Hivatalosan is elérhető mind a Fidesz-KDNP, mind az Egységben Magyarországért pártszövetség egyéni jelöltjeinek listája. A két listát összevetve szembetűnő különbség, hogy rendkívül kevés női szereplő jelenik meg a kormánypártok listáján, szemben az ellenzéki listával. Szabó Tímea már régóta harcol azért, hogy a nők több szerephez jussanak a közéletben és kiáll a Fidesz nőket megalázó politikájával szemben, így most őt kérdeztük a nők szerepéről és arról, hogy mit üzen a magyar választóknak a két oldal által kiállított egyéni lista.
Jelenleg 26 női képviselő foglal helyet a Parlamentben, amely jócskán elmarad az Ön által korábban már hangoztatott 30 százalékos női kvótától. Mi a szerepe a nőknek a közéletben, miért lenne szükség a kvótára?
A 21. században élünk. Már nem is kellene, hogy kérdés legyen az, hogy a nők nagyobb arányban vegyenek részt a közéletben, a politikában, általában a döntésekben. Én személyesen is azt tapasztalom, hogy ahol több nő van, ott erősebben koncentrálnak a megoldásra, nem pedig a konfliktusok vagy a rivalizálás erősítésére. Ahol több nő van a döntéshozatalban, ott erőteljesebben megjelennek a gondoskodás, az egymásra figyelés szempontjai. A nők gyakran anyák is, a család összetartói, és ezek óhatatlanul megjelennek a közéleti kérdésekben is. Ez ma még mindig fájóan hiányzik a politikából részben azért, mert az Orbán-féle macsópolitizálás, a megfélemlítések rengeteg nőt elijesztenek ettől a fontos szereptől. Ezért is kell a nőket még inkább segíteni, akár átmenetileg a kvóta bevezetésével is. A kvóta pusztán átmeneti eszköz arra, hogy a jelen levő esélyegyenlőtlenséget kompenzálja. Úgy is tekinthetünk rá, mint egy plusz lökés, amely kezdetben segít a nőknek egészen addig, amíg természetessé nem válik, hogy több nő vállal közéleti szerepet. Ez történt például Dániában is. Először kvóta alapján kerültek be a nők a törvényhozásba, de amikor aztán természetessé vált az, hogy szükség van a nőkre, el is törölték a kvótát.
Ön már 2014-ben is felszólalt az ellen, hogy a Fidesz milyen kevés női jelöltet indít a választásokon. Akkor 6 jelöltet számolhattunk össze, idén 7-et. Mit árul el ez Orbán Viktorról és a Fideszről, továbbra is „macsóskodnak”, ahogy ön fogalmazott?
Orbán Viktor megmondta: nőügyekkel nem foglalkozik, és ez meg is látszik. A Fideszben a nők pusztán szülőgépek, akik ha lehet, másba ne is szóljanak bele. A Fidesz szellemisége valahol a feudalizmus és a 19. század között mozog. Ez egy olyan állapot, amelyben ezek a pasik azt képzelik, hogy mindent jobban tudnak mindenki másnál, pláne a nőknél. Ez tükröződik a „ne szólj bele, kisanyám” típusú fideszes közbekiabálásokban is. A macsóskodásban nemcsak az a zavaró, hogy közönséges, primitív és nyilván sértő, hanem az, hogy totális tévedés. A világ felvilágosultabb részein egyrészről egy-egy ilyen fideszes bekiabálás után ott, helyben kettétörne az illető férfi karrierje, másrészről fel se merül már a nők kirekesztése. Nem így a Fideszben. Orbán Viktor a férfiöltöző-szagban érzi jól magát, döglött disznókkal birkózva. Ez le is ír mindent a politikájáról.
A Fidesz idén is csak 7 női egyéni jelöltet állított fel, amíg az ellenzék ennek több mint háromszorosát, 22-t, akik ráadásul egy előválasztás által kerültek jelölti pozícióba, tehát rendelkeznek társadalmi támogatottsággal. Ez mutat fejlődést? Javult a nők helyzete az elmúlt időszakban?
Javult, de még mindig nem értük el a kívánatos célt. Az biztos, hogy az ellenzék haladóbb szellemiséget képvisel. Az előválasztási sikerek pedig egyszerűen a valóságot tükrözik. Nevezetesen, hogy ha egy nő helyzetbe van hozva, és megkapja a lehetőséget, akkor nagyon sikeresen tud előre lépni ezeken a pályákon. Miért is lenne ez másként?! Szerintem erre igény is van. Nem mondanám, hogy férfi elődjeink maradéktalanul sikeresek voltak abban, hogy a politikát egy kicsit közelebb hozzák az emberekhez. A magyar társadalom fizikai, lelki és pszichés állapota nem éppen azt mutatja, hogy az Orbán-féle macsópolitizálás sikeres lenne. Nagyon sokan joggal elégedetlenek a politika erőszakosságával vagy a kompromisszumképtelenségével. Új arcokat és új stílust akarnak látni. Ha innen nézzük, még hosszú út áll előttünk.
A látottak alapján azt mondhatjuk, hogy az ellenzék jóval nagyobb bizalmat szavaz a női politikusoknak, mint a Fidesz. Mit üzen ez a választóknak?
A választók azt akarják, hogy valaki odafigyeljen rájuk, meghallgassa őket, hogy ne lekezelően beszéljenek hozzájuk, hanem átérezzék a szorult helyzetüket. A nők ebben, azt gondolom, erősebbek. Végtelenül elszomorító, hogy az orbáni világban a családpolitikáról, a női egészségügyről vagy a családon belüli erőszakról olyan grémiumok döntenek, amelyekben csak férfiak vannak. De ez a szemlélet ugyanúgy igaz a gazdaságra, az oktatásra, a jogállami kérdésekre. A választóknak azt kell üzennünk, hogy mi igenis odafigyelünk rájuk. Férfiakra és nőkre egyaránt. Azt, hogy mi partnerként kezeljük, és nem lenézzük a nőket. Hogy segítjük a nőket is családban és karrierben egyaránt. Ez nem vagy-vagy, hanem „és”. A politika nekünk szolgálatot jelent, azt, hogy az emberekkel közösen gondolkodunk, a problémákra közösen találunk megoldásokat. Mi olyan Magyarországot akarunk építeni, amely valóban mindenki közös otthona.