"- Csókolom, meghoztuk a karácsonyi ajándékot!
- Az nagyon jó lesz!
- A városvezetés ajándékát.
- Az nagyon jó!"
Ezzel a cseppet szirupos lelkendezéssel indul a Makói Városi Televízió riportja, a jelenet résztvevői Molnár néni, és a helyi fideszes önkormányzati képviselő, Kovács Sándor.
Utóbbi maga is az idősebb korosztályt erősíti, láthatóan nem is okoz neki gondot szót érteni a körzetébe tartozó 413 idős emberrel, akiknek személyesen, egyenként adja át az önkormányzat, a párt és természetesen "a Viktor" karácsonyi ajándéknak csúfolt búcsúcéduláját.
És ugyan, ki tudna ellenállni egy ilyen joviális, jól öltözött öregúrnak, aki ráadásul még pénzt is hoz a házhoz?
Nem is csoda, hogy Molnár Istvánné határozott rajongással és párás szemekkel rebegi bele a kamerába a riporter érdeklődésére: a kisunoka ajándékára költik majd az összeget, ami "minden nyugdíjasnak jól esik".
Ugyanilyen meghatottan nyilatkozik Vajka Lajosné, akiknél szintén két tízezer forintos utalvány landolt Kovács úr közreműködésével. Ők élelmiszerre költik majd a körültekintő figyelemmel kiosztott választási emlékeztetőt.
Kovács bácsi pedig korát meghazudtoló energiával és lelkesedéssel szántja föl a Lázár János legújabb vadászterületeként is funkcionáló település rá eső részét:
a riport forgatásakor már 250 szépkorúhoz juttatta el személyesen, az emberi kapcsolattal és az odafigyelés látszatával gondosan megtámogatott utalványokat.
Ha az ellenzéki pártok, a meddő összefogást szajkózó megmondóemberek és politikai szakértők bármikor is a fideszes siker receptjét keresnék, vagy a miérteket találgatják egy újabb narancsos győzelem után, akkor reméljük eszükbe jut Kovács Sándor, aki arcán üdvözült tekintettel minden, számára fontos háztartásba személyesen viszi el a maga és pártja igazságát, néhány bátorító és kedves szó kíséretében.
Az Erzsébet-utalvány ugyan fontos része a képletnek, de a személyes kontaktus, a kézfogások, a vállveregetések, a kézcsókok és az akár még szívből is jövő, őszinte érdeklődés feledteti el az irányba állított nyugdíjasokkal igazán, hogy tulajdonképpen könyöradományt kénytelenek elfogadni, és egy végigdolgozott élet után kegyelempénz kell a karácsonyi ebédhez és az unoka ajándékához.
Tanulni kell Kovács bácsitól, és könyörtelenül szét kell hasogatni a rózsaszín szemellenzőket, amiket megannyi társával országszerte fáradhatatlanul akasztgat a könnyen befolyásolható emberek fejére!
Mítoszrombolás: a Kubatov-lista nem fekete mágia
A következő cikkünkben bemutatjuk a talpalásos, cipőelnyűvéses, házalós korteskedés műfaját és nem éppen rövid történelmét az ókori Rómától a XVII. századi Nagy-Britannián, a monarchiabeli Budapesten, a tv-korszakbeli hanyatláson és a kilencvenes évekbeli amerikai újjászületésen át a jelenkori Magyarországig. Terjedelmi okok miatt két nagy fejezetre osztottuk.