Magyar, cseh, lengyel, német, szlovén, szerb, olasz lovagok, dobosok, zászlósok és zenészek szórakoztatták három teljes napon át az érdeklődőket Visegrádon. Nem is volt hiány belőlük, a szervezők tájékoztatása szerint mintegy 35 ezren keresték fel a rendezvényt.
Bár a fesztiválra kétszer is lecsapott a vihar (saját bőrömön megtapasztalva), egy kis víz senki kedvét nem vette el a játéktól: idén először nemcsak a harcosok, hanem a zenészek is "összecsaptak": hangos sikert aratott a német, magyar és olasz dobos csapatok párbaja, de volt vívó és íjászverseny, ahogyan megtartották a hagyományos királyi felvonulásokat, majd lovagi tornákat is. Közülük is kiemelkednek az esti tornák, ahol fáklyafénynél csapnak össze a hagyományőrzők, még nagyobb élményt nyújtva ezáltal az amúgy tömött lelátókon ülőknek.
De aki kicsit már megfáradt a sok harctól, kedvére élvezhette a középkori és reneszánsz zenéket, így többek között a Hollóének Hungaricatól, a Szelindektől, a cseh Remdihtől, a Misztráltól, vagy épp a Susato régizene együttestől. A legkisebbeket bábszínház és játszóház, az idősebbeket egész napos tárlatvezetés várta a palotában. A vásári forgatagról (150 kézművessel), a reneszánsz konyháról és a Borudvarról már nem is beszélve. Este pedig - aki még bírta, én többnyire már nem - jöhettek a koncertek, kifulladásig.
Egy szóval: a 33. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok ismét rendben volt, így 2018. júliusának második hétvégéjén is kötelező programot jelent.