Miért szálltak be a törökök a líbiai háborúba?

Miért szálltak be a törökök a líbiai háborúba?

Líbia 2011-ben, Moammer Kadhafi diktátor megbuktatása után süllyedt káoszba, a hadurak és törzsek által szabdalt országban polgárháború dúl. Halifa Haftár tábornok és csapatai ellenőrzik a területek többségét, már a főváros, Tripoli ellen is zajlott az offenzíva, amikor a törökök kisegítették a nemzetközileg elismert Szarrádzs-kormányt. Bonyolítja a helyzetet, hogy közben Haftárt támogatják az oroszok. A konfliktus érinti Európát is, az instabil Líbiából folyamatosan indulnak menekültek a kontinens irányába a Földközi-tengeren át. Szalai Mátét, a Corvinus Egyetem oktatóját, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját kérdeztük.

Hogyan tudjuk összefoglalni a líbiai polgárháború állását, Halifa Haftár visszaszorulóban, Fájez esz-Szarrádzs kormánya erősödőben?

A török segítségnek köszönhetően Haftár erői valamennyire visszaszorultak, de ez csak relatív. Az ország területeinek jelentős részét, legalább 60-70 százalékát továbbra is ők uralják. Amit sikerült megállítani és visszafordítani, az Haftárék Tripoli ellen több mint egy éve indított offenzívája. A Tripoli-központú erőknek nem csak a főváros környékét sikerült felszabadítani, délre- és délnyugatra sikerült katonai bázisokat el- vagy visszafoglalni, jelenleg pedig Szirt város körül zajlanak a harcok. A háborúnak viszont még nincs vége, és azt sem jelenteném ki, hogy biztos a központi kormány győzelme.

Több eszközt is bevethettek a törökök, a szíriai milicisták átdobásán keresztül, a fegyverszállítmányokon át a drónokig.

A szárazföldi támogatást a szíriai zsoldosok jelentették, az ő számuk kérdéses, szíriai források tízezer fölé teszik, de ez még így is csak Haftár erőinek a harmada, önmagában nem fogja eldönteni a háborút. A drónok bevetése volt a legfontosabb hozzáadott értéke a török támogatásnak, ezzel sikerült Haftárék légifölényét megkérdőjelezni.

Haftárt támogatják az oroszok, de sajtóinformációk szerint korábban az Egyesült Államokban a CIA vendége volt. Rá lehet húzni, hogy „valakinek az embere”?

Haftár önmagának az embere, igyekezett függetleníteni magát és senki emberévé sem válni, mert az problémákat okozhat másoknál. Oroszország, Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Emírségek támogatják, de jó kapcsolatokat ápol a franciákkal és az amerikai hírszerzéssel is. Többen az oroszok emberének nevezték, de ez azért sem állja meg a helyét, mert Moszkva is próbál több lábon állni, nem szakítottak meg minden kapcsolatot Szarrádzzsal. Ahova inkább besorolható Haftár, az a regionális tengely, ezen anti-iszlamistának nevezhető, szemben a katari-török tengellyel, amely inkább iszlamista-barát.

Miért fontos Erdoğannak Líbia?

Az egyik a geopolitika. Líbia a Földközi-tenger déli partjának egyik legfontosabb része, migrációs szempontból összeköti Afrikát Európával. Észak-Afrikában jelenleg ez a leginstabilabb terület, ezért a legkritikusabb is, hogy ki ellenőrzi. A törökök vélhetően légi- és tengeri bázist is akarnak véglegesíteni Líbiában, ami jó zsarolókártya lehet Európával szemben.

Vannak gazdaságföldrajzi érdekeik is, elsősorban a Kelet-Mediterráneumban található gázkészletek miatt. Itt nagy kötélhúzás megy, állami- és nem-állami szereplők is érdekeltek, Görögország, Törökország, Ciprus, Izrael, Palesztina, Egyiptom. A törökökkel szemben létrejött egy együttműködésszerűség, ez a Kelet-Mediterrán Gázfórum, Ciprus, Egyiptom, Görögország, Izrael, Jordánia, Olaszország és Palesztina részvételével. A törökök részben jogosan érzik úgy, hogy szűkült a mozgásterük. Természetes partnerük Észak-Ciprus, de kiderült, hogy Líbia is hasznos lehet, a Földközi-tenger keleti medencéjében van a török-líbiai tengeri határ. Gyakorlatilag azt kapta Törökország a háborús támogatásért cserébe, hogy módosították a határokat, nagyobb lett a kizárólagos török gazdasági övezet. Kérdés, hogy ez mennyire állja meg a helyét a nemzetközi jogban.

További nézőpontok is vannak, mint minden háborúnak, ennek is lehetnek belpolitikai szempontjai Erdoğanéknál, valamint Líbiában jelentős török gazdasági érdekeltségek vannak befektetések és munkaerő tekintetében.

Az oroszok Haftárt támogatták, látva a jelenlegi helyzetet, Szarrádzs felé mozdulhatnak inkább?

Bizonyos mozgás mindig is jelen volt részükről. Az oroszok megpróbáltak összehozni egy tűzszüneti megállapodást Moszkvában év elején, Szarrádzs nyitott volt erre, de Haftár kiugrott. Az látszott, hogy van tárgyalási lehetőség Szarrádzs és az oroszok között. A mozgásuk azt mutatja, hogy Szíriához hasonlóan nem gondolkodnak az egyik fél totális győzelmének lehetőségében. Információk szerint Haftár elégedetlen volt az orosz segítség minőségével és mennyiségével, ami szintén azt jelezheti, hogy az oroszok nem számítanak egyértelmű győztesre a háborúban.

Az Egyesült Államok feltűnően kimarad a konfliktusból.

Nincsenek közvetlen érdekeik Líbiában azon túl, hogy a terroristahálózatok ne tudjanak megerősödni. 2011 után is a dzsihadistákkal szemben avatkoztak be, jelen pillanatban ezek a szervezetek legyőzöttnek vannak tekintve Líbiában, ezért Washington annyira nem figyel a konfliktusra, nincsenek közvetlen érdekeik sem Szarrádzs, sem Haftár oldalán.

Líbia instabilitása hatással van Európa biztonságára, de tudunk-e, akarunk-e valamit kezdeni a helyzettel?

Jelen pillanatban nem igazán lenne erre kapacitás. Nagyon látványos bukás volt, főleg Németország részéről, amikor a berlini konferencián megpróbálták elérni, hogy külső forrásból a líbiai erők ne jussanak fegyverekhez. Ez jól láthatóan nem működik, zajlanak a fegyverszállítások. Európai részről létezik egy migrációval kapcsolatos együttműködés, a Földközi-tengeren jelenleg is vannak missziók. Olyan törekvést is láthatunk, amely a líbiai partiőrség fejlesztését irányozza elő, és, bár erről kevés információ van, de nem-állami szereplők helyi szinten együttműködnek, hogy például az olajat ki tudják hozni Líbiából. Partikuláris lépések tehát vannak, de nagystratégiát nem látunk, annak ellenére sem, hogy az Európai Bizottság geopolitikainak nevezi magát.