E tűrhetetlen állapot egy TGM-cikk terjedelmét megszégyenítően hosszú közlemény megírására ihlette Ujhelyi István MSZP-s európai parlamenti képviselőt. A dokumentum elején párás szemekkel emlékezik meg arról a dicső pillanatról, amikor Közép-Európa egyik, ha nem a legpocsékabb csatlakozási feltételei mellett a nemzet olyan héroszai, mint Kovács László külügyminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök 2003 áprilisában aláírták hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz.
Újhelyi sérelmezi, hogy évről évre olyan lúzerságokat ünneplünk, mint március 15, vagy október 23.
"Nemzeti ünnepeink is leginkább vesztes csaták, levert forradalmak és elbukott harcok emlékeire épülnek."
- panaszolja, ám egyben meg is adja e súlyos problémára az ajróper, progresszív választ:
legyen a május 9-i "Európa-nap" nemzeti ünnep.
Az MSZP-s politikus azon is sajnálkozik, hogy
"a magyarok többsége nem érzi sajátjának az európai közösséget, nem érzi magáénak az Európai Uniót."
Ez persze még véletlenül sem annak köszönhető, hogy az elmúlt 14 évben szinte semmit sem emelkedett az életszínvonal, hogy az uniós forrásokat kormányokon átívelő, pélás összefogással lopták, vagy pazarolták el. Hogy a magyar munkavállalók nyugat-európai társaiknál
egyharmaddal dolgoznak többet, negyedannyi fizetésért,
vagy, hogy a magyar kisvállalkozók nem nyithattak kávézót Bécsben, de legalább a sajátjukat bezárhatták Miskolcon, Pécsen, vagy Nyíregyházán.
Valójában csak azért nem imádjuk az Uniót, mert
"nem ismerjük az előnyeit".
A közlemény csúcspontjaként nosztalgikusan visszaemlékezik azokra a daliás időkre, amikor a Nemzeti Konzultáció demagóg és ostoba plakátjai helyett
az "európaiságot hirdető" demagóg és ostoba plakátok terítették be az országot.
Ujhelyi emlékeztet rá, hogy Orbán Viktor "illiberális demokráciát" meghirdető tusványosi beszéde óta minden héten figyelmezteti a közvéleményt a rezsim bűneire. Tök jó, hogy néha az előzőére is emlékeztet.