Az évértékelő
Mindenek előtt nézzük az évértékelő szónoki teljesítményeit: Molnár Gyula láthatóan nem tudta tűzbe hozni a hallgatóságot, így róla ilyen szempontból talán nem is érdemes megemlékezni, Botka László pedig annak ellenére is elég merevnek tűnt, hogy valamivel nagyobb tetszést aratott. A szegedi politikai rutin elég volt arra a miniszterelnök-jelöltnek, hogy a "nagypályán" is kormányzóképesnek mutatkozzon?
Mégis érdemes néhány szót szólnunk Molnár Gyuláról, hiszen arról beszélt, hogy még léteznek, még élnek és győzni akarnak.
"Egy sikerre törő, győzelemre hajtó párt azért nem így néz ki, egy sikerre képes pártnak nem a megmaradásáért kell küzdenie és nem azt kell hangoztatnia, hogy még létezünk."
De, ha már "Új esély" a szlogen, akkor valóban beszéljünk Botka Lászlóról. Ugye neki nem csak a lehetséges kormányváltó erők vezetője közül kell kiemelkedni, hanem azt a kérdést is felteszik vele kapcsolatban: megverheti-e Orbán Viktort? A szegedi polgármestert már jó ideje úgy kezelik, mint a szocialista párt aranytartalékát. Sikerrel vezet egy nagyvárost - legalábbis messziről ez így látszik -, politikai ellenszélben is képes megtartani a helyi hatalmát.
"Ha az évértékelőjéről kell mondanunk néhány gondolatot, akkor szót kell ejtenünk a meglepően szerény környezetről, a csekély létszámú hallgatóságról és meg kell említenünk a visszafogott médiaérdeklődést."
Mindezek elhelyezik az évértékelők sorában a szocialisták rendezvényét. Nem véletlenül szoktak a politikai PR-ral foglalkozók annyit bíbelődni a politikai rendezvények látványvilágával. Vannak olyan felmérések, amelyek azt mondják, hogy a mondanivaló hitelességét több, mint 60 százalékban az fogja meghatározni, ki, milyen környezetben, hogyan mondja el azt amit szeretne, a tartalom csak kisebb részben meghatározó.
"Ha a rendezvény stílusát vizsgáljuk, Botka László beszéde inkább hasonlított egy irodalmi est megnyitójához vagy iskolaigazgatói köszöntőhöz."
Mindenki eldöntheti meddig tudta hallgatni a beszédet, mennyire kötötte le a figyelmét a mondanivaló.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=Mi_gI_FzAJ0]
Se veled, se nélküled
A politikai stratégia kapcsán látszik, hogy beindultak azok a folyamatok, melyekről a korábbi interjúnkban is beszéltünk, és Botka tényleg nagyon keményen nekiment Gyurcsány Ferencnek. Mekkora esélye van Ön szerint, hogy tényleg ki tudják szorítani a volt miniszterelnököt egy baloldali összefogásból? A közönség egy része azért elég látványosan nem tapsolta meg a "nincs szükség minden demokrata politikusra" üzenetet. Ez nem éppen annak a jele, hogy egységes az erre mutatkozó igény.
A politikában nem szoktak csak úgy a levegőbe beszélni. Az alapján, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje így nekimegy a szocialisták ősbűnének tartott őszödi beszédnek és gazdájának, elnézést kér a választóitól, majd meghirdeti a Gyurcsány nélküli összefogást a baloldalon, azt gondolhatnánk, hogy Botka László ehhez már a háttérben elvégezte a munkát. Feltételezzük, hogy a színfalak mögött előkészítették a Gyurcsány nélküli baloldali szövetséget. Az előző interjúban elmondtam, hogy ez esetben nagy bajban van Gyurcsány Ferenc, könnyen kikerülhet a baloldali pártversenyből.
"De azóta nem ezt látjuk: az LMP már bejelentette, hogy nem szövetkezik, de a budapestiek új reménysége a Momentum Mozgalom is kimondta, hogy egyedül indul."
