Huszonöt évvel ezelőtt, 1996. február 23-án az Egyesült Királyság mozikasszái előtt ácsorgó látogatók még nem sejtethették, hogy a brit Danny Boyle második nagyjátékfilmjére, a Trainspottingra jegyet váltva, a filmvilágot felforgatni készülő kultuszfilmet választják.
Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadt nagy TV-t! Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat! Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást, válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt, válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat! Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát, válassz egy három szobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban! Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy! Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat! Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel! Válaszd a végén a rothadást! Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban, élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd! Válaszd a jövőt, válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet.
- kezdődik a kilencvenes évek emblematikus mozija, a Trainspotting, amely a korszak egyik legerősebb alkotása volt a kontinensünkön. A fent idézett monológot egy teljes generáció álmából felkeltve is tudta, betétdalait milliónyiszor újrahallgatta, és hát a fertőzésveszélyes nyilvános vécék is egy időre megkapták azt a rivaldafényt, amit sohasem érdemeltek ki, de Rentonék heroinfüggő története még ezt is képes volt megszépíteni.
Mint megannyi hivatkozási alappá vált mozi esetében, a Trainspotting sikerében sem hitt a stúdió. Az akkoriban még kvázi alig ismert Danny Boyle és skót alkotócsapata csupán 1,5 millió fontból gazdálkodhattak az alig 35 napig tartó forgatási munkálatok során, profizmusukat pedig mi sem mutatta jobban, minthogy spórolás céljából a jelenetek többségét csak egyszer vehették fel, ami a végeredményt tekintve nem látszik. A szkeptikus hangok azonban a produkció bemutatását követően hamar elhallgattak, ugyanis világviszonylatban 50 milliós összbevétellel zárt a film.
A siker egyik kulcsát a produkció alapját képező Irvine Welsh 1993-as, azonos című regénye képezte, aminek adaptálása során olyan jó viszonyba került Boyle és Welsh, hogy az író végül egy cameo-szerepet is kapott a díler, Mikey Forrester képében, aki Rentonnak ad el ópiumot az egyik jelenetben.
Spud volt az eredeti Renton
Utólag nehéz lenne elképzelni, hogy a Trainspotting Spudja, Ewen Bremner alakítja az Ewan McGregor által megformált főszereplőt, azonban a film bemutatása előtt a színész először Skóciában, majd a londoni Bush színház színpadán is életre keltette a figurát. Bremner egy későbbi interjúban elismerte, hogy kissé bántotta a dolog, hogy az előéletét tekintve nem merült fel a neve Rentonnál.
Hülye sznob voltam. A film rendezője, Danny Boyle azonban rábeszélt, hogy játsszam el Spudot.
- emlékezett vissza Bremner. Mindenesetre kiváló választás volt McGregor, aki a kemény drogos megformálása előtt több könyvet is elolvasott a heroinról és a crackről. Olyannyira komolyan vette a felkészülést, hogy Glasgow-ba is ellátogatott, ahol megismerkedett egy elvonó szakembereivel.
A színész a droggal kapcsolatos tudását elmélyítve evőkanál és glükőzpor felhasználásával elsajátította a heroin forralás művészetét is. De egyszer az is megfordult a fejében, hogy valóban belövi magát, szerencsére ezt hamar elvetette.
Mindemellett a Golden Globe-jelölt McGregor két hónap alatt ledobott 12 kilót a szerep hitelességéért, aminek a titkát is elárulta: mindent grillezve evett, sör helyett pedig bort és gint fogyasztott.
Más figurák esetében is közbeszólhatott volna a sors: Boyle Francis Begbie szerepét eredetileg Christopher Ecclestonnak szánta, aki az első egész estés filmjében, a Sekély sírhantban bukkant fel McGregor oldalán. Végül Robert Carlyle-ra esett a választás, aki egy interjúban kifejtette, hogy Begbie dühkitörései azzal magyarázhatóak, hogy titkon homoszexuális, aki retteg a lelepleződéstől. Welsh, a regény jegyzőjének ez a megközelítés tetszett, sőt bevallotta, hogy Begbie szexualitását írás közben is tisztázatlannak gondolta.
A Trainspotting Kelly Macdonald számára a valóra vált hollywoodi álom lett
A 19 éves Macdonald, Diane Coulstonként való bemutatkozó szerepét mesébe illő módon szerezte meg: a forgatások megkezdése előtt néhány nappal még pincérnőként dolgozó színésznő egy molinón látta meg a stáb casting felhívását, így szerencsét próbált. Boyle-t azonnal lenyűgözte a fiatal nő tehetsége és megkapta a szerepet.
