Tartozom egy vallomással: rendszeres nézője vagyok Friderikusz Sándor új műsorának, ami szerintem sokkal kreatívabb, érdekesebb és merészebb, mint a hazai média 90%-a együttvéve. Tök jó, hogy végre nem csak azt tudjuk meg egy másfél perces bejátszásból az este tízes bulvárhíradóból, hogy melyik celeb csináltatott új melleket, indított valóságshowt, vagy cserélte le a csaját/pasiját, esetleg vett egy Gucci táskát/Ferrarit. Egyáltalán tök jó, hogy egy hírességekről szóló műsorba alapvetően nem vattaagyú bohócokat hívnak (eltekintve Gyurcsány Ferenctől), hanem olyanokat, akik valamit azért mégis csak letettek az asztalra, mielőtt a Best magazin címapjára kerültek a magánéletükkel (vagy azzal, ami a bulvársajtó szerint a magánéletük). Szóval ez egy alapvetően jó műsor, így kíváncsian ültem le tegnap este is, amikor Gregor Bernadettet zárták össze egy napra a showmannel.
Ha valamiben nagy összegre fogadtam volna, akkor az, hogy a beszélgetésből nem maradhat ki az az öt világrészt megrengető gigabotrány, hogy a színésznő október 23-án elénekelt egy Karády-dalt a Jobbik megemlékezésén. Aki akár csak alkalomszerűen is kitekintget az Aktív-Velvet-Bors Bermuda-háromszögön, az tudhatja, hogy a jó öreg Liberikusz mester melyik politikai térfélen focizik. Legeslegkésőbb a Gyurcsány Ferenccel eltöltött meghitt 24 óra után már mindenkinek leeshetett a merrehányóra. Úgyhogy engem a legcsekélyebb mértékben sem lepett meg, hogy Sándorunk összeráncolt szemöldökkel helytelenítette a gonosz fasiszták melletti kiállást. Az viszont igen, hogy ezt egy külvárosi talponálló vitakultúrájának szintjén adja elő.
Miért kellett ezt?
A diskurzus adekvát "miért kellett ezt?" kérdéssel indul, amire egy normális országban annyi lenne a válasz, hogy "mer' ehhez volt kedvem." De ez nem egy normális ország, ezt Gregor Bernadett is érezheti, így türelmesen elmagyarázza Sanyi bának, hogy elolvasta a Jobbik programját, és az neki tetszik. Hozzáteszi, hogy a dokumentum 88 oldalas, tehát jó eséllyel elejétől a végéig átnézte. Ha legalább Sanyi bá' normális lenne, akkor itt le is pattant volna a témáról. Esetleg gratulált volna, hogy beszélgető partnere
a magyar választók azon 1%-ához tartozik, aki program alapján választ pártpreferenciát.
Ha csak minden ötödik szavazó így tenne, lényegesen élhetőbb hazánk lehetne.
De Sándorunkat csak most kapja el igazán a gépszíj. Kérdőre vonja a színésznőt, hogy vajon a többi párt programját is elolvasta-e? Hiszen milyen kis befolyásolható, naiv kislány, ugye, aki csak egyfelől tájékozódik! Nos, ha Fridi tényleg annyira penge lenne, mint, amilyennek láthatóan érzi magát, akkor tudná, hogy
a Jobbikon kívül csak egyetlen másik pártnak, az LMP-nek van programja.
A többiek praktikusabban gondolkoznak, ők arra a 99%-ra hajtanak, aki soha a büdös életben nem vesz a kezébe ilyen irományt.
Nem náci, csak hülye
Friderikusz nem enged sok teret a vitának, és gyorsan útba igazítja az elbizonytalanodott nézőt, hogy tudja, hol is lakik a szürkeállomány:
"Erről hosszan beszélgethetnénk, ha Önnek lenne elég ismerete a témában."
Vagyis a jóságos Sanyi bá' szerint Gregor Bernadett nem azért jobbikos, mert gonosz náci állat, hanem csak
azért, mert hülye.
A kirekesztő, bunkó, fasiszta tahók csak jegyzeteljenek a tévé előtt, hátha tanulnak egy kis európai vitakultúrát! De itt még nem érdemes letenni a füzetet és a tollat, van még bölcsesség ott, ahonnan ez jött. Fridi ugyanis a végére még ledobja a retorikai atombombát, amikor atyai aggódással azt tanácsolja:
"Egy színész maradjon szerintem mindentől független!"
Ez az ultima ratio, ez az az érv, amely előtt a legelvetemültebb szélsőségeseknek is meg kell hajolniuk. Akinek pedig eszébe jutna az az eretnek gondolat, hogy
ezt a kérdést, vajon mi a francért nem teszik fel soha mondjuk a Bajnai Gordon MC-jévé szegődött Kulka Jánosnak,
vagy a Heti Hetesben népnevelő Gálvölgyinek, Hernádi Juditnak, esetleg Ábel Anitának, az vegye tudomásul, hogy
a balos/liberális művész nem pártpolitizál, ő alapvető emberi értékek mellett áll ki.
Mocskos pártpolitika, lelkiismeretlen politikai zsoldosok és rossz társaságba keveredett eltévedt báránykák csak a jobboldalon vannak. És ez is csak azóta van, amióta van jobboldal.
Kinek hiányzik ez? Kádár idejében ilyesmi nem fordulhatott volna elő. Akkoriban a színészek nem politizáltak. Meg senki más sem. Mégis boldogok voltunk.
- mondja Lenke néni Taki bácsinak a tévé előtt ülve, felhangzik Vukán György mesterműve, és szépen aludni megy a lakótelep. Ma is megtudtuk, mi a véleményünk. Köszönjük Friderikusz úr, a jó Isten áldja meg!