A vérplazma az emberi vér egyik alkotórésze, amit erre specializálódott cégek pénzért cserébe vesznek le az ügyfelektől. A plazmát ezután eladják gyógyszergyártó cégeknek, akik a mesterségesen elő nem állítható anyagból életmentő készítményeket gyártanak, például vérzékenyeknek, máj- és vesebetegeknek, immunbetegeknek, vagy akár égési sérülteknek, szervátültetetteknek.
Vérplazmából azonban az Indexnek nyilatkozó cégek szerint hiány van, és
Magyarországon törvény szabályozza, hogy évente legfeljebb 45 alkalommal lehet vérplazmát adni, egy-egy ilyen alkalomért pedig a cégek 8-10 ezer forintot is hajlandóak voltak fizetni, azonnal, készpénzben. Egy rendszeres plazmaadó így havonta több tízezer forintot kereshetett, ami sokaknak – pláne szegényebb embereknek, vagy egyetemistáknak- jelentett fontos bérkiegészítést. Persze így is voltak, akik nem a pénz miatt mentek, de ettől a kiemelt juttatás még jelentős motivációs erő volt.
A kormány azonban 2017. január 5-én meglepőt lépett, és egy rendelettel leszabályozta a plazmáért maximálisan adható(!) összeget, pontosabban a minimálbér órabérének ötszörösében határozta meg, ami még ma is csak 4375 forint. Ha nem érti, hogy a kormány milyen alapon szól bele abba, hogy egy magáncég mennyi pénzt fizet saját ügyfeleinek a plazmaadásért, finoman szólva sincs egyedül.
A szabályozás indoklása sem segített semmit a megértésben, sőt: az Emberi Erőforrások Minisztériuma részben azzal érvelt, hogy idézzük: „a donáció önkéntes legyen, külső kényszertől, anyagi ösztönzőktől mentes. Kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy az önkéntes véradásokért olyan juttatás kerüljön megállapításra, mely nem kizárólag anyagi ösztönző erővel bír, hanem a belső motivációkra is hat”.
Az egész plazma-sztorira talán egyetlen dolog adhatna érhető magyarázatot, ez viszont egyben a legsúlyosabb forgatókönyv: a rendelet megalkotása előtt fél évvel új cég jelent meg a piacon, ami – talán nem lesz meglepetés- a miniszterelnök veje, Tiborcz István üzleti köréhez volt köthető. Ennek kapcsán rögtön felállni látszott egy képlet, miszerint az egész Emmi-rendelet azt a célt szolgálhatta, hogy az új szereplőnek már ne kelljen annyit fizetnie, mint a szakmabeli konkurenseknél szokás. Tehát az új szereplő kormányzati kapcsolatain keresztül egyszerűen leszabályoztatta a leendő kiadásokat – vélték a kritikusok.
Természetesen ezeket az összefüggéseket minden érintett tagadta, de továbbra is ez maradt az egyetlen olyan magyarázat, aminek legalább legcsekélyebb értelme is lenne.
Már pedig bőven lett akadályoztatás, az Index ugyanis azt írja friss riportjában, hogy amióta kevesebb pénz jár a vérplazmáért, kevesebben is mennek adni. A cégek pedig azzal próbálják ösztönözni a plazmásokat, hogy a rendeletben meghatározottakon túl még utalványokat, kuponokat, vagy más cím alatt (például kérdőívért cserébe), de további készpénzt adnak nekik.
Persze így is bőven van potenciál az üzletben, az érintett NER-közeli cég a céginformációs adatbázis szerint 2017-ben, rögtön indulása után 352 millió forintos nettó árbevételt ért el, ami 2018-ra már több mint 1,7 milliárd forintra nőtt.
„Eddig is nagyon sokan mentek ki Ausztriába vérplazmát adni, mert ott magasabb összeget fizettek, de ezután még többen fognak átjárni. Sajnos ha ez így folytatódik, az azt fogja eredményezni, hogy a magyar államnak Ausztriától kell vérplazmát vásárolnia”
- ezt már Rig Lajos jobbikos országgyűlési képviselő mondta az Alfahírnek. Az egészségügyi szakpolitikus szerint érthető, hogy sokak számára volt csábító a korábbi juttatás, és pártja vissza is állítaná az eredeti rendszert.
„Ami jól működött, azon minek változtatni?”
– kérdezte Rig Lajos, aki a kormányközeli üzleti körök megjelenésével kapcsolatban úgy fogalmazott, remélik, hogy „abból a vérből, ami az életet jelenti, nem csinálnak monopóliumot és bevételi forrást egy oligarchának”.