Stratégiailag milyen következményekkel járna, ha a DK elnökét mégsem sikerülne kiszorítani a várható összefogásból?
"Az új esélyből könnyen egy újabb elszalasztott esély lehet."
Most úgy tűnhet, hogy nem végezték el a bejelentés mögött feltételezett munkát. Ebben az esetben nem Gyurcsány Ferenc és pártjának lecsúszását hozza az akció, hanem az MSZP további devalválódását lehetünk szemtanúi. Amiből épp a frissen megtagadott Gyurcsány Ferenc kerülhet ki megerősödve. Hisz "ami nem öl meg az megerősít".
Gyurcsányon kívül esetleg másnak is lehet félnivalója amiatt, hogy lemarad a közös hajóról?
Most úgy tűnik erre a hajóra nem sokan fognak felszállni.
"Könnyen lehet, hogy sorra jelentik be a baloldali pártok, hogy egyedül kívánnak indulni és csak alkalmi szövetségeket láthatunk majd."
Az új pártok elemi érdeke, hogy megismerjék őket emiatt az önálló indulás a logikus számukra. Akkor lehet egy szövetségben megkérni az árad, ha már megerősödtél. Addig meg kell erősödni.
Karizma nélkül nem lesz megújulás
Molnár Gyula új arcokat és "mondatokat" ígért. Szedjük szét kicsit a kijelentést: új arcok alatt elképzelhető, hogy mégis megpróbálják valahogy behúzni a Momentumot, vagy ismét az MSZP ezerszer eljátszott "megújulására" kell inkább gondolni?
Az új arcok feltételezhetően a listán kellene, hogy megjelenjenek. Sokat hallottunk már erről, de konkrétumokat nem ismerünk. A szocialisták jó ideje próbálkoznak új politikusokkal, külön nevük is van a párton belül: "új generáció".
"Eddig inkább azt láthatta a közvélemény, hogy ezek az új arcok súlytalanok voltak a régi nagy öregekkel szemben."
Nem hozták az elvárt, új minőséget, így egyéni jelöltként a szavazatszerző képességük kevés helyen emelheti őket a kormányzati jelölttel szembeni alternatíva szerepébe. Egy politikust felépíteni nem megy olyan könnyen. Idő kell hozzá, jó témák, amiben meg tudja mutatni magát. Professzionálisan kell viselkednie, ami médiaképességet, szónoki képességet jelent, szakértői kvalitásokat kell felmutatnia. Ami pedig ki tud emelni egy kádergarnitúrából egy személyt, az a magával ragadás képességének a megléte: a karizma.
"Ilyen karakterből nagyon kevés van ma a hazai politikában. A szocialista pártból így hirtelen nem is tudnék Önnek ilyet említeni."
Ez az MSZP nagy hiányossága. A mai, személyekre épülő politikában a magával ragadó személyiség nélkül nehéz előrehaladni. Anélkül az okos témakijelölés és témamenedzselés marad az egyetlen eszköz a politikai vezetők számára. Na de látunk ilyet a szocialistáktól?
A Momentum Mozgalom más eset. Jól rátaláltak egy témára, és annyira meglepő volt a megjelenésük és gyors a sikerük a többi politikai szereplő számára, hogy haladtak mint kés a vajban. Erős kritika, politikai vita és küzdelem nélkül vitték végig a kezdeményezésüket.
"Itt látszik, hogy egyrészről mekkora hiba, másrészről mekkora lehetőség az, ha valakit nem vesznek komolyan."
Jól sáfárkodtak a lehetőséggel, meg lehet alapítani a pártot, szavazóik is biztosan lesznek Budapesten. A kérdés már az, hogy a választásokig az új, fiatal arcok hogyan tudják megállni a helyüket a versenyben, a politikai vitában? Ma nem olyan egyszerű belépni a politikába. Valóban pénz, paripa, fegyver kell hozzá. Kell téma, kell jó beszélőke, jó kiállás, szilárd önbizalom, a szakértői tartalomhoz hozzá kell férni, nem ártanak tehát tanácsadók, segítők. Médiakapcsolatok kellenek, mert felületek nélkül nehéz a közismertség növelése, anélkül pedig nincs szavazat, és hosszasan sorolhatnám még.
