Ezt az ünnepnapot 1896-ban Vaszary Kolos hercegprímás kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte, annak örömére, hogy Árpád vezér dicsőségesen bevezette népét a Kárpát-medencébe. A Boldogasszony nem Mária!
A Magyarok Nagyasszonya eredendően nem Mária, Jézus anyja, hanem a magyarság ősi istenasszonya, a Nagyboldogasszony, aki az ősi táltoshitben a szkíta és hun népek legfőbb oltalmazója és segítője. Övé minden földi terület, a kő, a talaj és a víz. Nemcsak nálunk, hanem a tőlünk keletre élő, sztyeppei eredetű népeknél a Földanya nem más, mint az ország legfőbb védelmezője. Rokonítható vele a kisázsiai Kübelé, aki számára az ókori kisázsiai sztyeppei népek felajánlották az országot. Ez a kultusz aztán megjelent a rómaiaknál. Az egyik legtávolabbi párhuzam a mongol Dzsingisz kán történetében található meg, aki elmondta, hogy felette hatalomban csak Etügen, a mi Boldogasszonyunk keleti párja állhat, ő is koronáját az istennő helyére helyezte. A fenti példákból világos, hogy Szent István királyunk nem magától találta ki, hogy a Szent koronát a Boldogasszonynak ajánlja fel, hanem ősei örökségét vitte tovább a kereszténységben. A 12. századi Hartvik-legenda a következőképpen tudósított. „A szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve, így kiáltott föl: Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.”
A magyarok védasszonya
Ahogyan Boldogasszony kultuszát és a címben szereplő címet sem az európai kultúrából vettük át, hanem keleti –szkíta és hun - őseinktől, ahol az oltalmazó Földanya kultusza elevenen élt évezredek óta. Nemcsak kései leírások bizonyítják ezt, hanem megfogható tárgyak, érmék. A közép-ázsiai és észak-indiai területek urai, a kusánok a Kr. u. 1. századtól kezdve érméiken szerepeltetik a Boldogasszony keleti rokonát, Ardoksot, aki nemcsak a boldogság és termékenység jelképe, hanem az ország védelmezője is. Legtöbbször királyi trónon ül és kezében hol bőségszarut, hol győzelmi koszorút tart. Néhol fején koronaszerűség látható. Ez a hagyomány öröklődik a térségben letelepedet hunoknál is, akiknek az érméin szintén megtaláljuk a védelmező istennő képmását. Európába pedig mi hozzuk be ennek a hagyományát.