Ugyanakkor az is igaz, hogy semmi sem tart örökké. Így az is biztos, hogy a Fidesz előbb vagy utóbb bukni fog. Ők is tudják, mi is tudjuk, nincs ebben semmi különös.
Egyszerűen biztos. Amiben viszont bizonytalan vagyok, hogy az első blikkre roppant kínos korrupciógyanús ügyek napvilágra kerülése okoz-e egyáltalán egy icipici feszengést a kormánypártnak.
Azért feltételezem, hogy nem, mert ismerősi körömben például Mészáros Lőrinc csodálatos vagyongyarapodásának felvetésére olyan sallert kaptam a „minden pártnál ez van” válasszal, hogy a fal adta a másikat.
Értik, mindenhol. Tehát Vona Gábor egyik régi jó barátja is száz milliárd forinttal gazdagodott tavaly, Szél Bernadett cimborája is krőzus lett a semmiből, meg - na bumm - Orbán Viktoré is. Mert „minden pártnál ez van”. Meg minden politikus lop, csal, hazudik, és emberek milliói letudják közéleti aktivitásukat ezzel az überproli kinyilatkoztatással.
Minden pártnál ez van – mondta ismerősöm. Vagyis, amolyan freudi el nem szólásként, indirekt módon elismerte a lopás tényét, de annak kommentálását letudta azzal, hogy na és, a többi is ezt csinálja.
Remélhetünk változást ebben az országban, amíg a tisztelt választópolgárok simán természetesnek veszik, hogy a politikusok lopnak? Nem tudom. Mindegy, majd egyszer kiderül. Addig is most megyek, beszélgetek kicsit az ismerősömmel, és közben ellopom a pénztárcáját. Nem lesz gond, hiszen a lopás nem zavarja.
Vagy mégis?