A pedofilellenes törvény akár nemzetbiztonsági kockázatnak is minősítheti a homoszexuális tanárokat

Augusztus 6-án jelent meg a Magyar Közlönyben a pedofilellenes törvény első végrehajtási rendelete, amely a kormány szerint arra hivatott, hogy világosabbá tegye a benne szereplő melegellenes passzusok gyakorlati követelményeit az érintettek számára. Csakhogy a szeptembertől életbe lépő módosításhoz kiadott „útmutató” után sem lettünk okosabbak, az eddig is homályosan tálalt törvény körül csak még több lett az ellentmondás.

Eszerint ugyanis a következő hónaptól nem lehet az üzlet kirakatába tenni, valamint a többi terméktől elkülönítve, kizárólag zárt csomagolásban lehet árulni minden olyan gyermekeknek szóló terméket, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a homoszexualitást népszerűsíti, illetve a szexualitást öncélúan ábrázolja.

Emellett arra is kitérnek benne, hogy „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termékeket nem lehet forgalmazni nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt hely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül”.

Az iskolai felvilágosításról továbbra sem ejtenek szót a rendeletben, aminek betartásáról a fogyasztóvédelmi hatóság fog gondoskodni. Habár hatályos előírás, hogy “tanórai vagy egyéb foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást” csak jogszabályban kijelölt szerv által nyilvántartásba vett személy vagy szervezet tarthat, aminek megsértése szabálysértésnek minősül, a részletek hiánya miatt a fentieknek képtelenség megfelelni.

Az elsődleges problémánk a rendelettel, hogy olyan elkülönítésre ítélt könyvek is szerepelnek benne, melyek  az irodalmi szöveggyűjtemény részét képezik

- fejtette ki aggályát lapunknak a részletszabályokkal kapcsolatban Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, aki szerint a kormány a rendeletet úgy hozta létre, hogy a saját jogalkotási szabályát is felrúgta. Mint ismerteti, van egy jogalkotási törvény, ezen kívül egy stratégiai megállapodás is a PSZ-szel, amelyek szerint a szakszervezetek részére meg kell küldeni véleményezésre a törvénytervezeteket. Ebben az esetben ez nem történt meg.

A félelemnek köszönhetően az iskolákban eddig sem voltak másságot „hirdető” felvilágosító órák

Normális körülmények között minden jogszabályi változást hatástanulmány előz meg, ami az utóbbi időben rendre elmarad. A törvény tekintetében az oktatási intézmények falain belül meg kellett volna vizsgálni, pontosan hány alkalommal jelentek meg LMBTQ-közösségeket képviselő személyek előadást tartani, majd erre hivatkozva indokolni, miért befolyásolják rossz irányba a gyermekeket a hasonló felvilágosító órák. Hogy mindez a folyamat miért maradhatott ki a törvény megalkotása során, egészen egyszerű válasszal szolgál Totyik:

Érdemes lenne az EMMI-től (Emberi Erőforrások Minisztériuma – a szerk.) megkérdezni, egyáltalán látogattak-e LMBTQ-személyek iskolákat felvilágosítás céljából, ugyanis nekünk erről nincs tudomásunk, erre eddig sem nagyon volt példa.

A Pedagógusok Szakszervezete szerint a kormány tehát azzal sem indokolhatja a homoszexualitást a pedofíliával tudatosan összemosó törvény létjogosultságát, hogy az iskolákban tájékoztató jelleggel „népszerűsítik”, mondjuk „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést”. Az alelnök szerint ugyanis az intézményvezetőket ellenőrzése alatt tartja a hivatal, és a félelemnek köszönhetően, „a túlcentralizált és velejéig kontroll alatt tartott rendszerben, mint amilyen a magyar oktatás, egy igazgató - sarkítva a példát - még az utcára sem mer kimenni a fenntartó engedélye nélkül, nemhogy tájékoztatásra beengedni az LMBTQ-közösségek tagjait”. Így hiába keressük az intézmények könyvtáraiban az érzékenyítő könyveket, azok korábban sem jutottak be az iskolák kapuján.

Isten, áldd meg a magyart, előítélettel, tiltott költőkkel

De nagy kérdőjel tátong a diákok képzése körül is, ugyanis amíg nem ismertek a pontos részletszabályok, azt sem tudni, hogy a kötelező olvasmányokból mi lesz oktatható, és mi kerülhet tiltólistára.

Akkor a Himnuszt nem fogjuk tanítani? Mostantól ne ismertessük meg a diákokkal Faludy Györgyöt, Szapphót és Shakespearet? Esetleg a tanárképzésből is kikerülnek ezeknek az alkotóknak a művei?

- veti fel az aggasztó kérdéseket Totyik, aki hozzáteszi, erre minden esély megvan, hiszen a jövőben a nemzeti alaptantervet ehhez a törvényhez is hozzá fogják igazítani. A legaggályosabbnak mégis azt tartja a szakszervezet, hogy a rendőrségi törvényben van egy olyan passzus, amely szerint az állami alkalmazottakat nemzetbiztonsági kockázat miatt át kell világítani, amit eddig nem alkalmaztak.

