Ben Blum újságíró cikke szerint a „börtönőröket” utasításokkal látták el, hogyan viselkedjenek. Egy hangfelvétel tanúsága szerint David Jaffe, Zimbardo egyik tanítványa, aki a börtönigazgató szerepét játszotta, arról beszél az egyik őrnek, hogy keményebbnek kell lennie, különben a kísérlet nem fog működni:
"Mert az őröknek tudniuk kell, hogy minden őr úgynevezett „kemény őr” lesz. (...) Ez nagyon fontos a kísérlet működése szempontjából, mert az, hogy ez a dolog úgy fog-e kinézni, mint egy börtön, vagy nem, ami a dolog célja, az nagyban függ az őrök viselkedésétől"
Zimbardo professzoron is ül az Orbán-átok?
Több híres politikus is hatalmasat bukott, miután találkozott Orbán Viktorral. Így járt Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Mihail Szaakasvili grúz államfő, Silvio Berlusconi olasz kormányfő, de a Brexit ellen is kampányolt a magyar miniszterelnök. A New York Times márciusban azt írta, Orbán Viktor tavaly áprilisban a világhírű pszichológus professzornál, Philip Zimbardónál járt, aki a tekintélyelvű rendszerek pszichológiájának tanulmányozásáról vált ismertté.
Az őt és kísérletét ért vádakra Philip Zimbardo a Mindsetnek küldött, közel 20 oldalas közleményében válaszolt. A professzor reakciója először a magyar pszichológiai szakportálon jelent meg.
Zimbardo elismeri, hogy a börtönőri szereppel megbízott kísérleti alanyoktól azt kérték, tartsák fenn a jogszerűséget és a rendet, és követeljenek tiszteletet a raboktól, hogy a börtön valódiságának a látszata meglegyen.
Ám ez csupán arra vonatkozott, hogy éljék bele magukat a szerepbe, konkrét utasítások nem hangzottak el.
Blum azzal is meg megvádolja a professzort, hogy a kísérlet egyes résztvevői azért kegyetlenkedtek, hogy a Zimbardo által elképzelt eredményeket hozza a kutatás. Blum cikkében a leghírhedtebb "börtönőr", David Eshelman, gúnynevén John Wayne esetére hivatkozott. Wayne a kísérlet során egyre szadistább módon járt el a "rabokkal" szemben, ám Blum szerint azonban csak tudatosan igyekezett eljátszani egy szerepet. Zimbardo válaszában rámutat: Wayne olyan könyörtelenül bánt a neki kiszolgáltatott emberekkel (nem adott nekik elég ételt, fizikailag kínozta, megalázta őket), ami egyértelművé teszi,
"hogy az ehhez fogható cselekedetek túlmutatnak egy feltételezett szerep eljátszásán, amelyben a »keménykedő őrt« kell alakítani”.
Blum azt is Zimbardóék fejére olvassa, hogy az egyik "rab", akit a kísérlet lefújása előtt szabadon engedtek, mert összeomlott, valójában csak szimulált, hogy idő előtt kiszállhasson a kísérletből, és tanulhasson a vizsgáira. Ezt az újságírónak maga az ominózus kísérleti alany, Douglas Korpi vallotta be, aki hozzátette azt is: később Zimbardónak is elmondta, hogy színlelt. A közleményben a kutató bevallja: ő maga is kételkedett Korpi reakciójának őszinteségében, de egyetértett abban, hogy mindenképp helyénvalóbb lenne szabadon engedni a fiatalt. Hozzáteszi: a férfi neki egyértelműen arról számolt be a kísérlet után, hogy tényleg rabságban érezte magát.
Blum megemlítette cikkében, hogy még Zimbardo csoportjának egyik tagja is nyilvánosan hibásnak és hamisnak bélyegezte a kísérletet. A prfoesszor válaszában azonban azt állítja, hogy az idézett könyvet (Carlo Prescott: „A Stanfordi börtönkísérlet hazugsága”)
valójában nem a névleges szerzője írta, hanem Michael Lazarou forgatókönyvíró, aki így akart bosszút állni, amiért nem ő kapta meg a kísérlet megfilmesít lehetőségét.
Zimbardo közleménye végén leszögezi:
„a Stanfordi börtönkísérlet kiérdemelte jogos helyét, hozzájárult ahhoz, hogy a pszichológia jobban megértse az emberi működést és annak teljes dinamikáját”.
Zimbardo egyébként magyarországi előadásaiban is többször is elmondta, miben hibázott és mit nem vett észre a börtönkísérlet közben. Komoly hibaként beszél arról, hogy elvállalta a "börtönigazgató" szerepét, így bevonódott abba a kísérletbe, amelyet külső szemlélőként kellett elemeznie.