2015-ben robbant ki az a lehallgatási botrány, amely során adatvédelemmel foglalkozó szakértők és jogászok is egybehangzóan tiltott adatszerzés bűncselekményét emlegettek. A konkrét ügy arról szólt, hogy valaki(k)
az MTVA vezérigazgatójának a tárgyalójában, illetve az üzemeltetési igazgató és a vezérigazgatói kabinetvezető irodájában is videó és hang rögzítésére alkalmas készüléket helyezett el.
A közelmúltban a Kúria egy felülvizsgálati kérelem kapcsán kimondta ugyan, hogy tiltott adatszerzés bűncselekményét csak olyan helyen lehet elkövetni, amely megfelel a „más lakása, egyéb helyisége vagy az azokhoz tartozó bekerített hely” fogalmának, de ez a jelek szerint nem nyugtatta meg Sneider Tamást, aki írásbeli kérdést intézett a belügyminiszterhez
Van-e felelőssége a nemzetbiztonsági szolgálatoknak azokban az esetekben, amikor az általuk védett intézményekben zavaros lehallgatási ügyek ütik fel a fejüket? - címmel.
Sneider a Kúria döntésével kapcsolatban kifejtette, véleménye szerint a tiltott adatszerzéssel kapcsolatos szabályozás bővítésére lenne szükség, mégpedig az elkövetés helyének tágabb meghatározásával.
A kérdés felvetését az is indokolja, hogy a közmédia intézményei nemzetbiztonsági védelem alá tartoznak, így mégis furcsa, ha ott "maszekban" lehallgatnak illetéktelenek.
Pintér Sándor kitérő választ adott, mondván az Alkotmányvédelmi Hivatal tevékenysége nem a nyilvánosság előtt zajlik, így nem áll módjában tájékoztatást adni. Aztán - olyan pintéresen - hozzátette: az Alkotmányvédelmi Hivatal a törvényben rögzített kötelezettségeit maradéktalanul teljesíti, és minden esetben az irányadó jogszabályoknak megfelelően jár el.
Ha efelől Sneider Tamásnak vagy akár az olvasóinknak kétségei lettek volna, most már meg lehet nyugodni.
K.T.