Tanulságos kis utazás lesz, tartsanak velünk.
2007-ben járunk, túl vagyunk az őszödi beszéden, az utcán tüntetések, a Fidesz és Orbán ellenzékben, és nem is nagyon látszik, hogy kormányra szeretnének kerülni.
2007.
Néhány hónappal vagyunk a 2006-os események után, a véres kudarcba fulladt tüntetések után sok fiatal reménytelennek látta a jövőt, problémájuk akkor feltűnt Orbán Viktornak is:
"Igen, kikezdi a politikába vetett hitet és bizalmat, amikor azt halljuk a fiataloktól, fontolgatják, hogy inkább elmennek ebből az országból, mert itt nem látnak jövőt, itt nem lehet tanulni, munka nincs, a vállalkozásba vágni reménytelen, a saját otthon pedig nekik elérhetetlen."
Ugorjunk öt évet:
A miniszterelnök 2012-ben már azt mondta: a fiatalok kalandvágyból mentek külföldre és majd öt-hat év múlva visszatérnek. Ez azonban nem történt meg, jelenleg is legalább félmillió honfitársunk él és dogozik külföldön. Sajnos még ennél is riasztóbb adat, hogy egy tavaly nyári kutatás szerint a magyar diákok - nappali tagozatos felsőoktatásban tanuló hallgatók - 45 százaléka tervez külföldi munkavállalást, a budapesti diákok között pedig 60 százalék az arányuk, bizonyára őket is csak a kalandvágy hajtja.
2008.
A 2008-as Orbán Viktornak nem tetszett a Gyurcsány-kormány pénzszórása.
"Először is, bátran jelentsük ki, hogy van pénz, csak nem oda teszik, nem oda juttatják, ahova kellene. Ha Önök összeadják az elmúlt években hirdetésekre, propagandákra, új autókra, telefonokra, bútorokra, a jó ég tudja, hogy mi mindenre - áltanulmányokra - elköltött milliárdokat, akkor valahol a 120 milliárd forint környékén húzhatják meg az összeget."
Vicces olvasni a 2008-as Orbán Viktort, ugyanis szinte emberfeletti teljesítmény lenne összeszámolni, hogy az elmúlt szűk hét esztendőben a kormány mennyi pénzt költött el az adóforintokból saját maga népszerűsítésére (és az ellenzék pocskondiázására), illetve azt, hogy az állami cégek amúgy teljesen értelmetlen hirdetésein keresztül mennyi közpénz vándorolt a kormányzati médiumokhoz.
Annyi azonban nagyjából biztosan tudható, hogy csak a tavalyi évben legalább 20 milliárd forint ment el közvetlenül a kormányzati propagandára. Az új autókra, bútorokra, és a jó ég tudja mikre éves szinten elköltött tízmilliárdokat pedig már rég nem számolja senki.
Apropó, ha már Orbán Viktor 2008-ban áltanulmányokról beszélt, akkor érdemes megemlíteni, hogy Miniszterelnökség 2010 óta több mint nyolcmilliárd forintot fizetett ki a Fidesz házi kutatóintézetének, a Századvégnek stratégiai tanácsadásért.
Kár, hogy azóta kiderült: az asztalra tett méregdrága dokumentumok vajmi kevés kormányzati döntést alapoztak meg.
2009.
A Fidesz elnöke 2009-es évértékelő beszédében leszögezte: 20 évvel ezelőtt azt vállalták, hogy a kevesek Magyarországa helyett a mindenki Magyarországát építik fel és ezt teljesíteni is fogják.
Mindezt még Gyurcsány Ferenc kormányzásának utolsó heteiben jelentette ki. Bő egy év múlva pedig már neki is láthatott „mindenki Magyarországának felépítéséhez”.
Azóta eltelt nyolc esztendő, érdemes tehát megnézni, hogy a bőség kosarából kinek mennyi jutott. A legfrissebb, alig több mint egy hete megjelent felmérések szerint Magyarország továbbra is az EU legszegényebb tagállamai közé tartozik. A kormányváltás óta a társadalom felső 10 százalékának ugyan javult a helyzete, 60 százaléknak azonban romlott a pozíciója. Minden tizedik munkavállaló szegénynek számít. 2015-ben a magyarok 41,5 százaléka élt a létminimum alatt.
