A Blikk folytatja a Schadl-Völner-ügy lehallgatott beszélgetéseinek közlését, most abba enged bepillantást, ahogy a Schadl György, a végrehajtók főnöke otthon intézte a dolgokat.
Ugyanis Völner Pál államtitkár korábbi bizalmasa szeretett volna egy teraszt a házához - de se engedélye, se fantáziája nem volt. Csak pénze. Legalábbis akkor.
Schadlnek eleve meggyűlt a baja az elszálló árakkal, mert ő 80-100 millió forintos költséggel számolt, de lett belőle 120 millió. Kár, hogy nem szólt az építőiparban tapasztaltalt gondokról a kormányzati köröknek.
Aztán jött a gond, mert túlépítés miatt nem engedték volna használatba venni a téli kertet és az épületet.
Kivitelező:
„Az a baja, hogy a teraszt gyakorlatilag a ház tartja. Nem négy lábon áll, hanem kettőn… Ez nem önálló pergola, hanem egy terasztető. Ez az épülethez tartozik. Nekünk építményt kell csinálni.”
Schadl.: „Kijönnek, négy lábon lévő valami kis sz.r fogja tartani a teraszt. Az kerüljön fel a térképre. Aztán hogy azt később beépítem vagy nem, az az én dolgom.”
Ahhoz hogy a hivatalos ellenőr (P. B.) hozzáállása megváltozzon, a végrehajtói kar elnöke – ahogy egy barátjának (X.) jelezte – mindent hajlandó volt bevetni.
Majd a Blikk megmutatta, hogyan is érzékenyített Schadl.
L., a kivitelező: „Most megyek a fiúkhoz. Megjött a B.”
Schadl: „Ne idegesíts már! Akkor menj oda légy szíves! Figyelj csak, úgy tárgyalj vele, mintha a nevemben tennéd, és azonnal 5 kilót ajánljál fel azzal, hogy ezt szeretnénk, és ebbe az irányba terelgesd, jó?… Mindenképpen rászánnánk erre ötszázezer-egymillió forintot.”
L.: „Ötössel kezdek.”
Nem sokkal később Schadl György megkapta az örvendetes hírt, miszerint meglett a használatba vételi engedély. Ebből azonban – a lehallgatások alapján – gond lett, és P. B.-t kirúgták a munkahelyéről. Ráadásul vádlott lett a büntetőeljárásban - írta a portál.
A megkörnyékezett hatósági ember később így összegezte a történteket:
P.:
„Itt én voltam az áldozat a történetben. Nem beszélve arról, hogy itt osztályvezetői szinten hangzott el utasítás rá, hogy mindenképpen ki kell adni… Az a furcsa, hogy teljes egészében az ügyintéző viszi el a balhét, és azért egy osztályvezetőnek – én úgy gondolom – valamilyen szinten felelősséget kellene vállalnia… Mégis csak az ő aláírásával megy ki minden.”