A nemzet érdeke ezt kívánja - bemutatták az egészségügyi nemzeti minimumot

Ez nem egy ellenzéki összefogás, hanem egy széles alapokon nyugvó konszenzus. Nem egy jövőre vonatkozó koalíciós programtervezet, csak azoknak az alapvetéseknek az összegzése, amelyek kiemelik az egészségügyet a nagy politika romboló hatása alól. A megfogalmazó és aláíró pártok közösen mutatták be az egészségügyi minimumot.

Valóban párját ritkító rendezvényre került sor csütörtökön a Medical Tribune őszi egész napos szakmai konferenciáján: az utolsó programpont alkalmából közös "kerekasztalhoz" ült az összes olyan párt egészségügyi szakpolitikusa, amelyik részt vett azon minimumpontok összefoglalásában, amelyek képesek lehetnek megakadályozni az ellátórendszer összeomlását.

Emlékezetes, június közepén a jobbikos Lukács László György a "Gyógyítható-e az egészségügy?" című szakmai fórumon vetette fel, hogy szükség lenne egy pártok és kormányzati ciklusok felett átívelő konszenzusra:

egy olyan irány megfogalmazására, amellyel mindenki egyetért, és ami azután érintetlen marad.

Elfogadták a felkérést: a Jobbik vállalja, hogy képviseli az átfogó egészségügyi konszenzust

Bár a kormányzat úgy kerüli a témát, mint ördög a tömjénfüstöt, a hazai egészségügy iszonyatosan nagy problémákkal küzd, gyakorlatilag az összes szegmensében: az alapellátástól kezdve, a kórházi adósságokon keresztül a mentődolgozók béréig. Az érdemi változáshoz egyrészt természetesen pénzre lenne szükség, másrészt egy olyan mindent lefedő konszenzusra lefektetésére, amely az egészségügyet kiemeli a mindennapi pártcsatározások teréből.

Kincses Gyula, volt államtitkár, egészségügyi szakpolitikus, az Orbán-kormány korábbi tanácsadója vállalta, hogy biztosítja a kezdeményezéshez a szakmai alapot; így szeptemberben már alá is írta azt a tíz pártelnök. Azért nem tizenkettő, mert a kormánypártok nem voltak hajlandóak részt venni ebben a szakmai párbeszédben (sem) - hiába hívták meg őket minden egyes tárgyalási fordulóra.

A csütörtöki kerekasztalhoz odaülő politikusok nemcsak abban különböznek, hogy olykor szinte teljesen eltérő világnézetet képviselnek, de a 2018-as választások kapcsán reálisan egészen eltérő célokat fogalmazhatnak meg.

A Jobbik például a legerősebb ellenzéki pártként, kormányváltó erőként tartotta fontosnak, hogy az az alap, amit hosszútávra kijelölnek az ágazat számára, az biztos konszenzuson nyugodjon

- míg a közös gondolkodásban szerepet vállaló apró baloldali pártok egyelőre azért dolgoznak, hogy a közvélemény-kutatók önállóan is mérni tudják őket.

Azt is hangsúlyozta minden felszólaló, hogy ez a dokumentum - amit nemsokára parlamenti határozat formájában benyújtanak az Országgyűlés elé - valóban csak egy minimum. A politikai aktorok erre építhetik fel majd a maguk választási kampányát.

Lukács László György szerint a következő lépés, hogy az ágazati kamarák és szakszervezetek is véleményezzék az egészségügyi nemzeti minimumot. Itt viszont nyilvánvalóan le kell küzdeni bizonyos korlátokat, utalt az Orbán-kormány által kifejtett, a szakmai érdekvédelmi szervezetekre irányuló nyomásgyakorlásra.

Hasonlóan látta Pusztai Erzsébet (MoMa), szerinte is kérdéses, hogy az intézményvezetők véleményt mernek-e majd formálni egy ellenzéki politikusok által aláírt konszenzusról, azt pedig kifejezetten aggályosnak nevezte, hogy a korábbi évtizedekhez képest eljutottunk oda, hogy megszűnt a szakmai párbeszéd a kormánypártok és az ellenzék között. A szocialista Szakács László is azon a véleményen volt, hogy a politika jelenleg elnyomja a szakmát - viszont az egészségügyi nemzeti minimumot az aláíróknak magukra kell "égetni", hogy a választópolgárok is tisztában legyenek azzal, az elfogadott pontoktól nem fognak később eltérni.

Bősz Anett (MLP) a dokumentum társadalmi üzenetét emelte ki, szerinte jelenleg az elmaradt viták levét isszuk. A lefektetett minimum az egészségügyi rendszer összeomlását akadályozná meg, amennyiben azt kormányra kerülve egy párt megvalósítja. A 16 évig kórházigazgatóként dolgozó László Imre (DK) arra hívta fel a figyelmet, hogy az ágazat vezetői eddig mindig 4 éves ciklusokban gondolkodtak, emellett az egészségügyi csúcsvezetés mindig függött az aktuális kormányzati szándéktól, elképzeléstől is.