Voltak azonban olyanok, akiknek sikerült mesést vagyont felhalmozni Orbán Viktor mindenkinek épülő Magyarországban. Mészáros Lőrinc egykori gázszerelő, Felcsút polgármestere például néhány év alatt lett az ország egyik leggazdagabb embere. Meggazdagodás terén hasonlóan ügyes volt a miniszterelnök veje, Tiborcz „Mi köze hozzá?” István, és Rogán „Helikopterrel járok” Antal is, de azért a G-nap óta ellenséggé vált Közgépet és Simicska Lajost se felejtsük ki a sorból.
A sort persze még hosszasan lehetne folytatni a Fidesz-közeli mesés „karriert” befutó személyekkel. Nagyjából tehát kezd körvonalazódni, hogy a miniszterelnök olvasatában mit jelent a „mindenki Magyarországa” kifejezés.
2010.
2010-ben már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az alig két hónappal később esedékes országgyűlési választásokat a Fidesz-KDNP fogja megnyerni. Orbán Viktor évértékelőjében a magánérdekek erőszakos érvényesítése helyett a magyar emberek szolgálatát ígérte választóinak:
"Az egyik szélsőséget ma éppen a hatalmon lévők jelentik, akik a törvények fölé helyezték magukat. Úgy gondolják, bármit megtehetnek, hiszen náluk van a hatalom, amit aztán magánérdekeik erőszakos érvényesítésére használnak – az emberek szolgálata helyett."
- mondta.
Sokszor hangoztatott érv volt a Fidesz politikusai részéről, hogy a szocialisták értékrendjében az ország érdeke a sokadik helyen áll. Közel hét évnyi Fidesz-KDNP kormányzás után kijelenthető, hogy náluk is pontosan ugyanez, ha nem rosszabb a helyzet. Szinte felsorolni is nehéz azokat az eseteket, amikor a magán- és pártérdekek felülírták a közérdeket. Csak a teljesség igénye nélkül elevenítsünk fel párat: dohánymutyi, földmutyi, letelepedési kötvények, vagy éppen az Andy Vajnának ajándékozott kaszinó-koncessziók. A túlárazott, saját oligarchákra szabott, sok tíz vagy százmilliárdos közbeszerzések pedig csak az Orbán Viktor által megálmodott Nemzeti Együttműködés Rendszerében jelentik az emberek szolgálatát.
2011.
2011-ben, Orbán Viktor hosszú idő után először miniszterelnökként tartott évértékelőt.
Nem is nagyon fogta vissza magát, rögtön irányt adott a nyájnak. Kiderült, hogy 2010 az összefogás éve volt, míg 2011 a megújulás éve lesz, 2012 az elrugaszkodásé, 2013 az emelkedésé, 2014 pedig a gyarapodásé, amikor már érezni fogjuk az erőfeszítések értelmét. 2011-ben járunk, a friss(nek) tűnő Fidesz-kormány nagy lendülettel vetette bele magát az elszámoltatásba, ám a megfáradás első jelei már akkor megmutatkoztak, amikor Orbán Budai Gyulának címezve azt mondta,
"iparkodjon az elszámoltatási kormánybiztos, mert igény van rá!"
Nos, az OLAF-jelentés tükrében a miniszterelnök 2017-ben is elmondhatná ugyanezt, nyilván Budai Gyula nevének említése nélkül.
2011-ben Orbán az "arányos adórendszert", a válságadókat, megmentett nyugdíjrendszert dicsérte. Kijelentette: az államadósságot csak úgy lehet legyőzni, ha mindenki dolgozik, ezért.
"Ma a sikerre és boldogulásra vágyó fiatalok elmennének innen. Az kell, hogy jöjjenek vissza azok is, akik elmentek. Itthon kell tehetségünket kibontakoztatni. A holnaputánra is kell gondolni."
Nos, úgy tűnik, a holnapután is tegnapelőtt volt már, mégsem jöttek haza a fiatalok, pontosabban szólva még többen mentek el. De így legalább munkanélküli sincs. Probléma megoldva.
2012.
Szabad ország, rendes fizetés, minőségi oktatás, és persze rengeteg szocialista bűn, ráadásul az EU-ról is kiderült, hogy alkoholista.