Új mondatok is akadtak bőven, amelyeket azért MSZP-s politikusoktól nem sűrűn szokás hallani. Gondolok itt Botkának a jobbikos retorikára eléggé hajazó kijelentésére, miszerint "Magyarország legyen a magyaroké", vagy a szocialista kormányzás hibáinak töredelmes beismerésére. Láthatóan megkezdődött a Jobbikhoz átvándorolt baloldali szavazók visszaédesgetése. Milyen taktikával láthat neki ennek az MSZP, a puszta retorika elegendő lehet hozzá?
Nyilvánvaló, hogy a baloldali pártok is látják a “Jobbik-veszélyt”. A retorikájukból ez pontosan kiolvasható. Ezért hallunk gyakran tőlük a Jobbik eredendő bűneiről, mindig előkerül a bárány bőrbe bújt farkas példázata. Mint ahogy a Jobbik is él a baloldali témák használatával, úgy a szocialisták is magukénak tekinthetik és használhatják a patrióta hangnemet.
"A kommunikációban kell először területet foglalni, innen nyílik a választó lelkének a kapuja."
Tájkép csata előtt
Azonban, ha a politikai "tájképről" összességében kell mondanunk valamit, akkor a benyomásunk még mindig a kormányzópárt töretlen dominanciájáról szól. Indul az újabb nemzetei konzultáció, a kormányzat az asztalnál visszatér az osztó szerepkörbe. A szereplők dinamikája, a politikai klíma és a politikai széljárás is a Fidesz szövetségének kedvez. Ez még akkor is igaz, hogy épp most kapta meg azt a tapasztalatot a baloldali ellenzék, hogy egy ügy mögött ha politikai feltételek nélkül felsorakoznak, annak siker lehet a vége. Néhány ilyen akció, és Budapest ismét átkerülhet a baloldal térfelére - a Fidesznek már így sem lesz könnyű ismét hoznia.
"A baloldali, egyre inkább széttöredezett erők számára most az a dilemma, hogy van-e még egy olyan ügy, mint az olimpia, vagy marad az egymás kiszorításán ügyködő civakodás?"
A Momentum új politikai szereplőként milyen tehetséggel találja meg az új témáját és hogyan tudja azt menedzselni? Képes-e dominálni a kormányfő és közte meglévő odaszólok-visszaszólok konfliktust?
A Jobbik dilemmája is jól látható:
"hogyan hozható vissza az a szerep, amikor Vona Gábor és pártja kerül egy személyben vitába, konfliktusba a kormányzó erőkkel?"
Van-e olyan téma, van-e olyan ügy, ami a meglévő témákba ismét életet lehel? A Momentum feltűnése és sikeres akciója, Botka László karakteres szembefordulása Gyurcsány Ferenccel az utóbbi hetekben ellopta a show-t a Jobbiktól. Azon érdemes ügyködniük, hogyan szerezhető ez vissza, milyen ügyön keresztül vezet vissza a politikai viták közepébe az út?
"A Fidesz számára a Jobbik jóval nagyobb veszély, mint Botka vagy Gyurcsány"
Miért van bajban Gyurcsány Ferenc? Miért nem várható kormányváltás, ha a baloldali választók Botka Lászlóra szavaznak? Milyen kihívások várnak a Jobbikra? Milyen ambíciókat dédelget Orbán Viktor és miért olyan sikeres a kormányzati kommunikáció? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Perlaky-Papp Józseftől, a Budapesti Metropolitan Egyetem (volt BKF) címzetes főiskolai docensétől, kommunikációs szakembertől a politikusi évértékelőkről folytatott beszélgetésünkben.