Vona Gábor a kerület gondozóházába látogat el, hogy a helyi nyugdíjasklub tagjaival beszélgessen múltról, jelenről, jövőről. Az idős emberek úgy érzik, a politika magukra hagyta őket. Hétköznapi gondjaikban – mint a hétvégére segítség nélkül maradó rászorulók – éppen úgy, mint a nyugdíjrendszer igazságtalanságainak ügyében. Többüknek az fáj a legjobban, hogy a közélet a valós problémák, és a megoldások keresése helyett az egymást ócsárló pártok gyűlölködéséről szól.
"El kell ismerni, hogy ezt pártállástól függetlenül, mi, politikusok csináljuk, és ez szivárog le a társadalomba"
– ismerte el Vona Gábor, hozzátéve, hogy az acsarkodás a lelki hatások, a depresszió és a stressz egyre több embernél folyamányaként fizikai tünetekeket is eredményez. Sokan idős korukra ebbe betegednek bele, és ez konkrétan számszerűsíthető terheket ró a magyar egészségügyre – mutatott rá a pártelnök.
A Lőrinci piacon az árusok kézről kézre adják a politikust. Van, aki a magas bérleti díjakról, vagy a multik kisvállalkozókat megfojtó gyakorlatáról panaszkodik, de akad olyan is, aki csak egy közös fotót szeretne.
Épp most mondtam, hogy ezt, de szívesen megkérdezném a Vona Gabitól, erre itt van!
- hüledezik az egyik kofa.
Budapesten talán itt a legnépszerűbb a Jobbik. Pedig a főváros hagyományosan nehéz terep a párt számára.
Nem volt könnyű a kezdet itt sem. Sokat emlegetjük a „Vörös Csepelt”, de Pestszentlőrinc és Pestszentimre talán még annál is balosabb környék volt annak idején. Volt, hogy az utcán nekünk támadtak, lenáciztak minket
- eleveníti fel az indulás nehézségeit Makai Tibor, a Jobbik 2018-as országgyűlési képviselőjelöltje. Itt tényleg házról házra, emberről emberre kellett meggyőznünk a választópolgárokat – teszi hozzá. Mára a párt a felmérések szerint a Fidesz legerősebb kihívója a kerületben, Makainak pedig jó esélye van arra, hogy jövőre ő vigye el az egyéni mandátumot.
Önkéntelenül szakad ki a kérdés a vendégként érkező újságíróból: ugyan mivel elégedetlenek az emberek ezen a kedves kertvárosi környéken? Makai nagyot sóhajt:
„A szép, zöld lomb sok mindent eltakar. A takaros kertes házakban sokszor rettenetes mélyszegénységben élő emberek, családok laknak.”
Gyerekkoromban a Havanna rettegetten kemény környéknek számított, így, hát adja magát a következő kérdés: és mi a helyzet a lakótelepen?
Makai szerint az elmúlt években a rehabilitáció hozott eredményeket, de az utóbbi időben megint sokat panaszkodnak az ott élő emberek. Ismét egyre több a problémás család, lassan ugyanolyan rossz a közbiztonság, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.
Hogy a választók végül, hogy döntenek, az csak jövő tavassal derül ki. Az azonban biztosnak látszik, hogy a 18. kerület már nem vörös – és a narancs is egyre inkább fakul.