Van egy 1188 milliárd forintos kérdésünk!

Amire az aktuális magyar kormányoknak választ kell adnia - még pedig nagyon gyorsan.

Beszámoltunk arról, hogy egy államközi szabadkereskedelmi keretében a kanadai Gabriel Resoruces bányavállalat 4,4 milliárd dollár kártérítést követel Romániától, miután elbukott a verespataki beruházás.

Amennyiben végigmegy a per, akkor a román államnak 1188 milliárd forintnak megfelelő összeget kell átutalnia a központi költségvetéséből egy magánvállalatnak.

Tehát, abból az összegből, amelyet a romániai adófizetők tettek össze, és amit például közszolgáltatásokra kellene fordítani.

Ha hazánk 2018-as költségvetését nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy például a válságban lévő egészségügyre 1660 milliárdot, míg az összeszerelő-üzemre termelő oktatásra 1988 milliárdot szán a kormányzat.

Elképzelhető, hogy mekkora veszteséget jelentene ez a magyar állam számára.

Ugyanakkor - főleg, ha sikerrel jár a kanadai multi - ez ezentúl bármikor bekövetkezhet velünk is. Sőt, ami talán még rosszabb eshetőség, nem is lesz szükség peres eljárásokra, ugyanis az emberek által megválasztott nemzeti kormányok egyszerűen félelmükben nem is fogak meghozni olyan döntéseket, amelyek keresztezhetik egy-egy transzatlanti multi gazdasági törekvését.

S ne higgyük, hogy ez nem történhet meg Magyarországgal - hiszen már egy pert elveszítettünk egy portugál kekszgyártóval szemben, most már csak a kártérítés mértékének a megállapítása vár a Világbank bíróságára. S valószínűleg veszíteni fogunk a francia étkezési utalványforgalmazókkal szemben is.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a szabadságharcos Orbán-kormány intézményesíti a tőkeérdekek hatalmát, és ratifikálta az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményt (CETA). Amennyiben az véglegesen hatályba lép (márpedig az Orbán-kormány, illetve a Fidesz az összes lehetséges fórumon ezt támogatja), akkor az abban szereplő vitarendezési mechanizmuson keretében megáshatjuk Európa sírját.

És akkor az 1188 milliárd forintos kérdés: lesz-e mersze valamelyik magyar kormánynak szembenézni Európa sírásóival, de legalábbis nyíltan beszélni a valós veszélyről, vagy inkább fejünket a homokba dugva vitatkozunk Sorosról, a liberalizmusról, vagy most legújabban Horthyról.