Azonban a forgatáson derült ki, hogy a direktor lehet mégis mellényúlt Macdonalddal, aki többször másnaposan jelent meg a forgatáson, sőt McGregorral közös szexjelenetükre még az édesanyját is elvitte.
Az illatos szaros vécé, a heroinozó művégtag és az érthetetlen akcentus
A Trainspotting bár nyomasztó, földhöz ragadt hangulatával és mocskos kis zegzugaival szippantja be nézőjét, a színészeknek természetesen nem kellett ilyen körülmények között dolgoznia. Kétségtelenül a Trainspotting egyik legemlékezetesebb képsora amikor Renton fejest ugrik „Skócia leggusztustalanabb vécéjébe", azonban az illemhelyre kent ürülék csokiból volt, így a felvételek során kellemes, édeskés illat terjengett. Vagyis igaz volt a mondás, miszerint olyan tiszta volt a vécé, hogy arról akár enni is lehetett.
Ahogy McGregor sem lőtte be magát heroinnal az ominózus jelenetekben. Amikor Renton közeli plánban fecskendezi a karjába a drogot, a készítők egy művégtagot használtak, amire valóban lüktető vénákat applikáltak, ezt megspékelték egy zacskónyi művérrel, ezzel varázsolva teljesen élethűvé, ahogy a bőr alá behatoló tű következtében kiserken a vér.
Hiába volt tömve a Trainspotting remek vizuális megoldásokkal és aranyköpésekkel,
akadt egy igencsak égető problémája Boyle-éknak, mégpedig, hogy a tengerentúlon, a szereplők skót akcentusának hála mindebből a tesztközönség semmit sem értett meg. A feliratozás szóba sem jöhetett, mivel az elrettentette volna a közönséget, így a nemzetközi forgalmazás során kénytelen volt a stáb újra felmondatni a film első 20 percének hanganyagát amerikai fülnek is tetsző módon.
A film, aminek zenéiért David Bowie házalt, és ami politikai vitát generált
Az alacsony költségvetésű film, névtelen rendezővel
- maga Boyle hivatkozott így a Trainspotting kapcsán, amikor arról beszélt, hogy annyira nevetségesen alacsony büdzséből dolgoztak, hogy a "Lust for Life" és a "Perfect Day" című számok jogdíjait sem tudták megvenni. Szerencséjére David Bowie a segítségére sietett, ugyanis nagy rajongója volt a rendező Sekély sírhant című filmjének, így szólt néhány jó szót az érdekében, Iggy Pop és Lou Reed kollégáinál.
Nem minden azonban a filmekbe tolt gigantikus költségvetés, ezt jól mutatja az is, hogy a Trainspottingot a "kábítószerek dicsőítése" miatt akkoriban nemcsak a kritikusok, de a politikusok is támadták. Többek között Bob Dole amerikai elnökjelölt, aki évekkel később bevallotta, hogy egyébként nem látta a produkciót. Ezt szokás a "heroin chic" korszakának emlegetni, amire a rendező úgy emlékszik vissza, hogy
komolyan azt hittem, rohadtul meg fognak ölni.
Mielőtt a Trainspotting végleg a földbe állt volna a támadások következtében, Jarvis Cocker, a Pulp együttes frontembere, a kilencvenes évek britpop mozgalmának egyik kultfigurája beállt a film mögé - „Mile End” című dala szerepel is benne - ezzel a politikai viharfelhő hamar eloszlott és megmenekült Boyle.
Oké, ez mind szép és jó, de a millió dolláros kérdés: mire utal a cím?
A cikk végére maradt a legégetőbb kérdés, ami éveken át lázban tartotta a fanatikus rajongókat: vagyis, hogy mit jelent valójában a Trainspotting, hiszen a filmben egyszer sem hangzik el ez a szó, ráadásul a kifejezés egy szokatlan szenvedélybetegség angol megnevezése, mely olyan függőkre utal, akik kényszeres vonatfigyelők, miközben azok adatait rögzítik. Megállapíthatjuk tehát, hogy Boyle rendezésében nem érhetünk tetten "vonatnézegetőket", de akkor mégis mire utal? A talányt maga Irvine Welsh oldotta fel, jócskán a premiert követően:
Ez egy szleng a drogozásra utalva, mivel a drogosok gyakran a pályaudvarokon lövik be magukat.