Mi lehet a közös Magyarország és Lengyelország között a családon belüli erőszak, illetve a nők elleni bántalmazás vonatkozásában? Miért érezte szükségét egy magyar és egy lengyel újságírónő, hogy felhívja a problémákra a figyelmet? S hogyan tették mindezt? Rajzák Kingát kérdeztük egy rendkívül izgalmas, közös projekt kapcsán, amikor is két nő szívügyévé vált a nemzeti, valamint nemzetközi női jogokkal kapcsolatos döntések követése és feltárása.
Kinga rendkívül sokoldalú amellett, hogy határokon átívelő, széles rálátással rendelkezik a világ dolgai iránt. Dunaszerdahelyen született, Győrbe járt gimnáziumba, majd a londoni Goldsmiths Egyetemen tanult szociológiát és politikát, később pedig szintén Londonban a School of Economics and Political Science intézményben végzett el egy mesterképzést. Ezt követően a New York University-n egy szemeszter erejéig belekóstolhatott az újságírásba látogató diákként, s mint mondja, rögtön tudta, hogy megtalálta azt, amit örökké csinálni szeretne.
Tavaly be is fejezte második mester diplomáját a Columbia Journalism School multimédia-újságírás szakán New Yorkban. S bár a Nagy Almában él, most mégis a budapesti létet habzsolja – persze limitáltan –, ugyanis új amerikai vízumát a korlátozottan működő amerikai nagykövetség nem adja ki. Sokaknak ezek mellett egyébként annak kapcsán csenghet ismerősen a neve, hogy ő az egyik legismertebb magyar topmodell.
Kinga a videó riportokat kedveli a legjobban, úgy érzi ugyanis, van valami hipnotizáló a videókészítésben, hiszen – amellett, hogy rendkívül kreatív folyamat – nagyon emberközeli is. Ahogyan pedig Amerikában mondják, ő egy ‘one-woman-band’, hiszen teljesen önállóan, segítség nélkül tudja elkészíteni videóprojektjeit elejétől a végéig. De miért is fontos mindez?
Agnieszka Wadolowska lengyel újságíró és Kinga egy nagyon izgalmas, közös projektbe vágtak bele: mindkettejük szívügye ugyanis a nemzeti, valamint nemzetközi női jogokkal kapcsolatos jogi döntések követése, feltárása. Kettejük közös munkájának ötletét Aga vetette fel közvetlenül azután, hogy Lengyelország fellépett az abortusz ellen, amit nem sokkal előzött meg az ország kilépése az Isztambuli Egyezményből. De mielőtt rátérnénk a projektjükre, érdemes górcső alá vennünk, mi lehet az, ami miatt
egy lengyel és egy magyar újságíró úgy gondolja, országaik között van valamiféle, egymáshoz hasonló jellemvonás.
Lengyel-magyar párhuzamok
Mint ismert, Magyarországon a kormány tavaly tavasszal döntött úgy, nem ratifikálja az egyezményt, melynek célja a nők védelme a családon belüli erőszaktól. A kormány döntését azzal indokolta: van elég magyar törvény itthon, ami védelmet nyújt, nincs hát szükség egy olyan liberális szabályozásra, amelyben a gender szó is felsejlik amellett, hogy célzást is tartalmaz a migráns nőkre vonatkozóan.
A két állam közös gondolatmenetéről árulkodik egyébként az is – ismertette Kinga –, hogy Magyarország és Lengyelország voltak csupán azon két EU tagállam, akik aláírták a Trump-kormány által támogatott Geneva Consensus Declaration-t. Ez az abortusz ellen lép fel amellett, hogy a klasszikus család képét hangsúlyozza, így – ahogyan Kinga fogalmazott – indirekt módon propagálja az anti-LMBTQ nemzetpolitikát.
Közös vonás továbbá, hogy mind Lengyelország, mind pedig Magyarország ellenzi a gender szót, amely Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök szerint „veszélyesebb”, mint anno a kommunizmus volt. Emlékezetes, Orbán Viktor már 2018-ban hangot adott a gender szó és tanulmányok elleni averziójának, amikor is betiltotta ezt egyetemi tárgyként a magyar kampuszokon.
