München nagyon náci volt
A dokumentációs központ a nemzetiszocialista rendszer működtetőivel foglalkozik pontosabban a náci bűnök elkövetőivel. Németországban mindenütt sokáig tartott a náci múlt feldolgozása, Münchenben pedig különösen sokáig, ami azzal magyarázható, hogy
"München valamennyi városnál mélyebben keveredett bele a nemzetiszocializmusba"
- mondta a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádiónak az intézmény alapító igazgatója, Winfried Nerdinger, rámutatva arra, hogy Adolf Hitler és pártja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) a bajor fővárosban vált meghatározó politikai erővé a helyi polgárság egy részének támogatásával. Az új intézmény nem emlékhely, és célja nem az áldozatok előtti tisztelgés. A dokumentációs központ a náci rendszer működtetőivel, a bűnök elkövetőivel foglalkozik, és mindenekelőtt azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen társadalmi körülmények vezettek a diktatúra kialakulásához. Állandó kiállításán egyetlen eredeti tárgy sem lesz, amely a náci rendszer terméke - például egyenruha vagy zászló -, hogy elkerüljék a nemzetiszocializmus "esztétizálását".
A Nemzetszocializmus Müncheni Dokumentációs Központjában (NS-Dokumentationszentrum München) München náci korszaka és a müncheni nácik tevékenysége mellett a múlt feldolgozásának folyamatát is bemutatják, és foglalkoznak a kortárs szélsőjobboldali áramlatokkal.
Az intézmény profilja így hasonló, mint A terror topográfiája (Topographie des Terrors) nevű berlini dokumentációs, kiállítási és kutatási központé, amely a náci állambiztonsági szolgálat, a Gestapo egykori központi irodaépületének helyén - részben romjain - épült.
Zavarkeltés az NSDAP egykori székhelyén
Az új müncheni központ is történelmi helyen áll, az NSDAP egykori székházának telkén. Az épület elüt a környezettől, a szögletes, aszimmetrikus fehér betontömb a szűk fekete ablaknyílásaival éles ellentétben áll a tőszomszédságában elhelyezkedő épületekkel, amelyek közül több a náci korszakban épült, mint például az úgynevezett Führerbau (a vezér, vagyis Hitler épülete, irodaháza), amelyben 1938-ban megkötötték a Csehszlovákia feldarabolásáról rendelkező müncheni egyezményt. Ez szándékosan alakult így, az intézmény az építészet eszközeivel is állást foglal a nácizmussal szemben és "zavarni" akarja környezetét - mondta Winfried Nerdinger.
A négyemeletes épületben ezer négyzetméter az állandó kiállításé és az időszaki kiállításoké. Az intézmény célja a tájékoztatás, a felvilágosítás és a diskurzus, a párbeszéd, ezért az épületben könyvtár is működik, és egy oktatási központ szemináriumi termekkel és egy nagyteremmel, amelyben előadásokat, konferenciákat, filmvetítéseket lehet tartani.
A beruházás 28,2 millió euróba (8,6 milliárd forint) került, a finanszírozást egyenlő arányban vállalta a müncheni önkormányzat, a bajor állam és a szövetségi kormány. Az intézmény ügyét civil szerveződések karolták fel, de a politika szintjén sokszor akadályokba ütközött a megvalósítás. A működés megkezdésének tervezett időpontját négyszer kellett módosítani. A dokumentációs központot végül 25 évig tartó vita után avatták fel, éppen München felszabadításának 70. évfordulóján.
Az új intézmény "évtizedek óta tátongó űrt tölt be" és azt mutatja, hogy "München vállalja a szembenézést múltjával" - mondta a csütörtöki megnyitón Dieter Reiter, a bajor főváros főpolgármestere. Az ünnepségen részt vett többek között Horst Seehofer bajor miniszterelnök és a szövetségi kormány kulturális államminisztere, Monika Grütters, számos holokauszt-túlélő és veteránok az amerikai hadsereg Münchent felszabadító csapataiból.