A törvény szerint, most nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az LMBTQ-közösségek tagjai is. Ezek után várhatjuk, hogy az átvilágításuk után a meleg pedagógusokat eltanácsolják, még akkor is, ha kiválóan végzik a munkájukat?

A gyermekek érzékenyítését lehet ésszel is csinálni

A PSZ álláspontja egyértelmű a szexuális hovatartozásra irányuló iskolai felvilágosító órákkal kapcsolatban. Mivel a kormány kimondta, hogy a szülő joga eldönteni miként neveli gyermekét, így szerintük, ha a szülői munkaközösség kéri, akkor a gyermek korának megfelelően természetesen megvalósulhat az érzékenyítés. Ami azonban nagyon fontos Totyik meglátása szerint, hogy „a keresztény kultúrától eltérő felfogásokat is meg kell ismerniük a gyermekeknek, hiszen enélkül nem lesznek eléggé toleránsak, sem a kisebbségekkel, sem pedig a mássággal szemben”.

A kormány bár a szülőkre bízta miként nevelik gyermekeiket, mégis igyekszik korlátozni a lehetőségeiket

A Szivárványcsaládokért Alapítvány szintén a törvény körüli erős ellentmondásokra hívta fel a figyelmet: a kormány átadta a szülőknek a szabadságot arra vonatkozóan, miként neveljék gyermekeiket, másik oldalról pedig elkezdték korlátozni a lehetőségeiket azáltal, hogy olyan könyvek vásárlását nehezítik meg számukra, melyek a szivárványcsaládokról, a homoszexuálisokról szólnak - fejtette ki az Alfahírnek Pál Márton, az Alapítvány képviselője, majd hozzátette,

a mesekönyvboltokban minden esetben 18 éven felüliek vásárolnak. Úgy gondolom, mielőtt megvesznek egy ilyen könyvet, előtte beleolvasnak. A becsomagolásukkal ez lehetetlenné válik.

Még ők is próbálják emészteni, hogy pontosan mi történik a törvény körül, hiszen a törvényalkotók egy kristálytiszta szabályozást ígértek, de a friss végrehajtási rendelet sok esetben továbbra sem betartható, mivel nem egyértelmű, hogy mit szeretnének, hogy milyen könyvek tartoznak bele.

Például azt sem tudjuk, a szexualitás öncélú ábrázolása mit takar, vagy mi minősül a homoszexualitás népszerűsítésének a kormány szerint

- részletezte Pál, aki szerint a módosítást követően sem lehet eldönteni, hogy például az Alapítvány által kiadott Micsoda család! című, szivárványcsaládokat tartalmazó mesekönyvük ezt követően a homoszexualitás népszerűsítésének kategóriájába esik-e. Hiszen bár két anyuka vagy apuka szerepel benne, nem beszél a szexualitásról és felvilágosító célja sincs, egyszerű, hétköznapi történetekről szól azonos nemű szülőkkel a hátterében.

A könyvpiaci szereplők világítótorony nélkül maradtak

A Libri-Bookline Zrt. ugyancsak arról számolt be az Alfahírnek, hogy a rendelettel kapcsolatban sajnos egyelőre nem tudnak konkrétumokkal szolgálni. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben azt írják, „a Libri-Bookline mindig megfelel az aktuális jogszabályoknak, ezért jelenleg a rendelet értelmezését és gyakorlati következményeinek feltérképezését végezzük, mivel irodalmi szövegek esetében nehéz eldönteni, hogy melyik jelenít meg öncélú szexuális tartalmat és melyik nem”.

Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója kedden a Telexnek azt nyilatkozta, hogy a rendelet önmagában semmiféle kapaszkodót nem ad e kérdések megválaszolásához, ezért jól jönne egy jogértelmezés a jogalkotótól, ilyen azonban eddig nem érkezett. Nyáry illusztrálva a könyvszakma dilemmáit kifejtette: szélsőséges nézőpontból öncélúnak nevezhetünk minden olyan szexualitást, amely nem a gyereknemzést szolgálja, így ha szigorúan vesszük, a világirodalom fele érintett lehet, de akár még a felvilágosító könyvek is.

Pál Márton attól tart a hasonló könyvek jövőbeli megjelenését illetően, hogy a becsomagolás és elkülönítés hosszútávon nehézségeket fog okozni a könyvforgalmazóknak, amiknek következtében inkább nem akarják majd forgalmazni a hasonló témájú írásokat.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, Gál Katalin a Telexnek elmondta, hogy „amint kijött a jogszabály, a kis és nagy könyvpiaci szereplőket is tömörítő elnökség összehívásáról döntöttek, mert mindenki tanácstalan. Csütörtöki ülésükön beszélték meg, ki mit hámozott ki a szövegből, és hogyan kellene kinéznie a gyakorlati megvalósításnak, de valószínűleg az lesz a vége, hogy az egyesülés az illetékes minisztériumhoz fordul tisztázó kérdésekkel”.