Nőnapi mementó genderről, abortuszról, 33-as paragrafusról, erőszakról és szexizmusról
Tartogatott egyet s mást 2020 nőügyileg, az események pedig egy még érdekfeszítőbb 2021-es esztendőt ígérnek. Ennek, és persze a nőnap apropóján évértékelőre adtuk hát fejünket Antoni Ritával, a Nőkért egyesület elnökével, hogy beszéljünk többek között politikai fegyverekről, vagy épp arról, mi lehet markáns része a kormány 2022-es kampányának.
Mindemellett több egyéb politikai megmozdulásokban, kijelentésekben is hasonlóságot mutatunk a lengyelekkel: például patriarkális és konzervatív karakterisztikánk alapján.
A közös projekt
Mi jelenleg a nők elleni erőszakról szóló döntéseket szeretnénk elemezni és feltárni az áldozatok, szakértők szemszögéből, de természetesen az állami apparátusban dolgozókat is meg fogjuk kérdezni
– mondta Kinga a közös munkáról, hozzátéve, a nőket érintő bántalmazást illetően e két tagállamban a számok rendkívül magasak, az elmúlt esztendő statisztikái pedig egyáltalán nem adnak okot az optimizmusra.
A vírus kitörését követően Lengyelországban
több mint 50 százalékot ugrott a segélykérő telefonok száma, míg Magyarországon csaknem kétharmadot nőtt
a bejelentett bántalmazásoké.
Bár mindkét ország igyekszik önmagát nőpártinak ábrázolni, nem szabad elfeledkeznünk azokról a többek által ismert esetekről, amik által felsejlett, az áldozatok nagyon nehezen jutnak segítséghez mind jogi, mind pszichikai síkon. Ami talán a legnyilvánvalóbb, hogy létezik egy jogi „vákuum”: azaz nincs egy kidolgozott, effektív rendszer, amely utat mutathatna a bírók, ügyészek számára annak kapcsán, hogyan kell jogilag családon belüli erőszakról szóló ügyekbe eljárni
– vélekedik Kinga.
Romló tendenciák és titokkormányzás - Szél Bernadett az erőszak elleni üres kormánypropagandáról
Szél Bernadett országgyűlési képviselő nemrégiben írásbeli kérdéssel fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez annak kapcsán, hogyan is alakult a kapcsolati erőszak eseteinek száma a tavaszi és őszi korlátozások idején. Több dologra is kíváncsi volt: például arra, miért nem tartotta fontosnak a kormány, illetve a rendőrség a háztartáson belüli, kapcsolati erőszak adatainak közzétételét, ha világosan látható volt az emelkedő tendencia.
Meglátása szerint a jogrendszer gyakran a bántalmazók elítélése helyett inkább védelmet nyújt a bűncselekmény elkövetőinek, ezzel hosszas jogi kálváriába sodorva az áldozatokat. Az eljárások indítása emellett rendkívül nagy anyagi terhet helyez az áldozatok vállára, így legtöbbjük nem is fordul nyilvános, jogi meghallgatáshoz.
Az elmúlt egy év közéleti döntéseiről Péterfy-Novák Éva íróval
Egy év relatíve hosszú idő, ha azt nézzük például, mennyi minden történt akárcsak hazánkban a közéletben. 2020-ból pedig jócskán van mit felidézni. Ne legyünk azonban mohók, kis szeletet vágjunk ebből a bizonyos tortából, fókuszába helyezve a nőket! Péterfy-Novák Éva íróval hónapokra bontottuk az elmúlt egy esztendőt, kiemelve annak egy-egy részletét, csak hogy ne tűnjenek el a feledés „jótékony" homályába.
Kinga példaként hozta fel a Renner Erikával történteket, akinek esete jól demonstrálja, milyen dilemmákkal kell szembenéznie egy áldozatnak, ha mégis úgy dönt, jogi eljárást indít bántalmazója ellen. Erika történetéről Kinga videót is készített.