2012-ben Orbán Viktor túl volt az első teljes, kormányfői poszton betöltött évén. A gazdaság akadozott, az államadósság óriási, begyűrűzött a válság. A 2012-es beszédében ezért egyszerre kellett magyarázkodnia, visszamutogatnia, és felráznia a híveket.
Nem volt azért ez nehéz feladat, hiszen csak két éve múlt el az elmúltnyolcév, ráadásul mind az EU, mind az IMF nagy segítséget nyújtott a szabadságharc felpörgetésében.
"Európa olyan, mint az alkohol: nagy célokra inspirál, de megakadályozza, hogy elérjük azokat"
- adta ki a céllövölde össznépi célpontját a miniszterelnök.
Ebben az évben is hangsúlyos szerepet kapott beszédében a munkanélküliség. Akkori céljuk az volt, hogy "munkájáért mindenki rendes fizetést kapjon", hogy ne adósságokat kelljen maguk előtt görgetni, az új adórendszert védve hozzátette: az a magyar vállalkozóknak kedvez, akik magyaroknak adnak munkát.
Mint kiderült, ezért is számolták fel az adósrabszolgaságot, ha valakinek nem tűnt volna fel.
Szerinte a többkulcsos adórendszer büntette a dolgozókat, amit még kijátszani sem lehetett, ezért rosszabbul éltek a dolgozók (az egykulcsos adórendszer így többet hagyott a magasabb keresetűeknél, pár százmilliárdos lukacskát vágva ezzel a költségvetésen, miközben a fogyasztást sem sikerült vele meglódítani.
A magyarok biztonságra, biztos megélhetésre, vagyis középosztályi életre vágynak, ezért az a feladat, hogy a leszakadó középosztályt megmentsék, valamint biztosítsák, hogy az ország politikai vezetése is a középosztály kezében maradjon (nem röhög a kedves olvasó).
A magyarok biztonságra, biztos megélhetésre, vagyis középosztályi életre vágynak, ezért az a feladat, hogy a leszakadó középosztályt megmentsék, valamint biztosítsák, hogy az ország politikai vezetése is a középosztály kezében maradjon (nem röhög a kedves olvasó).
2012-ben kiderült, hogy az oktatással nagy bajok vannak.
"Ezért a képzetlen és felnőtt munkanélküliek szombaton iskolába fognak járni"
- ijesztett rá néhány millió emberre a miniszterelnök, az elvándorlással kapcsolatban pedig hozzátette: a felsőoktatás átalakítása mellett állami ösztöndíjjal tanulóknak vállalniuk kell, hogy itt maradjanak és Magyarországon dolgozzanak.
A legszebb mégis most jön:
Úgy vélekedett, hogy
"ne a gazdasági és politikai elit szabja meg az ország életét, hanem azok, akik munkából akarnak megélni (...) Szükség van az elitre is, de az ország haladási irányát és uralkodó értékeit a demokrácia lincolni szabályai szerint a népnek kell meghatároznia."
2013.
Nagy terveket, szép célokat vázolt Orbán tizenötödik évértékelő beszédében.
A 2013-ban épp aktuális 20 éves terv része volt az ország pénzügyi- és energiafüggésének megszüntetése, a devizaadósok megmentése, és persze az örök toposz: a munkanélküliség megszüntetése.
Négy évvel ezelőtt kiderült, hogy húsz év alatt 50 százalékra csökken majd az államadósság, kultúrnemzet leszünk, mivel a felsőoktatásunk ismét a legjobbak között lesz, és sokkal többet költünk az innovációra, mint korábban. Hogy ez ne legyen elég: az életszínvonal meghaladja majd az európai átlagot.
Hogy ne csak évtizedekben kelljen számolni: akciótervet dolgoznak ki a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok számára.
"Jobban teljesítünk, de nem elég jól"
- mondta önkritikusan.
A válság végefelé megfáradt harcostársaknak nagyon kellett a biztatás: mint mondta, csökkent az államadósság, a gazdasági visszaesést pedig (az EU akkori jelzése szerint 1 százalékos növekedés helyett 0,1 százalékos visszaesés lesz 2013-ban) azzal intézte el, hogy korábban egyszer sem fordult elő, hogy az EU eltalálta volna a magyar gazdaság mutatóit. Igaza is lett, 2013-ban a magyar GDP 1,1 százalékkal nőtt, köszönjük meg szépen az uniós forrásoknak, ami nélkül évek óta masszív mínuszban zárnánk.
