Nagy Mártonnak ez sem sikerült

Nagy Mártonnak ez sem sikerült

Ha a főnöke nem rúgja ki a sorozatos bukták után, akkor a választóknak kell megmutatniuk, merre van a kifelé.

Megint csúnyán felsült Nagy Márton „jóstehetsége”. Lapunk is beszámolt arról, az elmúlt héten épp az általa vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tette közzé a 2025-ös államháztartási adatokat, és a tárcavezetőnek nincs mire büszkének lennie.

A tervezett 4123 milliárd helyett 40 százalékkal magasabb, 5738,7 milliárd forint lett a hiány, a nyugdíjkassza 103,6 milliárdos, az egészségkassza pedig 142,3 milliárdos mínusszal teljesített. Az adófizetők a tervezett 3836 milliárd forint helyett 4197,8 milliárd forintot fizettek ki kamatkiadásokra,

a különbség nagyjából annyi, mintha háromheti nyugdíjat fizetnénk ki az időseknek, csak ezt a pénzt helyettük inkább az ország hitelezői kapják.

És a kilátások az idei évre sem jobbak: a fiaskót fiaskóra halmozó gazdasági csúcsminiszter nemcsak a 2025-ös, hanem a 2026-os évi hiánycélt is megemelte 5 százalékra, azaz

ennyi költségvetési kiadásnak nincsen meg a fedezete a bevételi oldalon.

Persze Kádár népét ez nem érdekli, befolyik a zsebébe a megemelt szociális juttatás, kevesebb adót vonnak a fizetéséből, kifizetik a plusz rezsijét stb., élteti a Pártot és a mi Nagy Bölcs Vezérünket. Abba már nem gondol bele, hogy korunk „háromhatvanas kenyerének” és a tényleges költségeknek a különbözetét valakinek majd később ki kell fizetnie.

Mert miből lehet osztogatni? Nem kell hozzá agysebésznek lennie, hasonlít egy családi költségvetéshez. Osztogatni elsősorban gazdasági növekedésből lehet. A 3-5 százalékos lázálomban megígért repülőrajt, a fantasztikus év elmaradt, és bár a hivatalos GDP-adat csak péntek reggel érkezik, a szakemberek azt fél százalékra tippelik, ami gyakorlatilag stagnálásnak felel meg.

Ha nincs növekedés, akkor a bevételekből lehet osztogatni, ekkor viszont más bevételek emelésével kell pótolni a kieső összeget. Ezt adóemelésnek nevezik.

Lehet osztogatni úgy is, hogy más kiadásokat viszont elhagyunk, például nem fizetjük ki a kórházak adósságát, nem fejlesztjük az iskolákat, nem tartjuk karban a vasútvonalakat stb. Ezt megszorításnak nevezik.

Végül pedig lehet Kádár János módszeréhez folyamodni:

felvesszük a hitelt hosszú távra, aztán lesz, ami lesz, gyeplőt a lovak közé, majd kifizetik gyermekeink, unokáink, dédunokáink. Ez történik most.

Nagy Márton makroszámokra adott jóslatai nagyon sokadszorra térnek el a tényektől. Ha ezt egy akár közepes méretű vállalkozás pénzügyi vezetőjeként tenné, a főnöke kirúgná. Ha pedig a menedzsment vezetője nem rúgja ki, akkor a tulajdonosok, akik abból élnek, hogy vállalkozásuk jövedelmet termel nekik, kirúgják nemcsak a pénzügyi vezetőt, hanem az őt védelmező teljes menedzsmentnek mutatnának ajtót.

Egy ország irányításában a kormány a menedzsment, a gazdasági miniszter a pénzügyi vezető, a kormányfő a vezérigazgató. A választópolgárok a tulajdonosok.

Április 12-én a közpénzek tulajdonosaként ajtót kell mutatnunk ennek a totálisan alkalmatlannak bizonyult vezetésnek.