Szexizmus és megkésett felháborodás

Tüttő Kata csütörtök háborodott fel Tarlós István szexista megjegyzésére, amin szerdán még mosolygott.

Nyilván pontosan tudták ki ő, a kérdés inkább arról szólt, Tüttő mégis mit keres a képviselőknek fenntartott helyen, állandó motyogásával pedig miért akadályozza a közgyűlési munkát.

Ezt sajnos Tüttő Kata elfelejtette megemlíteni a 168 órának írt csütörtöki cikkében, amiben viszont nagyon szomorúan konstatálja, hogy vele bizony szexizmus esett meg.

Kovács Péter mellett ugyanis a főpolgármester sem akart lemaradni a "szexizmus" terén, ő így folytatta: „az én szívemnek oly kedves Tüttő Kata, egykori képviselő asszony, aki a székeken helyet foglal, (...) akárhogy meresztgetem baloldalra a szemem, nála kellemesebb látványt nemigen fedezek fel."

Sajnálatos módon sem Horváth Csaba, sem Gy. Németh Erzsébet nem háborodott fel e szörnyűséges, nőgyalázó, hímsoviniszta jelenet hallatán, de akármilyen szomorú,

Tüttő Kata is elfelejtette kikérni magának e mondatokat szerdán.

Az ominózus jelenet után ugyanis a volt szocialista képviselő széles mosollyal távozott a közgyűlés hátsó traktusába, úgy tűnik a felháborodást későbbre tartogatta, vagy csak nem jutott eszébe kihasználni a kínálkozó alkalmat. Fiatal politikus még (remélem ezzel nem bántom meg), előtte a pálya, fejlődhet még sokat.

A 168 órában egy nappal később már így fogalmaz:

Nekem a mai napig nem jutott eszembe, hogy egy embert úgy szólítsak meg, hogy „ott szemben, maga kissé túlsúlyos, kopaszodó, nem túl ragyogó tekintetű úr, ki maga és mit keres itt?”.

Ez nyilván célzás akart lenni Kovács Péterre, ámbár engedtessék megjegyezni: ezt bizony bárki szabadon megjegyezheti egy férfiről, megsértődni, nota bene cikket írni róla végképp nem fog senki.

Nyomorúság, tehetetlenség, zavar és frusztráció. Ezeket az érzéseket hagyta bennem ez a történet. Mert a megjegyzésekben nem szeretet és tisztelet, hanem hatalom és erőszak tükröződik. És igen, ez nem az első eset volt, de eddig mindig leráztam ezeket magamról. És nem, nem szoktam meg a stílusát, csak fegyvertelennek érzem magam a zaklatással szemben.

Írja Tüttő. Más kérdés, hogy a fegyvertelenek viszonylag ritkán írogatnak cikkeket a hírportálokra...