Egy délután elment ugyanis Erikához, majd két óra alatt felvettek egy hosszabb beszélgetést, s mivel korábban már Kinga készített vele egy másik riportot, így jól ismerte mind Erikát, mind pedig azt, amit át kellett élnie. Kinga szerette volna hát, ha Erika az Agával közös munkák kampányvideóinak egyik arca lenne, ugyanis úgy látja, a nő esete sajnálatos módon jól demonstrálja a magyar ügyészség inkompetenciáját, s ő pontosan ezt szerette volna bemutatni külföldi támogatóiknak is.
Erika mellett Adamik Luca is elmondta történetét a verbális abúzusról, amely Magyarországon nagyon sok nőt érint.
Luca történetével megint csak felsejlik az, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség révén a férfiak skrupulus nélkül szólhatnak be, fenyegethetik partnerüket, mert az egész állam konzervatív narratívája azt sugallja, hogy oké a nőket lenézni, alantas polgárként kezelni
– fűzte hozzá Kinga.
A két újságíró jövőbeli tervei között szerepel egy rövid dokumentumfilm, illetve cikkszéria elkészítése a lengyel-magyar áldozatok helyzetéről, ehhez pedig nemrégiben sikerült összegyűjteniük közel 1 millió forintot, ami egyébként egy ilyen terjedelmű multimédia-projekt megalkotásához nagyon alacsony összegnek számít. Projektjüket a Press Start alapítvány segítségével készítik.
Nyilván Erika esetében sokat számított, hogy az elkövető, Bene Krisztián testvérének keze felért a kormány legmagasabb berkeibe, tehát Bene alapjáraton is egy favorizált személy volt az eljárásban. Minden Erika ellen dolgozott, aki az eljárás során az összes okmányért külön fizetnie kényszerült. Ráadásul többször kellett ország-világ előtt megcsonkításának horribilis részleteit elmondania. Egy ilyen vegzáló jogi folyamat pszichikailag rettenetes nyomást jelent egy áldozatnak, így nem csoda, hogy sokan a hallgatást választják
– mondta Kinga, megemlítve Orosz Bernadett esetét is. Bernadett ellen ráadásul az őt bántalmazó férfi indított eljárást becsületsértésért, amiért a nő hangot adott az őt ért erőszaknak.
Előbb áll becsületsértésért bíróság elé Orosz Bernadett, mint az őt brutálisan összeverő volt barátja
További tanulságokkal szolgál az Orosz Bernadett elleni támadás története. Ő az a hatgyermekes miskolci anyuka, akit még tavaly november bántalmazott olyan kegyetlenül a volt barátja, hogy a sérülései láttán az eljáró rendőr is arról beszélt, ilyen brutális támadást nő ellen még nem követtek el.
S hogyan látja ezek fényében a jövőt Kinga? Úgy véli, ugyan ma már számos szervezet nyújt segítséget a nőknek, azonban még egészen bizonyos, hogy sokáig fog tartani, amíg az őket ért erőszakot és bántalmazást nem tabuként kezeli a társadalom.
Meglátása szerint a bántalmazás egyik legfőbb forrása, hogy a férfiak alárendeltként kezelik a nőket, ezért kellene változtatni a konzervatív felfogáson, mely a régi társadalmi szerepekre épül, s azt hangsúlyozza: a nő kötelessége a törődés, takarítás és a gyermeknevelés.
Óriás probléma, miszerint a kormány egyik ismert alakja, a családokért felelős miniszter, Novák Katalin azt állítja, a nőknek el kellene fogadniuk, hogy kevesebbet keresnek, mint a férfiak, mert ez normális, hiszen a két nem alapjáraton nem egyenlő. Tehát mindezek a kijelentések, normalizált sztereotípiák azt sugallják, a nő egy másodrangú polgár, és a sok ellenkezés helyett inkább élveznie kéne alárendelt helyzetét
– összegezte Kinga.