2017. 12. 17. 19:38

Nyomorogva halt meg a rendszerváltás egyik legbátrabb harcosa

Elhunyt Bokros Péter, a nyolcvanas évek legendás antikommunista művészcsoportja, az Inconnu egyik vezetője. 

A gyászhírt alkotótársa és barátja, Molnár Tamás tette közzé a Facebookon. 

"Elment a legjobb barátom és harcostársam. Meghalt Bokros Péter, Petya a grafikus, a Táltos, a Hókuszpók, az EMBER, aki mindenkin azonnal és önzetlenül segített. Ő volt az aki feláldozta a teljes életét a hazáért, de még csak egy "köszönöm"-öt sem kapott érte, szinte nyomorogva ment el. Szégyellheti magát Magyarország! Barátaid szívében emléked Örökké él! Jó volt veled, Te voltál a jobbik énem! Odaát találkozunk!"

 - búcsúzik Molnár. 

Az Inconnu csoportot fiatal képzőművészek hozták létre Szolnokon a hetvenes évek második felében. Tagjai nem csak grafikákat, szobrokat és tűzzománcokat alkottak, de performanszokat és happeningeket is szerveztek. Különösen ez utóbbiakkal hívták fel magukra a kommunista állambiztonság figyelmét. 1980 januárjában, a Fiatal Képzőművészek Klubjában tartott performanszuk után feljelentették őket, nem sokkal később pedig Szolnok megyében megtiltották neki kiállítások szervezését Ekkor döntötték el, hogy a fővárosba költöznek. 

„Akkor kezdtünk el azon gondolkozni, hogy ha mi nem tudunk ebben az országban megfelelően élni, akkor magát az országot kell megváltoztatni."

 - vallott erről az időszakról később Bokros Péter. A csoport bekapcsolódott az illegális ellenzéki mozgalmakba. Ekkoriban vették fel az "Inconnu" nevet is, ami a posta nemzetközi nyelveként szolgáló franciául azt jelenti: "ismeretlen". Ezt a bélyegzőt nyomják rá azokra a küldeményekre, amelyekre rossz címet írnak. 

"Mivel arra is rájöttünk, hogy a küldeményeinket átnézik ill. visszatartják ezért azt a módszert választottuk, hogy feladónak írtuk azt a címet, ahová a küldeményt szerettük volna elküldeni; a címzés helyén pedig egy fiktív cím szerepelt. Itt természetesen a postás nem találta a címzettet, ezért A CÍMZETT ISMERETLEN (INCONNU) bélyeget ragasztva rá vissza küldte a feladónak, ekkor jutott el oda, ahová mi szerettük volna eljuttatni. Így sokszor olcsóbb is volt, mert csak Bécsig, a fiktív címig fizettük a levél szállítását; onnantól vissza a feladónak a posta a mai napig ingyen viszi. De a lényeg az volt, hogy ezzel a trükkel nem akadtunk fel az ellenőrzés rostáján, mivel a mi neveink nem szerepeltek a küldeményeken. Szóval, ezzel a trükkel váltunk ismeretlenből ismertté, és ezért választottuk végül ezt a nevet." 

 - írta erről Bokros. 

Részt vállaltak az szamizdat kiadványok írásában, illusztrálásában és terjesztésében. 1988-ban ők állították az első kopjafát a diktatúra áldozatainak nyughelyén, a 301-es parcellában, a következő évben pedig 300 további kopjafát állítottak.

Nagy Imre és társai újratemetésén azonban mégsem vehettek részt, mert tiltakoztak az ellen, hogy a gyászszertartáson a kivégzett mártírok gyilkosai, és a pártállam vezetői kiemelt szerepet kaptak. 

A "demokratikusnak" nevezett ellenzék nagy részével nem tudták elfogadni a kommunista elittel kötött alkukat, Krassó György köréhez csatlakozva tiltakoztak a hatalomátmentés ellen. 1989 június 16-án külön megemlékezést terveztek tartani, ám ezt a legváratlanabb helyről "tiltották meg" nekik. 

"Krassó Gyuri lakásán röplapokat gyártottunk, amikor megjelent az amerikai követség egyik alkalmazottja, és üvöltve közölte, hogy »Krassó Úr, Ön holnap ezt a független megemlékezést nem csinálhatja meg!«.

Sarkon fordult, és kiment. Mi meg meredten ültünk a helyünkön, és egyszerre mondtuk ki: csöbörből vödörbe kerültünk. Döbbenten tapasztaltuk azt, hogy az amerikaiak átvették a hatalmat, ami azóta is az övék."

 - nyilatkozta a kiábrándító esetről Bokros Péter. 

Az elsikkasztott rendszerváltás miatti csalódottságukban fel is függesztették a csoport működését. 2002-ben, az egykori állampárt hatalomba való visszatérésekor aktivizálódtak újra. Az év őszén nagy sikerű politikai plakátkiállítással tiltakoztak "a választási csalások, az utódpárt visszatérése és a posztkommunista restauráció" ellen. Részt vettek a polgári körök mozgalmában, műveikkel támogatták az akkoriban alakuló Jobbikot, az ötvenhatos szervezeteket, a Magyarok Világszövetségét, a Magyar Földvédő Mozgalmat, az európai uniót kritizáló társaságokat és a Kossuth téri tüntetőket. 2006 őszén jelképes ravatalt állítottak fel a Kossuth téren „Temetjük a Gyurcsány kormányt! Nektek nincs feltámadás!” felirattal. 

Bokros Péter és társai - a hetvenes-nyolcvanas évek rendszerváltó küzdelmeinek többi résztvevőjéhez hasonlóan - 1990 után semmilyen kárpótlást, vagy anyagi segítséget nem kaptak. Idén májusban Jakab Péter egykori szamizdatos levélben fordult Orbán Viktorhoz, amelyben azt kezdeményezte: az '56-os hősöknek járó nyugdíj-kiegészítést terjesszék ki azokra is, akiket a kádári "puhának" hazudott diktatúra évtizedeiben hurcoltak meg, vegzáltak, és szorítottak perifériára. Felvetésére

azóta sem kapott egy sornyi választ sem. 

Bokros Péter élete utolsó időszakában súlyos anyagi gondokkal küszködött, közmunkásként kényszerült dolgozni.

Tragédiája szívszorítóan szomorú és kezet ökölbe rántóan felháborító példája annak, mennyire megalázóan és mostohán bánik az ország azokkal, akik keservesen kemény küzdelemben harcolták ki szabadságát.

Halála felkiáltójel kell, hogy legyen, amely ráirányítja a figyelmét a még élő rendszerváltó harcosok igazságtalan sorsára.