A gaztett nem volt más, mint, hogy Ady Endre és Otilia Marchiş szobrának avatásán a magyar többségű városban csak piros-fehér-zöld zászló volt. Arról persze lehetne beszélni, hogy egy helyi román származású írónőre (akinek amúgy magyar férje volt, legismertebb műve magyarul jelent meg, és soha, egyetlen percet sem élt Romániában 1920 után sem) is emlékező eseményen elférhetett volna egy kék-sárga-piros lobogó is. Ám Románia nem a felesleges fecsegések földje, a megyei prefektus sem kezdeményezett hosszúra nyúlt párbeszédet, egyszerűen számon kérte a város vezetését, hogy merték az ország zászlaját mellőzni az ünnepségen.
Nagykároly polgármestere, Kovács Jenő pedig, ahogyan az a balkáni nagykönyvben meg vagyon írva, szépen vigyázzba rántotta magát, és mély sajnálkozását fejezte ki. Az Anziksz helyi portálnak nyilatkozva elnézést kért, hogy
"amiért egy ilyen magasztos ünnepre árnyék vetült”,
És, ha azt gondolnánk, hogy a városvezető a román zászló hiányát fájlalja, ő maga igazít el bennünket, hogy tévedünk.
„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen eseményre zászlókkal vonuljunk fel."
- szögezi le az RMDSZ-es politikus.
Tehát 2017-ben egy magyar többségű városban a magyar párt polgármestere szerint a magyar zászló az ünnepre vetülő "árnyék", amelyet a helyi magyarság "nem engedhet meg magának".
A karakán nyilatkozatot büszkén meg is osztotta a Facebookon - ahol
borítóképén az RMDSZ "Nem hátrálunk meg!" választási szlogenje ékeskedik.
Jó volna azt gondolni, hogy Kovács Jenőnél csak pillanatnyi elmezavar, vagy akut gerinczselésedés lépett fel, és, ha elegen kívánunk neki mielőbbi gyógyulást, hamar túl lesz rajta. Ám a helyzet az, hogy nincs új a nap alatt. A politikus 2013-ban azzal indokolta, hogy az önkormányzat testületi üléseit románul tartják, hogy
"minden RMDSZ-es tanácsos tud románul, ezért így kézenfekvő”.
A polgármester akkor megkapta az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezetének "Beolvadásból jeles"-díját, amit mostani produkciójával már másodszorra érdemelt ki.