Érezték is a magyar babák a magyar gazdaság szilárd alapjait, hiszen - mint mondta Orbán - "A kisbabáknak kedvük támadt megszületni" - utalt arra, hogy 2012-ben kétezerrel több kisbaba jött világra, mint 2011-ben.
Természetesen szocialisták nélkül nem múlhatott el évértékelő: szerinte a 2008-as összeomlás azért következett be, mert a szocialisták külföldi hitelből fedezték a szociális kiadásokat.
A főellenség ekkor még az internacionalista baloldali ellenzék volt. Kicsit furcsa a mai politikai viszonyok közepette, de akkoriban a gyűlölt ellenség még inkább az elmúltnyolcév volt:
"Tudom, hogy nehéz a nemzeti gondolatot becsempészni az internacionalizmuson nevelkedett hajuk alá, de meg kell tanulniuk, a pártjaik lehetnek ellenzékben, de a haza nem (...) Nem felejtjük el, hogy kik adósították el az országot és kik vettek el el egyhavi nyugdíjat. Együtt tették tönkre az országot"
- vette elő az akkoriban még jól működő visszamutogatás politikáját.
Szerinte a jövő záloga az erős Magyarország, ezért a magyar adófizetők pénzén kiképzett szakembereket itthon kell tartani - utalt a nevetséges bérek miatt még inkább felpörgő kivándorlásra.
Feltette a kérdést:
"Olyan világ lesz-e a magyar világ, ahol kemény és felelősségteljes munkával előre lehet jutni függetlenül attól, hogy ki milyen családból érkezik?"
Válaszolja meg mindenki maga.
Mint mondta, változtatni kell, hogy ne fordulhasson elő újra, hogy a gyerekek kevesebb esélyt kapjanak, mint amennyit a szüleik kaptak.
2014.
"Leváltottuk a kommunizmus megdöntése után gazdasági rendszert, azt, amelyet 1998 és 2002 között sikertelenül próbáltunk meg megjavítani. Akkor visszajöttek a kommunisták, illetve szocialisták, és az oldalkocsis liberálisok, és tönkre vágták az országot"
2014-ben, négy év kormányzás után, a választások előestéjén is működött az elmúltnyolcév.
"A teljesítmény elismerése helyett az irigység, gyanakvás, szembenállás kúszott, erősödött, mint kertben a gaz, és megfojtott mindent, amiből siker, remény, jövő fakadthatott volna. A fékek és egyensúlyok nevében a labancok alakították az ország politikáját."
- mondta 2017-ről a szocialista kormányok időszakáról a miniszterelnök.
Az akkori jelenről szólva köszönetet mondott Schmitt Pálnak az új alaptörvény kapcsán. Ha nem tudná, az is kiderült, hogy bevezették a méltányos teherviselést, a családi adózást, a közmunkát és megköszönte a Békemenetnek is, hogy megvédték a rezsicsökkentést.
"Elveszi az úr a nyájat azoktól, akik magukat legeltetik, nem a nyájat"
- utalt a szocialistákra 2014-ben Orbán, s bár a konkrétumok nélküli félórás beszédből nem sok minden derült ki, az igen, hogy a kétharmadot nem megérdemelt sikernek tekintetik, hanem felhatalmazásnak.
"Nekünk nem kellett sem a tál lencse, sem a 30 ezüst, sem a közös gyékény".
Ahham. Ugorjunk.
2015.
A kormányfő tizenhetedik beszéde sokkal harcosabbra sikerült a 2014-esnél. A választási győzelem után megtörni látszott a Fidesz lendülete (ne feledjék, a veszprémi és ózdi vereség után, a tapolcai jobbikos győzelem előtt vagyunk).
Ezért a kormányfő - a szocialisták elmaradhatatlan szapulása mellett - keményen kiállt az "elért eredmények mellett":
Így például a rezsicsökkentés, bankok állítólagos elszámoltatása mellett akkoriban örültünk az alacsony inflációnak (macska feneke alatt volt a fogyasztás), a gazdasági növekedésnek (leánykori nevén: uniós források lehívásának), és annak is persze, hogy egyre többen dolgoznak (közmunkába oltott rejtett munkanélküliség).
Mint kiderült, megvédték a devizahiteleseket is (ezt meg is köszönte Matolcsynak) a bérek értéke pedig már két éve nő.
