Módosítaná a Fidesz a büntető törvénykönyv (Btk.) rágalmazásra és becsületsértésre vonatkozó paragrafusait a sajtótermékek és médiaszolgáltatás esetében – jelentette be a minap a Magyar Távirati Iroda. A Kocsis Máté frakcióvezető és Halász János frakcióvezető-helyettes által jegyzett módosítás alapján
a jövőben nem lenne büntethető rágalmazás és becsületsértés miatt az, aki a közügyek szabad megvitatásakor, sajtótermékben vagy médiaszolgáltatás útján sért meg valakit.
Hacsak nem irányul a cselekménye a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására. Vagyis, ha egy sajtótermék dolgozója rágalmazó vagy becsületsértő állításokat ír le valakiről, akkor a médiamunkást nem lehetne felelősségre vonni büntetőjogilag – értelmezte a Telex, amihez hozzátette: a módosítás értelmében a sértettnek már csak sajtó-helyreigazítási eljárás, illetve személyiségi jogi per maradna meg lehetőségként. Ez a két eszköz azonban nem rettenti el a cikkírót a hamis állítások leírásától: tavaly például csak az Origo 13 ilyen pert vesztett, és összesen 29 helyreigazítási pert veszített a teljes kormánymédia.
A szakmát képviselő Magyar Újságírók Szövetsége egyelőre, jogi értékelés nélkül, csak a hírt közölte, a nemrégiben kizárólag a kormánymédia szócsöveként megalakult Magyar Nemzeti Médiszövetség (MNM) viszont üdvözli a törvénymódosítást, mondván, hogy „újabb nagy lépés a cenzúra ellen”. Érdekesség: a szövetség eddig nem vádolta ezzel a cenzúrát egyedül gyakorolni képes hatalmat. Állásfoglalásában azonban kiderül, hogy cenzúra alatt mást ért, mint amit az jelent. Szerinte kiemelt közéleti szereplők gyakorolják rendszeresen a cenzúrát, amikor (vissza)élve a büntetőjogi szankciók lehetőségével, így kívánnak nyomást gyakorolni a nekik nem tetsző médiumok munkatársaira. „Ami nem más, mint a nyílt cenzúra, a sajtószabadság lábbal tiprása.” A szervezet véleménye szerint
„itt az ideje az újságírói szakma dekriminalizálásának! A jogszabályok értelmében a közszereplőknek magasabb tűrési kötelezettségük van, a polgári jog pedig kellő védelmet nyújt az esetleges igaztalanságok szankcionálására. A MNM mindig is kiállt és ezután is kiáll a véleményükért megfenyegetett és meghurcolt kollégáink mellett. Bízunk benne, hogy a mostani törvénymódosítással hatékonyabban elejét lehet majd venni, hogy egyes közszereplők félelemkeltéssel és nyomásgyakorlással próbálják meg elhallgattatni a nekik nem tetsző hangokat.”
A kínai hivatalos stílusban megírt közlemény után talán érdemes szakember véleményét is megismerni a jogszabály módosításáról. Ilyen például a közélettel hangsúlyosan foglalkozó jogász, Ésik Sándor, aki az előzőnél érthetőbb stílusban foglalkozik a kérdéssel a Diétás Magyar Múzsa nevű facebook oldalán. Ésik a rágalmazás, a becsületsértés és egyéb szükséges jogi fogalmak tisztázása után így fogalmaz.
„Mi a probléma? Az, hogy ezt törvényhozással nem lehet megoldani.” Szerinte „a gond nem a törvényi védelem jogpolitikai helyével van, hanem a jogalkamazással. A magyar bíróságok nem szeretik a jóhírnév/becsület pereket. Igyekeznek tőlük minél gyorsabban megszabadulni. Nevetségesen alacsony kártérítésekkel operálnak, és igyekeznek eljátszani a Vesta-szüzet, aki nem olvas politikai sajtót, nem mondja ki politikusok nevét, valami rosszul értelmezett „ügyeken felül állást” mutat.
A jogász úgy ítéli tehát meg, hogy a büntetőjogi védelmet három előfeltétellel lehetne eltörölni:
1) A bírósági gyakorlat megszűnik a hülyét játszani, és látványosan különbséget tesz az „újságíró megszaladó tolla” és a „módszeres lejáratás” között. Mert van különbség. Szokás utálni pl. Bayer Zsoltot az anyázós jegyzeteiért, de ez nála stíluselem, még ha nem is a legszebb. Minőségileg más, amikor valakiről sorozatban, tudatosan hazudoznak.
2) Ez a különbségtétel megjelenik a szankciókban is. Vagyis a módszeres lejáratásnál a kiadó/szerkesztő és a szerző is létező, fájdalmas anyagi következményekkel néz szembe. Nem pár százezrecske, hanem pár tízmilliócska.
3) Megjelenik újra ezen a jogterületen a „punitive damages” vagyis az olyan kártérítés, amelyet a bíró nem a kárt szenvedő félre tekintettel szab ki, hanem azért, mert közérdek szól amellett, hogy a durva szabályszegő tanulja meg, milyen következményei vannak a durva szabályszegésnek.
Ésik Sándor azt mondja, hogy „ez a Btk. módosítás mára a kb. tök mindegy kategória, ad egy kis plusz munkát a bíróságnak. Ja meg biztos megnézték, hogy valamelyik baromarcú különös visszaesőnek fog minősülni, ha nem barmolnak gyorsan bele a Btk-ba, hát belebarmoltak. Aztán Varga Judit majd egy fél év múlva is azzal fog hazajönni Brüsziből, hogy most már tényleg mindjárt itt a pénz, csak hát ugye a jogállam…”