Február 11-én az Alfahír főszerkesztője egy vitaindító publicisztikát írt, amelynek kapcsán egy nyilvános diskurzust indítunk hírportálunkon. A diskurzusban reményeink szerint sikerül egy közös gondolkodás, konstruktív vita során megvitatni a párt útja kapcsán felmerülő kérdéseket. Amennyiben szívesen csatlakozna, küldje el publicisztikáját a szerk@alfahir.hu címre "Diskurzus a Jobbikról" tárgymegjelöléssel (a beérkezett írások közül, amennyiben stílusában megfelelőnek találjuk, többet meg fogunk jelentetni). A most következő publicisztika is ezen diskurzus része.
Kezdem azzal, hogy csatlakozom Balogh Gáborhoz, a portál publicistájához abban, hogy hozzá hasonlóan nekem is gombóc került, kerül a gyomromba, ha a Jobbik és a néppártosodás szavakat egy mondatban hallom. Kicsit jobban belegondolva azonban ez nem az én, s még csak nem is a Jobbik hibája, hanem sokkal inkább azé a Fideszé, amelyik a néppártosodás alatt elveinek folytonos feladását, a szavazatok mindenáron való maximalizálását érti.
Jó példa erre, hogy míg a Fidesz 2010 előtt elítélte az MSZP-t a cigányszavazatok megvásárlása miatt, addig 5 évvel ezelőtt már ők éltek ezzel az eszközzel, majd kormányon odáig jutottak, hogy törvényben legalizálták a szavazószállítást, amivel számos videófelvétel tanúsága szerint élt is a kormánypárt a 2014-es választásokon. (Arról már nem is beszélve, hogy az elvileg nemzeti, polgári alapokon nyugvó párt odáig süllyedt, hogy csodafegyverként a végtelenül prosztó Fásy mulatót is bevetette az önkormányzati választás kampányában)
Az első kérdés, hogy a Jobbiknak miért van egyáltalán szüksége, úgymond néppártosodni. A legegyszerűbb válasz ez: mert választást szeretne nyerni, hogy kormányozhassa az országot. Ugyanis minden párt azért jön létre, hogy az általa vallott értékrendet minél nagyobb mértékben érvényesíteni tudja, ennek csúcsa pedig a kormányzás. Optimális esetben pedig egy politikai közösség úgy néppártosodik, azaz tesz szert nagyobb támogatottságra, hogy az általa képviselt alapvető értékrendből semmit sem enged.
A második kérdés, hogy a Jobbik ezen elv mentén kívánja-e szélesíteni a bázisát? Meglátásom szerint igen, még akkor is, ha a nemzeti radikális keménymaghoz tartozó egyes véleményformálók azt igyekeznek sugallni, hogy a párt egy kvázi tényleg szélsőjobboldali, már-már fasiszta alapokon nyugvó politikai formációként jött létre, amihez képest Vona Gábor és az elnöksége megpuhult, ellangyult a parlamentbe kerülés után, és feladta az eredetileg meghatározott célokat. Megggyőződésem, hogy erről szó sincsen. Szlogen szintjén ennek alátámasztására ezt így tettük tavaly nyáron a Barikád Hetilap címlapjára, az Apáti Istvánnal készült interjú nyomán: „TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL – A radikalizmus és a néppártiság összefésülhető”
Az ész ez esetben azt jelenti, hogy a Jobbik nem elégszik meg azzal, hogy az igazságot keményen kimondja, hanem kiemelt szempontként azt tartja szem előtt, hogy az igazság lehetőleg minél több emberhez eljusson. És mindezt úgy, hogy a párt semmit nem ad fel az értékrendjéből, megnyilatkozásai összhangban maradnak az alapító nyilatkozatával, s az elmúlt években erre épülő választási programokkal.
Ha majd az Ismerős Arcok, a Hungarica, a Kárpátia, vagy a Romantikus Erőszak helyett Bódi Guszti, Nótár Mary vagy a már említett Fásy mulató lép fel jobbikos rendezvényen, Gyöngyösi Márton kiáll Ukrajna területi integritása mellett, Hegedűsné Kovács Enikő az izraeli befektetőket bíztatja, hogy fokozzák magyarországi tevékenységüket, vagy Novák Előd támogatja az ügynöklisták 1500 évre történő titkosítását, na, akkor az egyre szélesedő tábor elkezdhet gondolkodni azon, hogy valami tényleg nem stimmel a Jobbikkal, és nem érdemli meg a bizalmat.
Amíg azonban csak arról van szó, hogy a párt vezetése a minél szélesebb körhöz való eljutás érdekében finomra hangolja a kommunikációját, senki ne lássa bele a Jobbikba az elvtelen szavazatszerzés rémét, mert ez egész egyszerűen rosszindulat szülte badarság. És ezt tudomásul kell vennie mindenkinek, aki magát e politikai közösséghez tartozónak tartja.
Mert persze lehet – az egyébként sokszor érthető, és jogos indulat alapján – ész nélkül (az Orosz Mihály Zoltán nevéhez fűződő építők-rombolók felosztást figyelmen kívül hagyva) cigányozni és zsidózni, csak ezek az emberek éppen a Jobbikot hozzák ezzel abba a helyzetbe, hogy a bűnöző cigányok elleni (öregezők, fémtolvajok, uzsorások stb.) fellépést, illetve az izraeli térhódítás elleni küzdelmet is egy kézlegyintéssel elintézi az ellenoldal, mondván: a szélsőjobboldali párt már megint csak cigányozik, meg zsidózik, mert mást nem tud.
Na, ezt kell kiküszöbölni a néppártosodással, azaz: többet ésszel!
Balczó Mátyás
A Bar!kád újságírója