Nőellenes feminizmus, avagy a nők tündérségéről

Ez a radikális feminizmus ugyanis valójában nőellenes. Kislány-, hajadon- és anyaellenes. Ugyanis a kislánynak legszívesebben nem hagyná, hogy egészséges szemérmességét, ártatlanságát megőrizze, az ifjúnak, hogy harmonikus, a békés kapcsolathoz és a kölcsönös tisztelethez szükséges párkapcsolatot ápoljon, az anyának pedig nem engedné, hogy a gyermekeire annyi időt szánjon és törődést adjon, amennyit egy áldott anyai szív kíván.

 

Mert mondhatjuk úgy is, e világban a nők olyanok, mint a tündérek. Ahogy Madách Imre Az ember tragédiája című művének első színében hallhatjuk Évától: 

Ha jól megfigyelünk egy női arcot, olyan, mintha nem is emberi, hanem földöntúli, édeni arcot szemlélnék. Finom orr, sima bőr, akárha egy tündérleány volna. Egy darab az elfeledett Paradicsomból. Mondják is: „a szebbik nem”. Mert valami olyan szépséget kölcsönzött az égtől e nem, amely a másiknak nem velejárója. De nem csak kívülről, nem csak a női test szépsége vonatkozásában láthatjuk ezt beigazoltnak. Hanem mi, nők, ha felidézzük azokat a pillanatokat, amikor igazán kiegyensúlyozottan, nyugodt, biztonságos boldogságban éreztük magunkat, azt láthatjuk, hogy ezen pillanatokban, egy-egy dicsérő szó, a kétkezi művészi alkotásban való elmerülés, vagy egyszerűen egy igazi, habos fürdés, vagy hajmosás, hajfésülgetés következtében mintha valami mesébe kerültünk volna át, ahol a világ még romlatlan, a madarak szerelmes dalt csicseregnek, virágillat leng mindenütt, mi pedig a tündér vagyunk, akinek minden mozdulata kecses, minden szava mézzel teljes, mégis habkönnyű, és minden lépte olyan ívű, akár a tánclépések a harmatos virágszirmokon.

 

És ez az a belső tündériség, ami a lehető legtávolabb áll az elvetemült feminizmus leplezetlen fekete hollóbanyáinak károgásától és szellemidéző, bűbájoló körtáncuktól. Nem azért nem kérünk a feminizmusból, mert nem akarnánk tanulni, vagy akár dolgozni, hanem mert egy ilyen tündérgyilkos magatartást folytat a világban, és mi, akik tudjuk, hogy valójában „álruhás” tündérek vagyunk, nem kérünk saját, boldog tündérségünk megrontásából és a világból való kiirtásából.