Perlaky-Papp József: Itthon egyedül a Jobbik kényszerítette csatára a Fideszt

Perlaky-Papp József, PR-stratégával és kommunikációs szakemberrel beszélgettünk az utóbbi hónapokban kialakult közéleti helyzetről, a Fidesz, a Jobbik és a kispártok viszonyáról és az ÁSZ-bírságról.

Lehetett számítani arra, hogy a Fidesz és a Jobbik között zajló plakátháborúnak még a hivatalos kampánykezdés előtt ilyen fajsúlyos folytatása lesz?

A hivatalos kampánykezdet ma már inkább csak egy jogi-értelmezési keretet jelent, talán a legintenzívebb időszak jelzője. Ezt a 2014-18-as időszakot teljes mértékben kampányidőszaknak értelmezhetjük.

"Az elmúlt 4 éven belül a kommunikációnak csak az intenzitása mozgott, de a hangulata végig kampányhangulat volt."

A közélet forrásának több oka lehet. Egyrészről a kormányzat azt gondolhatta, a sok konfliktus mellett akkor lehet esélye a harmadik ciklusra, ha aktív marad és nem engedi a támogatottságát zuhanni, még átmeneti időszakra sem. Másrészt gyengeséget sem mutathatott egy pillanatra sem, hisz ott van állandó veszélyként a kitagadott régi bajtárs, akinek a bosszúja fájdalmas lehet. Harmadrészt talált egy sokáig mesélhető témát, ami jól láthatóan hosszú távon velünk marad: a migráció témája.

"A Jobbikkal folytatott plakát küzdelmeket inkább csatáknak hívnám, a háborús frontvonalak nem itthon húzódnak."

Sőt a közvélemény egyre növekvő hányada a fontos csatákat is az európai hadszíntéren érzékeli. A háborúhoz nagyobb erőknek kellene felvonulniuk, jelenleg itthon egyetlen hadsereg uralja a közéletet.

"Abban kétségtelen a Jobbik volt a legügyesebb, hogy csatára késztette a kormánypártot, a többiek csak gerillacsapásokig jutottak."

Miben segített Soros György a Fidesznek, és mitől professzionális a Jobbik-kampány?

Perlaky-Papp József szerint annak ellenére is fontos kommunikációs eszköz az óriásplakát, hogy a digitális kor látszólag túlhaladottá tette. A PR-szakember szerint ez a kampányeszköz a témafelvetés mellett alkalmas a "már forgalomban lévő üzenetek megerősítésére" és "nagyon tömör összegzésre" is. Ilyen visszatérő és összekötő szlogenként emelte ki a Jobbik "A nép pártján" jelmondatát.

Mit üzen a választópolgároknak az, hogy egy volt kormánypárti politikus által vezetett felügyeleti szerv hirtelen sosem látott összegű bírságot rótt ki az ország második legnépszerűbb pártjára - veszélybe sodorva annak választásokon való indulását - egy olyan üzleti megállapodás miatt, aminek durvább verzióját a Fidesz esetében még vizsgálni sem hajlandó?

Nem elegáns dolog, de itt választások lesznek, nem stílusgyakorlatokért adják a pontokat. A politikai frontvonalban lőnek, időnként még  nehézfegyvereket is bevetnek. A bírság körüli hangulattól a Jobbik azt várhatja, hogy a párt támogatóinak az erodálódását lelassítja, legjobb esetben megállítja.

"A kívülről észlelt támadásra összezárhatnak a támogatók és akkor is kitarthatnak a választásuk mellett, ha több dologban nem értenek egyet a párt felvállaltan változó irányvonalával."

A Jobbik válaszul indított gyűjtése rövid időn belül az egyik legsikeresebb, hasonló jellegű politikai akcióvá vált, és olyanok is nagy számban adakoztak, akik nem a párt szimpatizánsai. Ez előrevetíthet egy komolyabb átrendeződést a politikai erőtérben?

A gyűjtés kampányidőszakban a nyugati demokráciák pártjainak természetes forrásteremtő eszköze. Itthon kicsit idegen még, de ez is változhat. A Jobbik, most alkalmazott erre egy olyan ügyet, ami felerősítette az adakozási kedvet. Ebből a szempontból jól reagálta le a kialakult helyzetet.

"Az viszont stratégiai tévedés lenne, ha bezárná magát ebbe az ügybe és minden mozgását az észlelt ostromállapotból vezetné le."

A választási kampány utolsó 3 hónapjába léptünk, nem sok az idő arra, hogy kormányzóképességet mutassanak a kihívók.

"A pártot még nem választó szavazó nem érzékel ostromállapotot."

Emiatt ez a Jobbik időcsapdája. Szun-Ce fogalmazza meg ügyesen a háború művészetében:

"Ha megtámadod az ellenfeled, ott ahol nem számít csapásra, minden erejét a csapás elhárításának szenteli, visszavonul megvédeni magát."

Minél több időt szentel az ügynek a Jobbik, annál kevesebb ideje marad megszervezni a saját támadását.

"Várat ugyanis támadás nélkül bevenni, ha nem is lehetetlenség, de nehéz. Komoly ravaszság vagy nagy szerencse kell hozzá."

Tekinthető-e erre adott válaszreakciónak az, hogy Orbán Viktor év elején csekken kért pénzt az állampolgároktól a Soros György elleni küzdelemhez? Beindult egy adakoztatási verseny a két párt között, vagy a Jobbiknak esetleg sikerült olyan mértékben elbizonytalanítania a fideszes ingadozókat, ami válaszlépésre sarkallta Orbánékat?

