Orbán Viktor miniszterelnök utasítást adott Szijjártó Péter külügyminiszternek, kéresse be Sándor Fegyirt, Ukrajna budapesti nagykövetét – szól a hír. A kormányfő azt mondta, Ukrajna politikai vezetői „durván sértő és fenyegető üzeneteket fogalmaztak meg Magyarországgal és a magyar kormánnyal szemben”. Mint fogalmazott, a nemzetbiztonsági szervek szerint ez a „támadás” egy összehangolt intézkedéssorozat részei, mellyel bele akarnak avatkozni a választásokba.
Valóban a közelmúltban ismét kommunikációs csetepaté volt a Kreml által megtámadott ország politikai vezető és a Kremllel finoman szólva is a kelleténél talán szívélyesebb viszonyt ápoló magyar kormány között. Ennek csúcsa valószínűleg az volt, amikor Andrij Szibiha külügyminiszter a magyar kormányfőt Szálasi Ferenchez hasonlította. Ami valóban arcpirító, de kimerül a szavak szintjén.
A miniszterelnök azt természetesen nem árulta el, a nemzetbiztonsági szervek konkrétan mit is állapítottak meg, de ez nem meglepő, ők úgy dolgoznak, hogy a lehető legkevesebb információ jusson el az utca emberéhez, így az esetleges külföldi hírszerző ügynökökhöz is.
És itt jön az egymillió hrivnyás kérdés:
Vajon mit fog mondani Szijjártó Péter Sándor Fegyirnek? Ha a magyaroknak nem mondta el, mit tártak fel a nemzetbiztonsági szolgálatok, akkor az ukrán nagykövetnek miért kötné az orrára?
Valószínűleg Szijjártó Péter elmondja vagy leírja, milyen csúnya-csúnya dolog volt ilyet mondani, mert az befolyásolja a magyar választókat, ezt a levelet Sándor Fegyir elküldi Kijevbe, ahonnan megérkezik a választ, hogy ez csak egy vélemény. Oszt’ jó napot!
A dolog másik olvasata sokkal keményebb. És ez a Beneš-dekrétumok ügye, melyben hetekig mély hallgatás volt a magyar kormány álláspontja, miközben Szlovákiában olyan tüntetésekkel tiltakoztak, melyen még a felvidéki Magyar Szövetség elnöke, Gubík László is erős nemtetszésének adott hangot. Lapunk évekkel ezelőtt beszámolt arról, a magyarokat és németeket származási alapon hátrányosan megkülönböztető 1945-ös rendeletekre hivatkozva rekvirálnak el földeket magyar és német származású tulajdonosoktól kártalanítás nélkül. Az már az akkori, szocialista-liberális magyar kormánykoalíció felelőssége, hogy Szlovákia (és Csehország is) ilyen szégyenteljes intézkedéssel a jogrendjében csatlakozhatott az Európai Unióhoz.
És decemberben ez kiegészült egy olyan, a Fico-kormány által kezdeményezett, és az ő kormánytöbbségük révén megszavazott törvénnyel, mely alapján akár fél év börtön is járhat annak, aki megkérdőjelezi a diszkriminatív Beneš-dekrétumok létjogosultságát.
A magyar kormány viszont lapított, hallgatott, sumákolt, azzal a látszatintézkedéssel védekezett, hogy „elemzik a jogi helyzetet”, illetve „folyamatosan konzultálnak” a felekkel.
Mi több, még meg is kérdezték a szlovák felet, mi a céljuk az új jogszabályokkal, akik biztosították a magyar kormányt, minden a lehető legnagyobb rendben van.
A szlovák nagykövet behívására, a magyarellenes intézkedések hatályon kívül helyezését követelve, esetleg megfenyegetve őket egy jóízű kötelezettségszegési eljárással azonban nem került sor.
Az már csak hab a tortán, hogy azt is mély Szijjártó Péter-i hallgatás övezte, amikor Peter Pellegrini szlovák államfő vérben forgó szemekkel kifogásolta a „Felvidék” kifejezés használatát, követelve, hogy helyette Szlovákiát emlegessünk.
Tetszik érteni?
A mérleg egyik serpenyőjében kemény diplomáciai szavak állnak, ami miatt bekéretik egy ország nagykövetét. A másik serpenyőben pedig ellentételezés nélkül elkobzott családi vagyon, valamint börtönbüntetéssel fenyegetés áll, ami után himihumi álintézkedések és agyoncsapott csöndnek megfelelő szavak következtek.
Szijjártó Péter és főnöke is papírtigris. Ami lényeges, azzal szemben nem lépnek fel, ami pedig rosszul esik az ő érzékeny lelküknek, azt túlreagálják. Hát milyen diplomácia ez? Saját hatalmát féltő, de a felvidéki őshonos magyarokat politikai érdekből feláldozó külügy? Nem, nekünk ilyen nem kell!
Április 12-n az ilyen hajbókoló, Kovács Lászlót és Göncz Kingát idéző diplomáciának is ajtót kell mutatnunk!