Keményen kiállt a külpolitikája mellett. Mint mondta,
"Új külpolitikai doktrinát hirdettünk, a külgazdaságot állítottuk középpontba, fiatalok a csatába, öregek a tanácsba."
- jelölte ki az emberek helyét.
"Egyszer megkérdeztem Erdogan elnök urat, miért olyan zajosak a viták Törökország körül. Mert ők is pasák akarnak lenni a saját országukban. Mi is ezt akarjuk, a nemzeti függetlenséget"
- helyezte el helyünket a nagyvilágban. Valószínűleg idén már nem fog Erdogannal példálózni.
„Nem vagyunk szentek, bár törekedni kell rá.”
- mondta a törekvés szépségéről a miniszterelnök, aki szerint azok a szocialisták vádolják őket korrupcióval, akik szétlopták az országot.
"Miért harcolunk? Mármint azon, túl, nehogy visszatérjenek a szocialisták."
- kérdezte magától, majd persze meg is válaszolta. Szerinte a keményen dolgozó emberekről kell szólnia a következő éveknek.
Két évvel ezelőtt még utalás szintjén sem említette viszont a Jobbikot, akkoriban a tudatos elhallgatás volt a taktika.
A 2015-ös beszéd bizonyos szempontból kuriózum volt, hiszen a beszédében egy fideszes belső vita is felszínre került, amire korábban nem igazán volt példa.
Mint ismert, G. Fodor Gábor, a Századvég stratégiai igazgatója, Orbán tanácsadója a "polgári Magyarország" eszméjét egy politikai termékhez hasonlította pár nappal korábban.
Erre mind az Orbán pulpitusát bemelegítő Balog Zoltán emberminiszter, mind a miniszterelnök kénytelen volt kitérni, hiszen ez alapjaiban rázta meg az orbáni rendszerről elhitetni kívánt képet.
Balog GFG-nek azzal vágott vissza, hogy a polgári Magyarország egy érték, nem pedig termék, Orbán pedig "okoskodó elemzőnek" nevezte az azóta a Fidesz-közeli, jófejkedni próbáló portállal megjutalmazott G. Fodor Gábort.
2016.
A tavalyi, tizennyolcadik évértékelő beszéd túlnyomó részében természetesen a bevándorlási válság és a brüsszeli politika állt a középpontban, ám az is kiderült, hogy szabad országban élünk, és a vidéki kórházakban 21. századiak a körülmények.
"Magyarországon most a szabadság és a nemzeti függetlenség van, vezetőinket magunk választjuk meg, a nép szabadon választott képviselői alkotják meg törvényeinket"
- mondta 2016 februárjában Orbán.
Szerinte "olyan időket élünk, ahol lehet alkotni, lehet bátornak lenni, mert most épülhet az, amit polgári Magyarországnak, polgári berendezkedésnek gondolunk".
Vagy amit gondolnak annak.
Orbán 2016-ban is elmondta: stabilizálták a gazdaságot, csökkent a rezsi, milliárdok maradtak a családok zsebében és persze nőttek a bérek is.
Megmentették az iskolákat, a kórházakat, az IMF-nek pedig visszafizették "az utolsó huncut garast is".
Sőt, a vidéki kórházak többségében 21. századiak a körülmények, de szólt egy budapesti szuperkórház megépítésének szükségességéről is.
Azért megengedő is volt. Szerinte a tanároknak és az egészségügyi dolgozóknak igazuk van abban, hogy "hiába a béremelés, ha az nem elégséges", a versenyképességen pedig javítani kell (mint ismert, a garantált bérminimum megemelése miatt soha nem látott bérfeszültség gyűrűzik végig a verseny- és közszférában, miközben több ágazatban 2008 óta egy fillér béremelés nem volt).
A beszéd további részében viszont már a népvándorlásról beszélt, akarva-akaratlanul bebizonyítva, hogy a kormány "szuperfegyvere", a migrációs hullám 2016-ban is a fő mondanivalója lesz a kormánynak az ország problémái kapcsán.
Persze még nem tudhatjuk, hogy 2017-ben vajon milyen retorikai fegyvert vet be Orbán Viktor, de abban biztosak lehetünk, hogy tüzelni fog.
A retorikához ugyanis nagyon ért.