A könyv megjelenésének apropóját szimplán két dolog adta: egyrészt főhősünk annak a Sepulturának az alapítója, frontembere volt, amely a mai napig a metal színtér egyetlen olyan formációja, amely a Brazíliából származó csapatok közül elismert és világhírű lett (a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején/közepén született lemezeik stílusteremtő hatása letagadhatatlan), így egy kiváló és rendkívül népszerű szereplő ahhoz, hogy sokakat érdekeljen egy mélyebb betekintés az életébe. Másrészt az1996-ban kiadott Roots album húsz éves jubileumát remekül kihasználva/meglovagolva egy nagyszabású turnéra indult testvérével, Iggorral (a színpadon kiegészülve a Cavalera Conspiracy két másik tagjaival, Marc Rizzo-val és Johny Chow-val), aminek budapesti állomása is lett, így adta magát a megjelenés pontos dátuma is.
Szóval, a könyvpremier a november 21-ei rendezvényen volt, de ahol aztán nem igazán úgy alakultak a dolgok, ahogy azt a magyar kiadás két létrehozója előzetesen tervezte… Ezeket most nem részletezném, mert elvileg ez kizárólag a kötetet bemutató írás; egy-két kattintás az interneten, és bárki többet megtudhat.
Én meglehetősen tájékozott voltam, mind a koncerten történtekkel kapcsolatban, mind a kiadvány körüli anomáliákat tekintve, ezért nem sok ingerenciám volt a postán megrendelt könyvet levenni a polcról. Egyre csak húztam-halasztottam a dolgot, de aztán a végső lökést az adta meg, hogy már csak pontosan egy hétig van lehetőség Ákos következő kötetének előrendelésére, március 12-én pedig tuti megjelenés van, hiszen Budapesten játszik az Anthrax. Ezzel le is lőttem azt a poént, hogy érkezik magyarul Scott Ian önéletrajzi kiadványa, „A gitáros faszi az Anthraxből” címmel. No, de most már lapozzunk bele a Cavalera úrról szóló műbe!
Az előszót az ex-Nirvana dobos, jelenleg Foo Fighter énekes-gitáros Dave Grohl, valamint (számomra meghökkentő módon) egy magyar – talán leginkább 'tiszteletbeli' Cavaleraként jellemezhető – fiatalember jegyzi. A fülszöveget a könyv fordítója Dudich Ákos, és egy hazai Sepu rajongó írta.
Max a tollbamondás során nem spórolt az élményekkel; kisgyermekkorával kevésbe részletesen, a tíz esztendős korában bekövetkezett apja halála utáni időszaktól, tehát a tinédzser éveitől kezdve viszont alaposabban megismerkedhetünk – mozgalmassá és izgalmassá csak ezután váló – életével. A banda felállásának, a kezdeti időszak még amatőr státuszú megmozdulásainak, de a szép lassan szárba szökkenő sikerességük, majd a ’világuralmuk’ alatti érában történt fontosabb és érdekesebb eseményeinek felidézése mellett nyíltan beszél (már megszűnt?!) alkoholproblémájáról és gyógyszerfüggőségéről, a Sepultura-val való szakításának körülményeiről, valamint az őt és családját ért megrázkódtatásokról: édesapja, nevelt fia és unokája haláláról. Hazájának, Brazíliának a nagyközönség számára kissé ismeretlennek (ezáltal egzotikusnak vélt) tájaira – a sokszor nem is olyan 'napfényes' utcákra, környékekre, vagy a Roots album kapcsán meglátogatott dzsungelben élő egyik törzshöz – is szívesen elkalauzolja olvasóit.
Értelemszerűen a nagyobb hangsúly a Sepultura-s évek felelevenítésén van, de a Soulfly-jal, majd a Iggorral közösen létrehozott Cavalera Conspiracy-val, valamint az egyéb projektjeivel, vendégszerepléseivel kapcsolatos legjelentősebb tudnivalók is terítékre kerülnek.
A könyvben elég kimért hangnemben szól két Sepu-s ex-társáról (kivételt képez a sokszor felemlegetett Paolo Jr. nemlétező hangszertudása és ilyen-olyan balf.szkodása), persze ahhoz képest, hogy az elmúlt jó néhány évben bizonyos időközönként szabályos fikacunamival bombázta a jelenlegi Sepultura-t. (Miközben ő korteskedik egyedül egy reunion turné érdekében…) Egyértelműen elvitathatatlan, amit ők négyen letettek az asztalra, de már egy ideje valami nem stimmel az 'öreg csövessel'. Ezt a történetmesélésbe becsúszott egy-két logikai bukfenc is alátámasztja.
Az egyébként rendkívül olvasmányos sztorit, ahogy egy ilyen jellegű kiadvány esetében illik, számos – családtagtól (édesanya, testvér, feleség), neves zenészektől, és a zeneiparban tevékenykedő arcoktól származó – idézet színesíti.
A tokkal-vonóval (tehát előszóval, köszönetnyilvánítással, utószóval, diszkográfiával együtt) 264 oldalas kötet külalakja, tördelése, mint a Pantera könyv esetében, profi és igényesen kivitelezett, viszont a benne található képanyag finoman szólva is keskeny. Az emiatt érzett bánatunkat a borítófotó enyhítheti egy kissé, ez ugyanis nem az az idealizált, szanaszét retusált (ha gonosz lennék, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy érettségi tablós) fotográfia, ami az eredeti kiadáson szerepelt – a fordítók közleménye szerint egy vagyon lett volna ugyanazt megjelentetni – , hanem egy hazai vonatkozású felvétel, ami Max mostani, valós állapotát és kinézetét jóval realisztikusabban adja vissza.
És egy kis morgás a végére… Arra azért kíváncsi lennék, hogy Max közvetlen környezetéből hová lettek száműzve azok az emberek, akik néhanapján tükröt tarthatnának elé. Nem kimondottan a külalakjára gondolok – a metamorfózist gálánsan tudjuk be annak, hogy a korral jár –, hanem az élő fellépésein mutatott teljesítményére. (Írom mindezt úgy, hogy néhány évig a fiatalságom háttérzenéjeként funkcionáló Beneath/Arise/Chaos lemezek hatására anno a bal bicepszemre varrattam azt a bizonyos tüskés S betűt, azaz a Sepultura logót.)
Valamint arra is, hogy a csoport majd’ kétszáz tagja miért csak kedvtelésből vagy passzív szimpátiából csatlakozott? Tiszteljük már meg Ákost és Pityeszt (és önzetlen segítőiket), valamint az emberfeletti munkájukat azzal, hogy valóban megelőlegezzük az anyagiakat egy-egy hiánypótló könyv megszületéséhez, nem csak bámészkodunk!
A lebilincselő és egyben tanulságos sztorit tartalmazó kötet néhány webshopból, valamint Ákos honlapjáról rendelhető, ahonnan többek között a már második kiadást megért – általunk is bemutatott – Rex Brown (Pantera) önéletrajz, és a fentebb is említett, nemsokára megjelenő Scott Ian könyv is elérhető.