"Ez a dokumentum azonban kiveszi az egészségügyet a nagy politika romboló hatása alól"

- így a magyar egészségügy ciklusokon átívelve építheti saját magát.

A Momentumot Cseh Katalin képviselte, szerinte a nemzeti minimum egy reális alternatíva, amely azt is bebizonyítja, hogy ha van rá szándék, ha megvan a szükséges alázat, akkor lehet megoldást találni még a magyar egészségügy mindenki által tapasztalt kihívásaira is.

Ábrahám Júlia (LMP) azt emelte ki, hogy ezt a konszenzust tovább lehet, és tovább is kell fejleszteni, de minden párt programjában meg kell annak jelennie. Hozzátette: nem lepődne meg azon, ha a dokumentum bizonyos részei nemsokára megjelennének az Orbán-kormány tervei között. Az Együtt szakpolitikusa Komáromi Zoltán pedig arról beszélt, hogy

10 pártelnök hitelesítette ezeket az alapvetéseket - így ezektől eltérni bárki számára is ciki lenne.

Elkészült az egészségügyi nemzeti minimum - de vajon mit lépnek erre a pártok?

Igaz ehhez szükséges, hogy a valóban életbevágó konszenzus létrejöttében részt vegyenek a kormánypártok is, ám a Fidesz-KDNP szerint csak színjáték az egészségügy javítása érdekében tervezett együttműködés, és nem hajlandóak eldobni a belpolitikai irányvonalukat meghatározó rögeszméiket.Ugyanakkor az út még nyitva, semmilyen ajtó nem zárult be a kormányoldal előtt: amennyiben a Fidesz részt akar venni az egészségügyi nemzeti minimum meghatározásban, akkor továbbra is várják a (szak?)politikusaikat a tárgyalóasztalnál.

De vajon - főleg a 2018-as választásokhoz ennyire közel - példát mutathatnak-e ezzel a szintén válságban lévő oktatás, szociális ágazat, vagy épp a közösségi közlekedés szereplői számára?

Lukács László György ebben szkeptikus. A legerősebb ellenzéki párt szakpolitikusa szerint a magyar egészségügyben nagyon könnyen sikerült megtalálni a kritikus pontokat,

"a Napnál is világosabb volt, hogy a nemzeti minimumot még a kampányzaj előtt le lehet tenni az asztalra"

- fogalmazott, majd hozzátette: időben ébredtek, és időben cselekedtek a konszenzus érdekében.

A jobbikos országgyűlési képviselő ugyanakkor hiányolja a visszacsatolásokat: a szakmai szervezetek egyelőre nem véleményezték a dokumentumot, az Orbán-kormánytól (és a sajtójától) pedig csak "egybites válasz" érkezett.

Érdekes mozzanat volt, amikor az MSZP-s Szakács László elismerte, őt tízből kilencszer arról kérdezik, nem érzi-e gondnak, hogy a Jobbikkal együtt ír alá. Ugyanakkor szerinte a választópolgár jogos elvárása, hogy a szakpolitikusok megegyezzenek egy szakmai alapokon nyugvó nemzeti minimumban.

Lukács László György közölte, nem volt a pártjában vita arról, hogy Vona Gábor aláírja-e a dokumentumot, mint ahogy az egyeztetések folyamán ő is igyekezett depolitizálni a megfogalmazott irányvonalat.

"A Jobbik kezdetektől egy irányelvet követ, ha a nemzet érdeke azt kívánja, odaállunk minden jó szándékú és logikusan gondolkodó politikai, szakmai törekvés mellé, érkezzen az a kormány, vagy az ellenzék részéről"

- hangsúlyozta az egészségügyi szakmai konferencián a legerősebb ellenzéki párt országgyűlési képviselője.

Ez a minimum: nem pártokkal, hanem az egészségügy jövőjével és a magyar beteggel kötöttek szövetséget

Alig három hónap alatt valóssággá vált, amit a Jobbik egészségügyi politikusa felvetett: megszületett a nemzeti minimum az egészségügy tekintetében. De vajon miért nem támogatja ezt a kormányzat, és miért támadja a Fidesz. Többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt a jobbikos Lukács László György, a teljes egészségügyi szektort lefedő, pártok feletti, és kormányokon átívelő konszenzus ötletének kiötlője.

A nemzeti egészségügyi minimumot IDE KATTINTVA tudja elolvasni.

Az alapként szolgáló közös vállalások

  • A magyar lakosság egészség által meghatározott életesélyének felzárkóztatása az európai uniós átlaghoz
  • A társadalombiztosítás rendszerének visszaállítása és megerősítése
  • A minisztériumi szintű önálló ágazati felügyelet és intézményrendszer visszaállítása
  • Az egészségügy forrásainak növelése
  • Az egészségügy dolgozóinak méltó megbecsülése - valódi életpályamodell kínálása
  • A hálapénzrendszer felszámolása
  • A közösségi és a magánegészségügy viszonyának rendezése
  • Az egészségügyi minőségi- és teljesítményindikátorok nyilvánossága
  • Konszenzusos egészségpolitika