Nyilván a Jobbik támogatói felől ez az értelmezés evidenciának tűnik. De erről az az orrszarvú jut eszembe, aki a szavannában épp festi a tájképeit és minden képének közepére rákerül a két szeme közé belógó szarva. Az ő nézőpontjából a látkép éppen olyannak látszik. Az észlelését az egész orrszarvú közösség megerősíti. De az minden más nézőpont eltérő képet mutat.

Egy domináns párt sosem fog igazodni egy nála jóval kisebb erőt mutató szereplőhöz. Maximum figyeli a mozgását és arrébb megy egy kicsit, ha érdekei alapján úgy látja jónak, de a szándéka mindig saját szándék marad. Ez stratégiai szabály. A stratégiát pedig a kormánypárt ügyesen alkalmazza, komoly képessége van ebben. A kutatások szerint inkább épp a Jobbik testéből falatozott a Fidesz, nem fordítva alakult ilyen helyzet, ha már szavannai hasonlattal kezdtem.

Kommunikációs szempontból milyen jelentősége van annak, hogy a Jobbik melletti tüntetésen a baloldali kispártok egy része is képviseltette magát? Politikailag lehetőség, vagy újabb támadási felület ez az ellenzéki erőnek?

Minden nagyobb pártnak az a feladata, hogy erős tömegvonzást mutasson és befogja a kispártok szavazóit, mint bolygó a kistestvéreit. A jobb esélyek ígérete húzhatja oda a szavazókat.

"Az ilyen akciók alkalmassá tehetik erre a Jobbikot, amit erősít a baloldali pártok heves tiltakozása a velük való együttműködés ellen."

Ők is érezhetik a veszélyt: ha van közös élmény, ahol szót érthet a baloldali szavazó a Jobbikkal, az megnyithatja az áramlást feléje. Úgyis mondhatnám, ha egy galamb leszáll az udvarunkba kitett búzára, hamarosan több is követni fogja, ezért rendszeresen ki kell tenni nekik a búzát.

"A Fidesz számára a Jobbik jóval nagyobb veszély, mint Botka vagy Gyurcsány"

Miért van bajban Gyurcsány Ferenc? Miért nem várható kormányváltás, ha a baloldali választók Botka Lászlóra szavaznak? Milyen kihívások várnak a Jobbikra? Milyen ambíciókat dédelget Orbán Viktor és miért olyan sikeres a kormányzati kommunikáció? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Perlaky-Papp Józseftől, a Budapesti Metropolitan Egyetem (volt BKF) címzetes főiskolai docensétől, kommunikációs szakembertől a politikusi évértékelőkről folytatott beszélgetésünkben.

Annak van üzenetértéke, hogy nem sokkal a tüntetés után az ellenzék többi szereplőjét is megbüntette az Állami Számvevőszék?

Ha feltételezésképpen egy gondolat erejéig elfogadjuk az előző kérdésekben sugalmazott kormánypárti szándékot, akkor azt mondhatjuk:

"szerették volna elkerülni azt, hogy az áldozat szerepét egy erő foglalhassa el."

Láthatjuk, hogy sorra jelentik be a pártok, hogy nem fizetik be a kirótt büntetést. Ez a baloldali pártok önvédelmi reflexe, hiszen nem csak az összeg fájna nekik, hanem az is, ha a Jobbik vinné el a hatalom által vegzált áldozat vonzó szerepét.

Van-e jelentősége annak, hogy a nemzetközi sajtó elég komoly figyelmet szentelt a Jobbik elleni bírságnak és a külföldi orgánumok minden eddiginél nagyobb teret engedtek a párt politikusainak a megszólalásra?

A nemzetközi liberális, baloldali sajtó ösztönei szerint érzékeny az ilyen témákra. Az utóbbi időben ez az érzékenysége a magyar kormány minden mozgását lereagálja. Feltehetőleg kapva kapott ezen az ügyön is. A jelentősége, hogy az ügy beleillik a nemzetközi sajtó uralkodó részének a logikájába, ezért tapasztalhatjuk azt, hogy napirendre tűzi. A kormányzat mára viszont megtanította a szavazóit, hogy ez egyáltalán ne érdekelje őket. Ha őszinték leszünk, és elkezdjük számolni azokat a választókat akiket egy párt bírsága megmozdít, lehet, hogy még a saját szavazóink végső számáig sem jutunk.

A baloldal évtizedek óta vádolja Orbán Viktort azzal, hogy diktatúrát akar építeni, és eddig többnyire úgy tűnt, hogy "téves riasztásról" van szó. Ön hogy látja, az utóbbi hónapok történései adtak-e tényleges súlyt az ilyen típusú politikai üzeneteknek? Lehet-e ennek mozgósító hatása, vagy mással kell felszítani a kormányváltó hangulatot?

Régi téma ez már, a magyar társadalom nem rezonál erre, sőt már megbüntetett egy pártot, amelyik pusztán elvi, ideológiai nézőpontból vizsgált minden kérdést. Meggyőződésem, hogy a diktatúrázásnak csak erősen beindult, már lendületet vett népszerűségvesztés esetén lehet felgyorsító hatású.

"De hát amikor már erőre kapott a tűz, azt már bármilyen éghető anyag táplálja."

Perlaky-Papp: vannak különleges pillanatok, amikor egy katarzis képes eltüntetni a megosztottságot

Perlaky-Papp József PR-stratégát, a Budapesti Metropolitan Egyetem docensét kérdeztük a vizes világbajnokságról, a sportolói kommunikációról és az országimázsról. Vajon milyennek látnak minket kívülről, Magyarország kitalálta-e már magát? Arra is választ kaptunk, hogy nemzeti minimum nélkül lehet-e sikeresen országmárkát építeni? Interjú.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss