Váradi arra volt kíváncsi, pontosan mit jelent egy korábbi kormányrendeletben szereplő megfogalmazás, miszerint 2023-ban „méltatlanul távolítottak el” olyan katonákat, akik szakmai tapasztalatukkal és tudásukkal ugyan hatékonyan tudták volna segíteni a honvédség működését, de miután kiderült, hogy nem adatták be a COVID oltásokat, eltanácsolták őket a honvédségtől.
A politikai véleményformáló azt is megkérdezte, hogy milyen jogszabályt vagy milyen jogot sértett az eltávolítás, illetve ki volt akkoriban a Honvédség vezérkari főnöke, és tiltakozott-e a döntés ellen.
A minisztérium válaszából kiderül: a „méltatlanul” kifejezés nem azt jelenti, hogy az érintett katonákat jogellenesen vagy törvénytelenül küldték el. A tárca szerint a megfogalmazás egy utólagos értékítéletet fejez ki.
A válasz szerint a 2023-as, 8/2023. (I. 17.) kormányrendelet lehetővé tette, hogy bizonyos feltételek mellett – többek között ha a katona legalább 45 éves volt és legalább 25 év tényleges szolgálati viszonnyal rendelkezett – a szolgálati jogviszonyt felmentéssel megszüntessék. Erről a honvédelemért felelős miniszter dönthetett.
Váradi egyik kérdésére különösen érdekes válasz érkezett. Arra kérdezett rá, hogy a 2023-as szabályozás idején hivatalban lévő vezérkari főnök hogyan véleményezte az intézkedést, és tiltakozott-e annak „méltatlansága” miatt. A minisztérium közlése szerint akkor Ruszin-Szendi Romulusz volt a Magyar Honvédség parancsnoka, majd hozzátették: a rendelet hatálya alatt a szolgálati jogviszonyok megszüntetésének jogszerűségét nem ő, hanem az arra jogosult miniszter döntése alapozta meg.
Váradi a kapott választ úgy értelmezi: miközben a kormány most már elismeri, hogy a katonák eltávolítása „méltatlan” volt, jogsértésről nem beszél. A politikai véleményformáló szerint pedig különösen érdekes, hogy a döntés idején a honvédség legmagasabb katonai vezetője éppen Ruszin-Szendi volt, aki most miniszterként ad tájékoztatást az ügyről.
Ahogy Váradi fogalmazott, a válaszból lényegében az derül ki, hogy > a katonaság már csak ilyen, nem lehet sokat pofázni meg véleményezni, mert a parancs az parancs. A kérdés azonban továbbra is adott: ha az akkori döntés törvényes volt, akkor pontosan mitől vált néhány évvel később „méltatlanná” – és ki vállalja ezért a felelősséget?