Az állam október 15-ig nem utalta át a fővárosi közösségi közlekedésnek járó 24 milliárd forintot, ami amúgy azért kell, hogy a budapesti tömegközlekedés ne álljon le. Minden évben - sokszor többször - eljátsszák ezt a párosodási táncot, hol kicsit akarva, hol nagyon ellenkezve, de a vége mindig a boldog beteljesülés.
Gondolhatnánk, hogy a kényelmes kormányzati autócsodában munkába járó kormányzati főmuftikat a legkevésbé sem zavarja ez a helyzet, elvégre tudjuk jól, "minden rendes és sikeres ember autóval jár", ám a helyzet az, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb, mintsem, hogy néhány fejes szűklátókörűségére foghassuk azt, ami a fővárosi közlekedés körül folyik évek óta.
Állambácsi ugyanis - az épp aktuális pártszíntől függetlenül - előszeretettel játszik a fővárosnak, pontosabban a BKV-nak/BKK-nak - az épp aktuális vízfej aláhúzandó - járó összeggel, ami amúgy azért jár, hogy eme két szervezet működtesse azt a kis semmiséget, apróságot, amit úgy hívunk: fővárosi közlekedés. Amit amúgy a fővárosiak 85 százaléka használ.
A kormány és a főváros vezetői hol megegyeznek, hol üzengetnek, hol aláírnak, közös nyilatkozatot tesznek, elköteleződésüket fejezik ki, közleményt adnak ki, vagy épp üzennek egymásnak a sajtón keresztül, hol pedig - a konstruktivitás legszebb példáit nyújtva - elküldik egymást az anyjukba. Remek játék.
Mindegy, hogy a kormány, vagy a főváros milyen színű, mindegy, hogy egy pártcsaládhoz tartozik a főpolgármester és a miniszterelnök, mindegy, hogy Demszky, Tarlós, Gyurcsány vagy Orbán.
A rendszer rohadtul ugyanaz mindig. Hogy most azért nem fizetik ki a BKV-nak járó pénzt, mert épp üres a kassza (itt lehet röhögni), vagy mert egy kicsit nyomást gyakorolnak a fővárosra, érezzék csak a törődést a Hivatalban - szinte mindegy is.
Egy biztos: vezetőink sajnálatos módon mintha még mindig a játszótéri homokozóban veszekednének, hogy ki játsszon a kék busszal, vagy a sárga villamossal (a sötét kék metrókocsit Pistike már felgyújtotta az óvodaudvaron, épp füstöl).
Ebben a kisded játékban egyedül a fővárosi tömegközlekedés nem érdekel senkit, ugyanis ha így lenne, már évek, mit évek, évtizedek óta pontosan meghatározott rendben kellene az államnak részt vállalnia a fővárosi tömegközlekedés fenntartásában, s nem azért, mert kegyet gyakorol, nem azért mert jófej, hanem azért
mert az ország stratégiai érdeke, hogy a történelem jóvoltából vízfejként ránknehézkedő főváros működése ne álljon le.
Mert bizony ezt a leállást még a klimatizált és csendes kormányzati és fővárosi szolgálati autókban is meghallanák.
Persze az összeget végül átutalják, ahogyan eddig mindig, addig is a főváros vezetése legalább ismét tudja, hol a helye.