Mark M. Lowenthal hírszerzési elemző, egyetemi oktató. Az amerikai hírszerző közösség több jelentős intézményében töltött be vezető pozíciót, így szolgálat a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) elemzésért felelős igazgatóhelyetteseként, a Nemzeti Hírszerzési Tanács értékelésért felelős alelnökeként, az amerikai Külügyminisztérium hírszerzésért felelős helyettes államtitkáraként és a Képviselőház Állandó Választott Hírszerzési Bizottsága (HPSCI) stábjának igazgatójaként. 1994 óta tart kurzusokat a hírszerzésről és a hírszerzési elemzésről amerikai és európai egyetemeken (Columbia Egyetem, John Hopkins Egyetem, Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete). Lowenthal öt könyvet és több mint kilencven cikket, illetve tanulmányt írt a hírszerzés és nemzetközi biztonság témáiban. (AJTK)
Szombaton mutatták be a budapesti könyvfesztiválon Mark M. Lowenthal Hírszerzés – A titkoktól a politikai döntésekig című hatszáz oldalas kötetét, amely az Antall József Tudásközpont (AJTK) gondozásában jelent meg. A könyvbemutatón a szerző, illetve Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkára, továbbá Baranyi Tamás Péter, az AJTK kutatási vezetője beszélgetett a hírszerzés világáról.
Mark M. Lowenthal szerint a hírszerzés nem hoz politikai döntéseket, csak a hátteret biztosítja hozzá. Jellemzőnek nevezte, hogy ha valami jól sikerül, akkor mindig a politika, a törvényhozás sikeréről beszélnek, de ha valami rosszul sül el, akkor a hírszerzés hibájáról. Bár sem a Snowden-ügy, sem a WikiLeaks szivárogtatásai nem kerültek konkrétan szóba, Lowenthal elmondta, az Egyesült Államokban legtöbbször azért szokták titkosítani a jelentéseket, hogy megvédjék a forrásaikat, és ne veszítsék el őket.
Az is kiderült, a nemzetközileg elismert elemző nem hisz abban, hogy lehetséges lenne a hatékony hírszerzési együttműködés az Európai Unióban. Kiemelte, hogy az Egyesült Államoknak szoros kapcsolata van az Egyesült Királysággal, de a kontinensen már nem lehet ilyen jellegű partnerségről beszélni. Ugyanakkor kijelentette, erősen kétli, illetve nagyon meglepné, ha létrejönne egy ténylegesen funkcionáló európai hírszerzési együttműködés.
Siklósi Péter helyettes államtitkár amellett foglalt állást, hogy az információ megosztása Európában lehetséges magasabb szinten, abban azonban ő sem hisz, hogy a szolgálatok integrációja megvalósulhatna. Elmondta:
a szolgálatok munkakultúrája országonként erősen eltérő, a titkosítási szintek is különbözőek, nagyon nehéz összehangolni őket, ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokszor inkább nem is osztják meg egymással az információkat.
A mostani terrorcselekmények kapcsán Lowenthal elmesélte, hogy az FBI igazgatója, James Comey egy vacsorán azt mondta, nem szereti magányos farkasoknak nevezni az elkövetőket, mert az nemesíti őket, inkább magányos pszichopatáknak hívja őket. Az elemző szerint sajátosan hangozhat, de tény, hogy ilyen egyéni akciókra – utalva a legutóbbi, április 20-i párizsi lövöldözésre – "kényszerítették" a terroristákat, ez pedig tulajdonképpen „siker”, hiszen nincsenek már olyan nagyszabású támadások, mint 9/11.
Siklósi Péter hozzátette: nincs száz százalékosan működő rendszer, már csak a nagy számok törvénye miatt is ki fogja valaki játszani a rendszert, bármilyen jól működik is.
A könyvbemutatón nem maradhatott el az a kérdés, hogy milyen is a jó hírszerzési ügynök és elemző.
„Az ügynököknek több nyelvet kell beszélniük, nyugodtnak kell lenniük, nem szabad könnyen felizgatniuk magukat, jól kell viselniük a kettős élettel járó stresszt és hogy külföldön élnek (a tengerentúl kifejezést használta, mert amerikai nézőpontból az a külföld – szerk.), és persze megértő házastárs is kell”
- fogalmazott Lowenthal. Hozzátette: az ügynök nem kém, hanem az ügynök toborozza a kémeket.
„Az elemző más, neki nagyon kell szeretnie olvasni és írni is, tudnia kell nyomás alatt írni, röviden, tömören, objektíven fogalmaznia. Szükség van intellektuális kíváncsiságra, erre nem lehet megtanítani senkit, ez tehetség, ami vagy van, vagy nincs”
- mondta.
Siklósi Péter kiegészítve elmondta: minél távolabb áll az ügynök James Bondtól, annál jobb.
„Jellemzően a jó ügynököknek puha kézfogása van, fontos, hogy nem lehet fenyegető a fellépésük.”
„A Hírszerzés – A titkoktól a politikai döntésekig nem gyakorlati útmutató, elolvasása után senkiből nem lesz képzett kém, de még csak jobb elemző sem. Inkább azért írtam meg a könyvet, hogy segítsem annak a megértését az olvasókkal, milyen szerepet játszik a hírszerzés a nemzetbiztonsági politika alakításában, és betekintést adjak a hírszerzésből adódó előnyökbe és hátrányokba. A könyv alaptézise, hogy a hírszerzés a politikát szolgálja ki, a politika alárendeltje, és akkor működik – elemzési és műveleti szempontból – a legjobban, ha világosan meghatározott politikai célokhoz kapcsolódik” - írja könyve előszavában Lowenthal, aki az Egyesült Államok hírszerző közösségének rövid történetével, illetve annak áttekintésével kezdve bemutatja a titkosszolgálatok fejlődését és a hírszerző folyamatok változását a hidegháború után.