A Kúrián is felsült, így nem titkolózhat tovább az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi): ki kell adnia a tavaly áprilisi kórházkiürítést elrendelő dokumentumot a Magyar Helsinki Bizottságnak - tudatta a szervezet.
Azt írják, a Kúria sem fogadta el a Kásler Miklós vezette tárca mondvacsinált érvelését, hogy a közadat valamiféle későbbi döntést készítene elő, és nyilvánosságra kerülése veszélyeztetné a járvány elleni védekezést. "Az alperes minden konkrétumot mellőző hivatkozása nem támasztotta alá azt a hivatkozást, hogy az adott esetben a kiadni kért közérdekű adatok megismerése [az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény rendelkezése alapján] korlátozható" - olvasható a kúria indoklásában. Az alperes ez esetben az Emmi volt, a felperes pedig Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
A szervezet emlékeztet rá, hogy adatkérésüket tavaly májusban tagadta meg az Emmi, akkor arra hivatkozva, hogy a „kért dokumentum további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja”. Ezt a civil jogvédő szervezet nem fogadta el, mert az adatkezelő minisztériumnak indokolnia kellett volna, hogy jogszerű indoka volt az adatkérés megtagadásának. Ezért Tóth Balázs az ügyvédje, Fazekas Tamás segítségével bírósághoz fordult.
Elsőfokon a civil jogvédőknek adott igazat a Fővárosi Törvényszék a minisztériummal szemben. a tárca felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a jogerős ítélettel szemben. Ez az alaptalanul a lehető legtovább elhúzott per ért most véget a Magyar Helsinki Bizottság ismételt sikerével. A Kúria minden ponton fenntartotta bíróságok korábbi döntéseit.
Kizárólag azt az adatot kértük, amit a kormánynak magától is a nyilvánosság elé kellett volna tárnia a tavaly tavaszi döntés indokaként. Remek lenne, ha legalább a Kúria ítélete nyomán külön végrehajtási eljárás nélkül több mint másfél évvel a döntés után végre megtudhatnák az emberek az igazságot arról, hogy pontosan miért kellett ezreknek pánikszerűen elhagyniuk egészségügyi intézményeket
- írták a közleményben.
Még 2020 áprilisában nagy felháborodást váltott ki, hogy előbb a kórházi férőhelyek 50, majd rövid idő múlva 60 százalékát kellett „felszabadítani”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egyik napról a másikra tettek ki betegeket a kórházakból, sokan szakszerű ellátás nélkül maradtak, ami súlyos megpróbáltatásokat jelentettek betegeknek és családjaiknak egyaránt. Százaknak, akár ezreknek korlátozták ezzel az élethez, emberi méltósághoz, egészségügyi ellátáshoz való alapjogát minden előzetes figyelmeztetés és látható előkészítés nélkül. A nagy jelentőségű miniszteri döntést mégsem ismerhette meg a társadalom. Eddig legalábbis.