2017. 10. 31. 15:20

Isten kegyelméből I. Viktor - így még nem gyalázták meg az ezeréves magyar hagyományt

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ma elment a reformáció ötszázadik évfordulójának ünnepségére - és szaros csizmájával felállt az ezeréves magyar tradícióra, hogy magasabbnak tűnjön. 

A kormányfő a Papp László Sportarénában a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen szólalt fel. Az MTI beszámolója szerint többek közt arról beszélt, hogy "a keresztényellenes, internacionalista erők kormányzása után egy keresztény értékeket követni igyekvő kormányzásra van szüksége". Leszögezte azt is, hogy  a kabinet kötelességének tartja „a kereszténységből kisarjadt létformák”, vagyis az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, valamint annak az életszemléletnek a megőrzését, amely „a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette”. Szép, emelkedett, az ünnephez méltó szavak. Nem is lenne itt az égvilágon semmi gond - ha a miniszterelnökön egyre nyilvánvalóbban eluralkodó

cezaromán téboly egy ponton nem vetette volna le magáról a hit gondosan festett álarcát. 

Orbán Viktor ugyanis egyszer csak azt találta mondani: 

 „Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll."

Az ember újra, meg újra elolvassa ezt az idézetet. Körbejárja, méregeti, szagolgatja, mint a templom lépcsőjén talált büdös, barna kupacot. És próbálja felfogni a felfoghatatlant - hogy valaki tényleg fogta magát, és ideszart az Isten háza elé. Pedig pontosan ez történt. 

Hogy a kormány rutinszerűen él vissza a keresztény emberek hitével, hogy a vallás tiszta köpenyébe burkolva igyekszik eltakarni saját mocskos gúnyáját, hogy kampánystanddá aljasítja a szószéket - nos, ezt forgó gyomorral, émelyegve, de lassan kénytelenek vagyunk megszokni. Legutóbb épp Balog Zoltán emberminiszter - civilben lelkész! - mutatta be e gusztustalan gyakorlat állatorvosi gebéjét Marosvásárhelyen.

Balog Zoltán elment a reformáció emlékünnepére Erdélybe, hogy megmondja, hova kell szavazni jövőre

At IttHon.ma tudósítása szerint a jubileumot ünneplő magyar hívők megtöltötték a sportcsarnokot, az ünnepség keretében pedig felavatták a vártemplom bejáratánál Kálvin János és Károli Gáspár mellszobrát. Balog bejelentette, hogy 2018-tól a világon bárhol született, tehát az erdélyi magyar gyermekeket is megilleti a babakötvény. Eddig a jó hírek.

Orbán Viktor azonban ma minden eddiginél magasabbra helyezte magát - és így minden eddiginél mélyebbre süllyedt. 

Isten kegyelméből e hazában ugyanis még kormány soha nem kormányzott. Isten kegyelméből csak uralkodni lehet - magyar földön pedig csak a felkent apostoli magyar királynak, és senki másnak. Rebellis nép vagyunk, nem egyszer fellázadtunk koronás főink ellen, még az is előfordult, hogy trónjuktól is megfosztottuk őket. De a helyükre álmodni magát senki sem merészelte. Erdély uralkodói is csak fejedelmek lehettek, Rákóczi vezérlő fejedelem, Kossuth kormányzóelnök, Horthy kormányzó volt. Egy mélyen vallásos katolikus, egy gyakorló evangélikus, egy hívő református.

Istenbe vetették minden bizalmukat - de soha, a szájukra nem vették volna, hogy "Isten kegyelméből" állnak az ország élén. 

Amit pedig Orbán mondott, azt még egy király sem. A miniszterelnök ugyanis nem arról beszélt, hogy ő kormányoz "Isten kegyelméből", hanem arról: "Isten kegyelmének megnyilvánulása", hogy ő kormányoz minket.

Uralkodóink egy ezredéven át hittek abban, hogy az Úr megáldotta őket az országgal és népével - Orbán szerint azonban az országot és népét áldotta meg vele. 

Ez a mondat csak annyiban különbözik a HVG Szent Koronát gulyáskondérként ábrázoló címlapjától, vagy Gyurcsány Ferenc napi bérmálkozásától, hogy

ezúttal nem leköpték a keresztény magyar hagyományt, hanem szaros csizmával ráálltak, hogy magasabbnak tűnjenek. 

Ilyen döbbenetes blődséget csak egy őrült, vagy egy tahó mondhat ki nyilvánosan. Ehhez vagy súlyosan zavarodott elme, vagy reménytelenül proli félműveltség kell. Akiben meg tud fogalmazódni ez a vérfagyasztóan beteg, és vérforralóan ostoba gondolat,

annak lehet a helye ágyra szíjazva a zártosztályon vagy a pultot támasztva a Rézkilincs borozóban - de az ország élén biztosan nem.

Aki egy egyházi ünnepen rántja le a napi politika csatornaszagú kanálisába az ezeréves magyar tradíciót, az gondolhatja, hogy Isten kegyelméből áll a pulpituson, felköltözhet a budai királyi várba, varrathat magának palástot is - akkor is is ki fog lógni alóla a kényszerzubbony, meg a pörköltszaftos trikó.