A nemrég elindított ’Utánpótlás válogatott’ zenei sorozat második részében a 2016 nyarán, Szilasligeten alakult Édesdead zenekar a vendégünk, meghívásuk apropóját A vég időpontja címmel tavaly novemberben megjelent 7 számos albumuk adta. Hogy betartsuk a „szabályokat”, a stoner/punk/sludge/poszt-rock hatásokat, elemeket elég egyedien ötvöző csapat ugyanazokat a kérdéseket kapta, mint az előző banda - a lelkes és energikus trió teljes létszámban felsorakozva válaszolta meg ezeket.
Jelenlegi tagság:
Gruden Richard - dobok
Kissik Petra - basszusgitár, vokál
Juhász Imre - gitár, ének
- Mi terelt titeket a zenélés felé, hogy egy zenekart alapítsatok?
Petra: - Mindig körülvett a zene, de azért kezdtem el gitározni, mert akkoriban nagyon magamnak való voltam, és ebbe tudtam legjobban elmenekülni a meg nem értettség elöl. Az évek alatt sok formációban megfordultam, hol volt hozadéka, hol utólag nézve már nem annyi, mint akkoriban hittem (bár nem bántam meg egyik ilyen megtapasztalásomat sem), de nagyon meghatározó tapasztalatokat adott nekem, és megerősített abban, hogy ne hagyjam annyiban a zenélést a továbbiakban sem.
Imi: - Mindig is ez érdekelt. Faltam a különböző rock/metal zenéket, gyerekkoromban a Sepultura Arise, majd a Chaos AD lemezei, és persze a Metallica nagy hatással voltak rám. Prüntyögtem egy akusztikus gitáron, de már érdekelt a dobolás is, aztán egy véletlen folytán sikerült venni egy öreg dobostól egy régi Amati dobfelszerelést. Kispesten, a panelház hatodik emeletén meg is szólaltattam, amíg be nem szálltak a lakók is a csöveken keresztül. (nevet) Én is egy bandában szerettem volna játszani, és nem reggel felkelni és dolgozni menni... tudtam, hogy olyan dalokat tudok kitalálni, amilyet még senki! (nevet) Aztán mindenféle formációban részt vettem, de határozott elképzelésem volt „dalokat” írni, így visszatértem a gitárhoz. Közben Ricsi is felnőtt, és megláttam, hogy vele ez működni fog.
Ricsi: - Gyermekkoromban fociedzésre jártam, és a szezonzárót megelőzően volt egy egyhetes focitábor, ahol sikerült egy kéztöréssel gazdagabbnak lenni. Ezzel be is fejeződött a labdarúgó karrierem, elkezdtem a zenélés irányába kacsintgatni. Kis szarosként nagy hatással volt rám Imi, és ahogyan dobolt. De ezen kívül se tudtam magam elképzelni a frontvonalban, visszahúzódó gyerekként a háttérben csapkodva tökéletesen jól érzem magam.
- A névválasztás anno okozott-e problémát, születtek-e lehetetlen felvetések, vagy hamar sikerült megtalálni a megfelelőt?
Imi: - Ez egy hirtelen jött szikra volt, amiben minden benne van. Szeretem a szójátékokat. Gyerekek vagyunk örökké, és ez az egész egy nagy játék. Benne van a súly, az édes halál, de az is, hogy kis édesdedek vagyunk! (nevet) Az életérzés, amit szeretünk, ami ezzel jár, ez a szenvedélyünk.
- Dalaitok készítésénél valamennyire befolyásoló tényező a kedvenceitek munkássága?
Imi: - Biztos hatással vannak azok a zenék, amiket hallgatunk. Rengeteg zenekart lehetne felsorolni, de számomra van egy fő banda, akiket az eddigi életem folyamán megfigyeltem, és rájöttem, hogy valahogy egész másképp szerkesztik össze a dalaikat, ami nekem is izgalmas. Ők a Melvins.
Ricsi: - Itt tudat alatti befolyásról beszélhetünk. Rám nagy hatással volt a ma ’Big Four’ névre hallgató thrasherek (Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax - a szerk.) mellett a Pantera és a Sepultura is. A zenekar indulásánál már sokkal szélesebb zenei skálán mozogtam. A reggae-től kezdve a legkeményebb sátánista black metalig minden előfordulhatott a lejátszási listán.
- Nálatok mi a domináns az alkotómunka során, az önkifejezés vágya, a közönség majdani szórakoztatása, vagy, hogy minél mélyebb „nyomot hagyjatok” a magyar rock/metal színtéren?
Imi: - A szórakozás! Kevés dalunk negatív, vagy talán nincs is ilyen. Hiszen mi szórakozunk a próbateremben - azért jövünk össze. (nevet) Ugyanúgy játszunk a szavakkal, mindenhol akad egy-két rejtett üzenet, viccesebb, komolyabb. Ezek leginkább az én gondolataim.
Ricsi: - Csakis az önkifejezés!
- Egy képzeletbeli dicsőségfalra mik kerülnének fel a zenekar eddigi tevékenységét tekintve?
Petra: - 2021 nyarán a szegedi Rock klubban játszottunk, és annyira működött a hangulat, hogy azóta is ez az egyik legjobb koncertezős emlékem. Őszinte amit csinálunk, ez adja meg a zenekar ízét.
Imi: - Ez a zenekar a legerősebb! Ricsi az unokaöcsém, de ha nem lenne semmi – se koncert, se internet –, akkor is összejárnánk. Nem beszélve, ritkán látni ilyen energikus dobost, aki így játszik. Egyformán fanatikusak vagyunk, persze, Petrával is az.
- A zenekar eddigi pályafutása során történt-e olyan nagyobb volumenű esemény, ami miatt vissza kellett venni a tempóból, vagy változtatni egyes elképzeléseteken, terveiteken, esetleg drasztikusan alakítani a működéseteken, munkamódszereteken?
Imi: - Különösebben nem. Mi a covid alatt is alkottunk, bár épp akkor volt egy tagcserénk... visszatért hozzánk Petra, de ez is inkább új lendületet adott.
- Ha egy pár mondatban kellene bemutatni/ajánlani a friss anyagotokat, az hogyan hangzana?
Imi: - Épp itt tartunk. Nem akarunk megfelelni senkinek. De hallgasd meg élőben!
Ricsi: - A legfrissebb hivatalos anyagunk A vég időpontja címet viseli. Szerény véleményem szerint ez az eddigi legjobban sikerült anyagunk, mind a lendületet, mind a zenei megoldásokat tekintve - nem utolsó sorban Romhányi Levente stúdiómunkájának köszönhetően.
- Érzésetek szerint mennyi vagy mi van a bandában?
Petra: - Gyere el egy koncertre és tapasztald meg élőben.
Ricsi: - Semmi. (nevet)
Imi: - Hú… rengeteg ötletem van! És most egy kicsit tágítjuk a zenekar stílusát. Élvezem az új dalokat, néha tényleg zenélünk. (nevet) Azt mondom, élőben nézzetek és hallgassatok meg minket. Tuti jó lesz az energia.