Miért őrültség meghalni a Charlie Hebdoért, és a Mohamed-karikatúrákért?

Miért őrültség meghalni a Charlie Hebdoért, és a Mohamed-karikatúrákért?

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

"Sok féle győzelem van. Ha a német hadsereg fennmarad, és mi egyenruhát hordhatunk, az már győzelem".

A halál 50 órája című háborús eposzban Hessler ezredes karaktere így ideologizálta meg, hogy miért elfogadható Konrad gyermekeinek az esetleges (és várható) halála.

Több évtizedes a kérdés, és talán megválaszolatlan is még:

van-e elég indok ahhoz, hogy folytassunk egy olyan harcot, amit nem nyerhetünk meg, viszont áldozatokat követel.

Azóta persze már a történelemkönyvekből, vagy legalább nagyapáink meséiből tudhatjuk, "amit 1941 óta mindenki tudott, akinek esze van", hogy Németország azt a háborút nem nyerte, nem nyerhette meg.

Ez a filmes kitérő jutott eszembe a tegnap benyújtott terrormegelőzési törvényjavaslat körüli vitáról. Csak a rend kedvéért, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, Stummer János - az eddig általa megismert titkosszolgálati információkra alapozva - "a vallási gyűlölet szítására alkalmas karikatúrák készítésének és terjesztésének betiltásáról" szóló javaslatot nyújtott be a Tisztelt Ház, illetve a kormány elé.

A szöveg elérhető, az indokolás is, azonban nagyon úgy tűnik, hogy azt - legalábbis az ideologizálók közül - nem sokan olvashatták el. Íme:

"Egy biztonságos demokráciában nem engedhető meg, hogy akár a muszlim, akár a keresztény, akár bármely más vallás jelképeit képi ábrázolással gúny tárgyává tegyék. Jelen határozati javaslatnak az utóbbi hetek történései szomorú aktualitást adnak. Számos brutális terrortámadás történt Nyugat-Európában a Mohamedet ábrázoló gúnyrajzok miatt.
Bizonyított, hogy a gúnyrajzok nyilvános közlése és terjesztése ok-okozati összefüggésben van a polgári lakosság ellen elkövetett brutális gyilkosságokkal. Meg kell előzni Magyarország terrorista célponttá válását, ezért kell ezen gúnyrajzok készítését és terjesztését megtiltanunk, de a javaslat célja, hogy ugyanígy tilos legyen bármely más vallási felekezet karikatúrákkal történő nyilvánvaló megsértése is".

Jellemző, hogy az itthoni akolmelegben a biztonság kérdése (még) nem merül fel a törvényjavaslatról szóló diskurzus során, pusztán csak annyi, hogy akkor Stummer János (és a Jobbik) meg akarja-e ezzel tiltani, hogy karikatúrákat készíthessek, terjeszthessek Allahról, Mohamedről, esetleg Jézusról, Buddháról - ugyanis nekem ehhez jogom van, tekintettel a szólás- és véleménynyilvánítás nyújtotta szabadságomra. Amúgy tényleg érdekes ez a kérdés abban a korban, amikor óriás magánvállalatok monopolizálják a nyilvánosságot, és ha egy algoritmus valamit félreért, már ki is tiltanak minket onnan. A big data diktatúrával szembeni fellépés életbevágó - de most nem erről van szó.

A törvényjavaslatban felvázolt ok-okozati helyzet ugyanis messze túlmutat a mi szólásszabadságunkon. (Egyébként Stummer később az ATV-ben is erről beszélt.) Ez pusztán egy reakció a változó világunkra. Ami persze bánthatja az önérzetünket, és érezhetjük úgy, hogy ez számunkra méltánytalan - de bármilyen meglepő, egy ilyen világot építettünk/építettek/épült.

A legfontosabb mégis az, ha egy budapesti robbantás, vagy egy nyilvános lefejezés elkerülése azon múlik, hogy nem ábrázolhatjuk egy kecskével közösülve a Profétát/Jézust/Buddhát, akkor bizony meg kell akadályozni, hogy ezeket a gúnyrajzokat terjeszthessék.

Mert ezt a háborút nem nyerhetjük meg.

Konrad a filmben szembeszállt. Kimondta, szerinte őrültség harcolni és meghalni Hessler ezredes egyenruhájáért,

szerintem pedig ugyanolyan őrültség harcolni és meghalni a Charlie Hebdoért, illetve azért, hogy öncélúan, a saját magunk frusztráltsága miatt egyesek vallási gyűlöletet szítsanak.

Ebben nincs semmi ideológia. Csak száraz pragmatizmus. Ilyen világot élünk.