Valóban párját ritkító rendezvényre került sor csütörtökön a Medical Tribune őszi egész napos szakmai konferenciáján: az utolsó programpont alkalmából közös "kerekasztalhoz" ült az összes olyan párt egészségügyi szakpolitikusa, amelyik részt vett azon minimumpontok összefoglalásában, amelyek képesek lehetnek megakadályozni az ellátórendszer összeomlását.
Emlékezetes, június közepén a jobbikos Lukács László György a "Gyógyítható-e az egészségügy?" című szakmai fórumon vetette fel, hogy szükség lenne egy pártok és kormányzati ciklusok felett átívelő konszenzusra:
egy olyan irány megfogalmazására, amellyel mindenki egyetért, és ami azután érintetlen marad.
Elfogadták a felkérést: a Jobbik vállalja, hogy képviseli az átfogó egészségügyi konszenzust
Bár a kormányzat úgy kerüli a témát, mint ördög a tömjénfüstöt, a hazai egészségügy iszonyatosan nagy problémákkal küzd, gyakorlatilag az összes szegmensében: az alapellátástól kezdve, a kórházi adósságokon keresztül a mentődolgozók béréig. Az érdemi változáshoz egyrészt természetesen pénzre lenne szükség, másrészt egy olyan mindent lefedő konszenzusra lefektetésére, amely az egészségügyet kiemeli a mindennapi pártcsatározások teréből.
Kincses Gyula, volt államtitkár, egészségügyi szakpolitikus, az Orbán-kormány korábbi tanácsadója vállalta, hogy biztosítja a kezdeményezéshez a szakmai alapot; így szeptemberben már alá is írta azt a tíz pártelnök. Azért nem tizenkettő, mert a kormánypártok nem voltak hajlandóak részt venni ebben a szakmai párbeszédben (sem) - hiába hívták meg őket minden egyes tárgyalási fordulóra.
A csütörtöki kerekasztalhoz odaülő politikusok nemcsak abban különböznek, hogy olykor szinte teljesen eltérő világnézetet képviselnek, de a 2018-as választások kapcsán reálisan egészen eltérő célokat fogalmazhatnak meg.
A Jobbik például a legerősebb ellenzéki pártként, kormányváltó erőként tartotta fontosnak, hogy az az alap, amit hosszútávra kijelölnek az ágazat számára, az biztos konszenzuson nyugodjon
- míg a közös gondolkodásban szerepet vállaló apró baloldali pártok egyelőre azért dolgoznak, hogy a közvélemény-kutatók önállóan is mérni tudják őket.
Azt is hangsúlyozta minden felszólaló, hogy ez a dokumentum - amit nemsokára parlamenti határozat formájában benyújtanak az Országgyűlés elé - valóban csak egy minimum. A politikai aktorok erre építhetik fel majd a maguk választási kampányát.
Lukács László György szerint a következő lépés, hogy az ágazati kamarák és szakszervezetek is véleményezzék az egészségügyi nemzeti minimumot. Itt viszont nyilvánvalóan le kell küzdeni bizonyos korlátokat, utalt az Orbán-kormány által kifejtett, a szakmai érdekvédelmi szervezetekre irányuló nyomásgyakorlásra.
Hasonlóan látta Pusztai Erzsébet (MoMa), szerinte is kérdéses, hogy az intézményvezetők véleményt mernek-e majd formálni egy ellenzéki politikusok által aláírt konszenzusról, azt pedig kifejezetten aggályosnak nevezte, hogy a korábbi évtizedekhez képest eljutottunk oda, hogy megszűnt a szakmai párbeszéd a kormánypártok és az ellenzék között. A szocialista Szakács László is azon a véleményen volt, hogy a politika jelenleg elnyomja a szakmát - viszont az egészségügyi nemzeti minimumot az aláíróknak magukra kell "égetni", hogy a választópolgárok is tisztában legyenek azzal, az elfogadott pontoktól nem fognak később eltérni.
Bősz Anett (MLP) a dokumentum társadalmi üzenetét emelte ki, szerinte jelenleg az elmaradt viták levét isszuk. A lefektetett minimum az egészségügyi rendszer összeomlását akadályozná meg, amennyiben azt kormányra kerülve egy párt megvalósítja. A 16 évig kórházigazgatóként dolgozó László Imre (DK) arra hívta fel a figyelmet, hogy az ágazat vezetői eddig mindig 4 éves ciklusokban gondolkodtak, emellett az egészségügyi csúcsvezetés mindig függött az aktuális kormányzati szándéktól, elképzeléstől is.
"Ez a dokumentum azonban kiveszi az egészségügyet a nagy politika romboló hatása alól"
- így a magyar egészségügy ciklusokon átívelve építheti saját magát.
