A szerdai, a Nőkért Egyesület által szervezett online kerekasztal-beszélgetésen dr. Spronz Júlia, a PATENT egyesület szakjogásza kifejtette, hiányosságok állapíthatók meg Magyarországon a kapcsolati erőszakot érintő jogszabályokban és jogalkalmazásban. Elmondta, mind a szakmai közeg, mind a laikus mikroközössége az embereknek teljesen felkészületlen a párkapcsolati erőszakos esetekre.
Két bántalmazott nő története és a jelenlegi magyar áldozatvédelem rendszerszintű hiányosságai I.
Orosz Bernadett neve, a vele történtek sokunk számára ismertek. Augusztus 26-án, szerdán 10 órakor lett volna az a tárgyalás, amelyen a 6 gyermekes anyukát a jó hírnév megsértése végett állították volna bíró elé. Azt a nőt, akit brutálisan megvertek, ezt pedig nem titokként őrizte, hanem vette a bátorságot és hangot adott ennek.
A szakjogász kiemelte, olyan, mintha tényleg nem történt volna semmi az elmúlt 20-25 évben, hiszen pontosan ugyanolyan meglepetéssel reagálnak a szakemberek mellett a laikus támogatók is. Ő úgy gondolja, a képzéshiány, a folyamatos és szakmai képzés nemléte fájón hiányzik. Hozzátette, bármilyen a jogszabályi közeg - jogalkotás szinten történtek változások: például van már kapcsolati erőszak tényállása, és létezik zaklatás tényállása is a Büntető Törvénykönyvben -, a jogalkalmazás során ezek a vívmányok nem igazán érvényesülnek.
Spronz elmondta, ők eredendően úgy oktatták, hogy az ún. „lightosabb” esetekben vegyék elő, nem akkor, amikor életveszélyes fenyegetettségben él egy nő, hiszen a távoltartás erre alkalmatlan: nem alternatívája az egyéb, ennél lényegesen szigorúbb kényszerintézkedéseknek.
Kifejtette, továbbra is a legtöbb családon belüli erőszakos bűncselekmény magánindítványra büntetendő, noha a tapasztalatok azt mutatják, a legtöbb áldozat nincs abban a helyzetben, hogy saját maga feljelentést tegyen: rettegnek, függőségi viszonyban állnak, félnek, hogy „mégis csak a gyerek apja”, s nem akarják őt börtönbe juttatni.
Sok oka van tehát annak, hogy miért nem lehet egy áldozatra ráterhelni a feljelentésnek, a magánindítványnak a felelősségét. Ezen pedig változtatni kell, hiszen továbbra is nagy hiányosság, hogy ezek a bűncselekmények nem hivatalból üldözendőek. Hozzátette,
A rendőrségnek egyébként 2003 óta van egy belső normája, ez részletes útmutatást ad ahhoz, hogyan kell eljárni ezekben az ügyekben. Ezt először 2007-ben módosították, majd 2018-ban.
Elvi szinten tehát van utasítás, de ha az a rendőr, aki kimegy a helyszínre, ezt nem ismeri, nem megyünk vele sokra
– fogalmazott a szakjogász.
Úgy véli, amíg nem veszik elég komolyan ezeket az eseteket, s nem kapnak folyamatosan kiképzést a jogalkalmazó állomány tagjai - és itt rendkívül fontos szerepe van az áldozatvédő szervezeteknek -, addig nem várható sok változás.
Toldi Miklós, a bejegyzés alatt álló BÉKE Központ Egyesület (Bántalmazottak Érdekképviseleti Egyesülete) alapító tagja elmondta, őt az motiválta, ami akkor, amikor a rendőri hivatást választotta: segíteni az embereken. Ebben az esetben azt látja, vannak bizonyos rendszerhibák, de szerinte a társadalom az egész világon felgyorsult, a megélhetésért, a boldogulásért való küzdelem, bizonyos össztársadalmi és állami, gazdasági beavatkozások sorozatának látható jele a családon belüli erőszak. Óriási feszültség és stressz jellemzi az embereket, s ez csapódik le a családban.
Úgy véli, olyan szabályokra lenne szükség, amivel például rögtön védelem alá helyezik a bántalmazottat, az érdekvédő egyesületeknek pedig az a dolguk, hogy összesítsék a személyesen átélt eseteket, majd megjelenítsék azokat a jogalkotó felé. Toldi szerint a sértettet a jogalkotónak úgy kell minősítenie, miszerint ő nem jogképes személy, fizikailag, lelkileg sérült állapotba került, ezáltal elveszítette jogképességét: tehát nem képes magát megvédeni. Kifejtette, Magyarországon minden bűncselekmény hivatalból üldözendő, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a sértettek kiszolgáltatott helyzetben vannak, akkor a rendőrségi jogszabályokat és intézkedéseket meg kellene változtatni. Ez pedig olyan lehetne, hogy bármilyen információs csatornán a rendőrség tudomására jutott bűncselekmény vagy szabálysértés esetén a sima rendőri jelentésből el lehessen indítani a sértett védelmét.
Béres-Deák Rita, a bécsi Schau nicht weg! / Ne nézz félre! nőjogi szervezet aktivistája kitért többek között arra, hogy
Idealizáljuk a családot: a családon belüli erőszak szót például nem használjuk, helyette kapcsolati erőszak van. Hiszen a család egy idealizált eszménykép, aminek nem sok köze van ahhoz, ahogyan valóban működnek. Meglátása szerint az igazán hatásos védelem az lenne, ami tudatában van az erőviszonyoknak, és ezeket megpróbálja kiegyenlíteni, nem megerősíteni. Hazánkban ez sokszor pedig úgy tűnik, pont fordítva van.
A hatalmi egyenlőtlenségek kapcsán Spronz Júlia hozzáfűzte, problémának és csapdahelyzetnek érzi, amit mostanában sokszor állami intervencióként hallunk: a családokat akarják megvédeni. A szakjogász szerint hatékony áldozatvédelemre van szükség, olyanra, amelyik a nők elleni erőszak jelenségét ismeri, felismeri és tudja, hogyan lehet erre megfelelően reagálni. Probléma az is, hogy
Ez sokszor a gyermek és az őt nevelő szülő biztonsága fölött is előnyt élvez. A PATENT-hez beérkező megkeresések túlnyomó többsége például kényszerláthatásról szól. Ha pedig a jogalkalmazó nem méri fel megfelelően, hogy a kapcsolat bántalmazó, az érintettek veszélyben vannak, és hogy ilyenkor nem ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a sima konfliktusos párkapcsolat esetén, nem csak rosszul látja el a feladatát, hanem kifejezetten veszélybe sodorja az állampolgárokat.
Egy felelős politikus részéről egy döntés, hogy meg akarja-e védeni a bántalmazott nőket, akik nem biztos, hogy tízezres tömegekben ki tudnak menni a Kossuth térre
– fogalmazott.