanem a klubból élnek meg.
Sajnos a temérdek mennyiségű támogatás miatt, a hazai csapatok nincsenek rákényszerítve arra, hogy arra fordítsák ezeket az összegeket, hogy később saját lábon is meg tudjanak állni. Nincs koncepció a saját utánpótlásbázis fejlesztésére, de arra sem, hogy mondjuk tehetségeket felkutatva, későbbi eladásra bevételre tegyenek szert.
![.](https://images.alfahir.hu/alfahir/inline-images/540up.jpg)
Arról nem is szólva, hogy ezzel rossz üzenetet is küldenek az utánpótlásban futballozó gyermekek számára. Vagyis, ha egy tizenéves magyar fiatal arról álmodozik, hogy esetleg
a Fradiban vagy az Újpest színeiben próbáljon meg karriert indítani, akkor jobb, ha letesz róla, mert úgyis ukránok, szerbek, románok fognak helyette futballozni.
Akárhogy is nézzük, ha nem lesz hamar váltás a felfogás terén, akkor kijelenthetjük, hogy a magyar futball teljes mértékben eltékozolta a történelmi lehetőségét arra, hogy valaha is fel tudjon zárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz, mert ami most zajlik az semmi más, csak pénzherdálás. Olyan, mintha szitával akarnánk vizet szedni a kútból.