A Momentumot Cseh Katalin képviselte, szerinte a nemzeti minimum egy reális alternatíva, amely azt is bebizonyítja, hogy ha van rá szándék, ha megvan a szükséges alázat, akkor lehet megoldást találni még a magyar egészségügy mindenki által tapasztalt kihívásaira is.
Ábrahám Júlia (LMP) azt emelte ki, hogy ezt a konszenzust tovább lehet, és tovább is kell fejleszteni, de minden párt programjában meg kell annak jelennie. Hozzátette: nem lepődne meg azon, ha a dokumentum bizonyos részei nemsokára megjelennének az Orbán-kormány tervei között. Az Együtt szakpolitikusa Komáromi Zoltán pedig arról beszélt, hogy
10 pártelnök hitelesítette ezeket az alapvetéseket - így ezektől eltérni bárki számára is ciki lenne.
Elkészült az egészségügyi nemzeti minimum - de vajon mit lépnek erre a pártok?
Igaz ehhez szükséges, hogy a valóban életbevágó konszenzus létrejöttében részt vegyenek a kormánypártok is, ám a Fidesz-KDNP szerint csak színjáték az egészségügy javítása érdekében tervezett együttműködés, és nem hajlandóak eldobni a belpolitikai irányvonalukat meghatározó rögeszméiket.Ugyanakkor az út még nyitva, semmilyen ajtó nem zárult be a kormányoldal előtt: amennyiben a Fidesz részt akar venni az egészségügyi nemzeti minimum meghatározásban, akkor továbbra is várják a (szak?)politikusaikat a tárgyalóasztalnál.
De vajon - főleg a 2018-as választásokhoz ennyire közel - példát mutathatnak-e ezzel a szintén válságban lévő oktatás, szociális ágazat, vagy épp a közösségi közlekedés szereplői számára?
Lukács László György ebben szkeptikus. A legerősebb ellenzéki párt szakpolitikusa szerint a magyar egészségügyben nagyon könnyen sikerült megtalálni a kritikus pontokat,
"a Napnál is világosabb volt, hogy a nemzeti minimumot még a kampányzaj előtt le lehet tenni az asztalra"
- fogalmazott, majd hozzátette: időben ébredtek, és időben cselekedtek a konszenzus érdekében.
A jobbikos országgyűlési képviselő ugyanakkor hiányolja a visszacsatolásokat: a szakmai szervezetek egyelőre nem véleményezték a dokumentumot, az Orbán-kormánytól (és a sajtójától) pedig csak "egybites válasz" érkezett.
Érdekes mozzanat volt, amikor az MSZP-s Szakács László elismerte, őt tízből kilencszer arról kérdezik, nem érzi-e gondnak, hogy a Jobbikkal együtt ír alá. Ugyanakkor szerinte a választópolgár jogos elvárása, hogy a szakpolitikusok megegyezzenek egy szakmai alapokon nyugvó nemzeti minimumban.
Lukács László György közölte, nem volt a pártjában vita arról, hogy Vona Gábor aláírja-e a dokumentumot, mint ahogy az egyeztetések folyamán ő is igyekezett depolitizálni a megfogalmazott irányvonalat.
"A Jobbik kezdetektől egy irányelvet követ, ha a nemzet érdeke azt kívánja, odaállunk minden jó szándékú és logikusan gondolkodó politikai, szakmai törekvés mellé, érkezzen az a kormány, vagy az ellenzék részéről"
- hangsúlyozta az egészségügyi szakmai konferencián a legerősebb ellenzéki párt országgyűlési képviselője.
Ez a minimum: nem pártokkal, hanem az egészségügy jövőjével és a magyar beteggel kötöttek szövetséget
Alig három hónap alatt valóssággá vált, amit a Jobbik egészségügyi politikusa felvetett: megszületett a nemzeti minimum az egészségügy tekintetében. De vajon miért nem támogatja ezt a kormányzat, és miért támadja a Fidesz. Többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt a jobbikos Lukács László György, a teljes egészségügyi szektort lefedő, pártok feletti, és kormányokon átívelő konszenzus ötletének kiötlője.
A nemzeti egészségügyi minimumot IDE KATTINTVA tudja elolvasni.
Az alapként szolgáló közös vállalások
- A magyar lakosság egészség által meghatározott életesélyének felzárkóztatása az európai uniós átlaghoz
- A társadalombiztosítás rendszerének visszaállítása és megerősítése
- A minisztériumi szintű önálló ágazati felügyelet és intézményrendszer visszaállítása
- Az egészségügy forrásainak növelése
- Az egészségügy dolgozóinak méltó megbecsülése - valódi életpályamodell kínálása
- A hálapénzrendszer felszámolása
- A közösségi és a magánegészségügy viszonyának rendezése
- Az egészségügyi minőségi- és teljesítményindikátorok nyilvánossága
- Konszenzusos egészségpolitika