- A Szilánkok CD megjelenését követően már szerepeltetek portálunkon, és abban az interjúban nem csak az albumot, hanem a zenekart is alaposan bemutattuk. Akkor úgy köszöntünk el egymástól, hogy – többek között – azt mondtad: „A harmadik ToE lemezt különlegessé szeretnénk tenni.” Valamint, hogy „A felvételeknél használt munkamódszer is meg fog változni, mert elértünk egy olyan szintre, ahol érdemes kipróbálni új, és építő jellegű, jó dolgokat.” Azt javaslom, akkor folytassuk innen. Maradéktalanul sikerült ezeket megvalósítani?
- Az a legjobb az egészben, hogy nem változunk. Ha szeretnénk, sem tudnánk a tipikus ToE jegyeket levetkőzni. De valahol mégis törekedsz arra, hogy megújítsd a hangzást, a dalok felépítését, bármit, amitől még érdekesebb lehet egy jó ötlet. Ezt az egyensúlyt szerintem most nagyon jól sikerült megvalósítanunk. A munkamódszer annyiban volt eltérő, hogy most Ivettel sokkal többet tudtunk improvizálni, és több időt fordítottunk az énekdallamok kidolgozására. Ez fontos volt, hiszen így a dalok „igazodtak” a dallamhoz és nem pedig fordítva. Miután volt egy énekes váz, tudtunk gyorsítani, hozzátenni, vagy épp kivenni részeket. A felvételen kívül most a keverést is én végeztem, mert úgy éreztem, az egyediségünket ezzel is valamennyire „saját kézben” tudjuk tartani. Hogy ez mennyire szerencsés, arról nyilván megoszlanak a vélemények. Én úgy érzem, ez a jó és a legjobban járható út. A masteringet Sebastian „Seeb” Levermann végezte, aki remek szakember és az egyik kedvenc zenekarom, az Orden Ogan énekese és gitárosa. A kezdetektől tetszett neki, amit hall, és igyekezte úgy végső formába önteni a dalokat, hogy az eredetiséget meghagyva még „metálosabb” legyen a végeredmény. És mellette nagyon jó arc. (nevet) Nem értettünk mindenben egyet, de ez így jó. Több ponton kompromisszumokat kötöttünk és figyeltünk egymás érveire és ellenérveire. Szakmailag sokat tanultam ez alatt az időszak alatt.
- A fény nyomában című album május elején – mondhatni, már-már hagyományt követve – HammerWorld magazinos extra CD mellékletként látott napvilágot, és szintén három év szünetet követően jött ki, mint ahogy a Hajléktalan lélek után a második anyagotok. Ezek alapján borítékolható, hogy mind a megjelenés formája, mind a lemezkiadások ilyen időintervalluma tökéletesen megfelelő számotokra.
- A Hajléktalan lélek sok-sok év alatt összegyűlt ötletek tárháza, amit a zenekarral aztán végleges formába öntöttünk. Nem tudatos a következő lemezeink megjelenésének időpontja. Egyszerűen úgy érzem, hogy el kell telni ennyi időnek, hogy regenerálódjon a kreativitás. Legalább is nálam. Egy idő után saját magam is észreveszem, ha valami erőltetett, vagy hasonló egy korábbi ötlethez. Ilyenkor egyszerűen csak pihenőt kell tartani. Ez egyébként nem könnyű, hiszen imádunk alkotni, zenélni. De valahol szükségszerű. Kellenek a változások, impulzusok, találkozások, örömök, bukások, tapasztalatok, hogy friss gondolatok szülessenek.
- Ha egy picit visszanézünk, 2016 karácsonyán egy Jégvilág című dallal és egy hozzá készített szöveges videóval jelentkeztetek. Azonban ez a szám nem szerepel az új CD-n.
- Nem te vagy az első, aki ezt kérdezi. (nevet) Eredetileg sem CD-re „készítettük”, hanem kb. minden évben szerettem volna egy „ünnepi” dalt. Kifejezetten a hó és a jég, a varázslat köré írni. (A kedvenc évszakom köré.) Ha megfigyeled, nem is osztogatjuk, vagy posztoljuk ki az oldalunkra, mert ez egy „decemberi” mese, egy önálló történet, ami szerintem nagyon megható és pontosan azt váltja ki az emberekből, amire számítottam. Nagyon szerettem volna, hogy tetsszen ez a világ és tényleg sokan azt mondják, hogy ez az egyik legszebb szerzeményünk. Ez azt jelenti számomra, hogy igen is vannak még, akik hisznek a varázslatban és tesznek a saját meséjükért, boldogságukért. Pont, mert önállóan éli az életét a dal, nem hagyjuk, hogy porosodjon a polcon, vannak további terveink is vele.
- Tavaly márciusban aztán az első hivatalos lemez-előfutár is megérkezett, egy hangulatos klipként bemutattátok a Keresni téged című nótát. Ez született meg legelőször az új albumhoz, vagy már több kész szerzemény közül választottátok ki?
- A Keresni téged egy előfutár, ami előkészíti a lemezt. Természetesen egy dallal nem lehet bemutatni, megalapozni a hangulatot, de akkor fontosnak tartottuk, hogy megjelenjen és jelen legyünk az albumok között is vizuálisan, klip és új dal formájában. Most sincs ez másképp, szinte biztos, hogy a közeljövőben jövünk valamivel.
- Idén pedig még további két dalhoz készített videót publikáltatok. A Káprázat-hoz imidzsklip, Az elérhetetlen-hez szöveges videó készült. Kérlek, néhány mondatban meséld már el az ezek elkészítésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat!
- A Káprázat kellően különleges és „sodró” hangulatú dal lett, így egy kicsit merészségből is e mellett döntöttünk, és egyáltalán nem bántuk meg. Különleges hangulatú és mozgalmas a klip, nagyobb történetet nem is szerettünk volna írni mellé, az volt a fontos, hogy egyszerűen csak lássanak minket az emberek. Az elérhetetlen pedig többek szerint az egyik legjobban minket jellemző és slágergyanús szám, itt engednem kellett. (nevet)
- Elég sűrűn meg szoktam kérdezni olyan zenekaroktól, akikkel a harmadik albumuk megjelenése után interjúzok, hogy mivel vízválasztónak szokás tartani az ilyen lemezeket, ők is így gondolnak-e a sajátjukra. A fény nyomában kapcsán te sem úszod meg…
- Olvastam én is erről néhány interjúban. Személy szerint egyelőre nem érzem ennek a szónak a súlyát, amíg nem hozadéka egy lemeznek, vagy egy adott dalnak. Ha arra készülök, hogy ez lesz a mi vízválasztónk és végül mégsem azt hozza, amit szeretnénk, akkor csalódottságot kellene érezni. Előfordulhat, hogy nem készülsz rá és mégis vízválasztó lesz valamiért?! De te nem annak szántad, egyszerűen csak alkotsz, zenélsz és teszed a dolgod. Nem tudhatod, hogy mi az, amitől más lesz.
Ez egy folyamat, nagyon hosszú út, egyszer fent, egyszer lent és újra fent lehetsz, ha igazán akarod, amit szeretnél. Egy kicsit olyan a „vízválasztó” szó, mintha mindent egy lapra tennél fel. Lehet, hogy rosszul gondolom, de én most így látom.
- Te az Ossian tavalyi stúdiólemezén tűntél fel vendégzenészként, sőt az egyik dalban társszerzőként, Ivettet pedig idén év elején egy internetes „megmérettetésen” a legjobb magyar rock/metal énekesnőnek választották. Eddig is szép sikertörténet a tiétek, de az ilyen dolgok még tovább emelhetik a csapat ázsióját. Szerinted minek köszönhetőek ezek a meghívások, elismerések?
- Remélem annak, hogy szimpatikus másoknak az, amit csinálunk. (nevet) Az, hogy szakmai szemmel hogyan tekintenek ránk, csak az egyik dolog. Ez nagyon nagy elismerés, megtiszteltetés és valóban pozitív visszacsatolás. De mindig többet szeretnél kihozni magadból, mindig felismered a hibáidat, és ezt észreveszik szerintem mások is.
Van ennek több emberi oldala. Kitartóak vagyunk és tiszteljük egymást, a többi zenekart, a hangosítót a pultok mögött, a takarítónőt a színfalak mögött, a kiadó munkáját, a nagy zenekarok múltját/jelenét és nagyon sok dolog kimarad még, ami összefügg, és együtt kell hasson, hogy elismerjék a munkádat. Nem elég jól billentyűzni, vagy gitározni. Sokkal többről van szó… Ezért olyan óriási kihívás ez a „hivatás”.
- Mint a zenekar dalszerzőjét, szövegíróját kérdeznélek, alkotni, stúdiózni szeretsz inkább, vagy koncertezni, ahol élőben adhatod elő a közönség számára a dalaidat?
- Mindkét dolgot nagyon szeretem. Nálam szorosan összekapcsolódik a felvételkészítés az alkotással. Én a kezdetektől felveszem a munkáimat és építem technikailag magam köré a stúdiót. Épp a múlt héten vettem elő egy ezeréves adathordozót, amin nagyon korai dolgok voltak… Vicces volt hallgatni ezeket. (nevet) Nagyon szeretek a saját kis projektstúdiómban dolgozni, elmélyülni. Vannak más irányból is stúdióval kapcsolatos megkeresések, munkák. Állandóan tanulom a szakmát, mert ezt folyamatosan kell. Rengeteget kísérletezek a hangzásokkal, programokkal.
Az élő szereplés pedig lehetőséget ad személyesen találkozni azokkal, akik szeretik a zenénket, akik miattad mennek el koncertre. Olyan adrenalin löketet ad egy buli, amire más nem képes. Van egy érdekes, egészséges izgalom minden koncert és színpadra lépés előtt. Ezt nem lehet elmesélni… egyszerűen csak érezni szeretnéd újra és újra. (nevet)
- Júliusban a német Legacy magazin különszáma egy magyar zenekaros válogatás CD-vel jelent meg, amelyen ti is szerepeltetek. Erre miként sikerült felkerülnetek? És hogyan látod, ez generálhat esetleg komolyabb külföldi érdeklődést, netán konkrét megkeresést bármelyik résztvevő iránt?
- Nagyon szeretnénk, ha külföldön is terjedne a zenénk. Nagyon sok tervünk van ezzel kapcsolatban és úgy érzem most olyan közelségbe kerültünk ehhez, mint még soha. Meg fogunk ragadni minden lehetőséget, ami adódik. A kiadónk rendezte el a megjelenést, amit ezúton is köszönünk!
- Szinte mindig a közeljövő terveinek felvázolásával szokott végződni egy ilyen interjú, de nálatok elég egyértelmű, hogy mivel fogtok foglalkozni az elkövetkezendő hónapokban, hiszen nemrég publikáltatok egy elég tekintélyes koncertlistát, amelynek nagy részét az Ossian önálló, tripla jubileumos turnéjának vendégeként való szereplés teszi ki.
- Nagyon várjuk, hogy induljon, megtisztelő, hogy az Ossian-nal mehetünk közös turnéra. Minden szükséges információt megtalálni ezzel kapcsolatban a weboldalunkon és a Facebook-oldalunkon, valamint az eseményoldalakon is, ahol a naprakész infók találhatóak. E mellett szeretnénk klipet forgatni, és sok más meglepetés is várható még.
- Emeljük még ki a fővárosi lemezbemutatókat, amit novemberben egy nagyszabású rendezvény keretén belül tartotok. Miért vártatok ezzel ilyen sokáig, illetve tudsz-e már konkrétumokkal szolgálni, hogy pontosan milyen programmal készültök erre az estére?
- Szerintem fontos, hogy megérjen egy új lemez, remélhetőleg addigra minél többen ismerni fogják a dalszövegeket is. Több vendégünk is lesz az este folyamán, de minden most fixálódik és szeretném, ha meglepetés lenne, így arra buzdítok mindenkit, hogy jöjjön el és csatlakozzon hozzánk! Nagyon fontos ez a koncert nekünk.