Mennyire pontosak azok a statisztikák, amik a kivándorolt magyarok számát hivatottak megadni?
Fontos tisztázni, hogy a kivándorlásról pontos adatok nincsenek. A hazai kivándorlási statisztikában a külföldre távozóknak csak egy töredéke jelenik meg, ezért a befogadó országok bevándorlási statisztikáiból (ún. tükörstatisztikák) lehet összegyűjteni azok számát, akiket adott évben magyar állampolgárságú bevándorlóként regisztráltak. Természetesen az így kapott adatok sem teljes körűek, de magának a trendnek az alakulása jól látható belőlük.
Az elérhető tükörstatisztikák többnyire az Európai Gazdasági Térség országainak adatait jelentik, holott Európán kívüli célországokba is távozhattak magyarok. Továbbá ezekben az adatokban csak a legalább 1 évig ott tartózkodni szándékozó és hivatalosan bejelentkező személyek jelennek meg (őket regisztrálják bevándorlóként), viszont az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlás következtében egyre gyakoribbak a rövidebb időtartamú ideiglenes elmozdulások, a cirkuláris migráció, az ingázás – és ezek jelentős része a migrációs statisztika számára rejtve marad.
Mit hozott az elmúlt nyolc év kivándorlás tekintetében?
A mérési nehézségek ellenére elmondható, hogy az elmúlt 8 évben a kivándorlás tekintetében jelentős változásoknak lehettünk tanúi:
"2007 körül Magyarországon is növekedni kezdett a külföldön munkát vállalók, illetve elvándorlók száma, majd 2010 után ez a folyamat felgyorsult."
2013-ban már évi több mint 100 ezer honfitársunk távozott külföldre.
Ezt követően a növekedés megállt, pár évig ezen a magas szinten stagnált a külföldre indulók száma, majd 2016-ban visszaesett. Hogy ezt számokkal is érzékeltessem a két legnagyobb célország esetében: Németországban 2013-ban közel 60 ezer magyar állampolgárságú bevándorlót regisztráltak, 2016-ban pedig alig több mint 43 ezret; az Egyesült Királyságban 2013-ban közel 27 ezer magyar állampolgár kapott társadalombiztosítási számot, 2016-ban kevesebb mint 20 ezer. Ausztria – a magyarok harmadik legfontosabb célországa – esetében a magyar bevándorlók száma 2016-ban szintén visszaesett az előző évekhez képest (az osztrák adatok szerint 15 ezerről 13,3 ezerre), a magyar munkavállalók száma viszont a csatlakozás óta töretlenül növekszik:
"2004-ben (éves átlagban) 13,5 ezer magyar munkavállalót regisztráltak a nyugati szomszédunknál, 2017-ben már több mint 85 ezret."
Ez is jól mutatja, hogy Ausztriába elsősorban munkavállalási céllal érkeznek a magyarok és jóval kevesebben letelepedési szándékkal. A felsorolt 3 fő célország mellett – bár jóval kisebb számban – Hollandiába, Svájcba, továbbá Olaszországba, Spanyolországba és Svédországba is érkeztek magyar bevándorlók az elmúlt 8 évben.
Nemcsak fiatalokkal, hanem az idősebb korosztály képviselőivel is találkoztunk utunk során. Mi mondható el a kivándorlók korosztály szerinti eloszlásáról?
A kivándorlók korát tekintve viszonylag fiatalalok, legtöbben a 20-as, illetve a 30-as éveikben indulnak külföldre. Ugyanakkor célországok szerint jelentős eltérések vannak. Míg Németországra jellemző az idősebb korosztályokba tartozók és a házasok, valamint a szakmunkások relatív túlsúlya, az Egyesült Királyság főként az egyedülálló fiatalok - zömében 30 év alattiak -, illetve a diplomások számára vonzó célország.
"2016-ban a főbb európai célországokban huzamosan tartózkodó magyar állampolgárok mintegy 50–63%-a 20–39 éves korcsoportba tartozott, míg a hazai népesség csupán 27%-a tartozott ebbe a korcsoportba."
Mi okozhatja azt, hogy főként ez a korcsoport hagyja el az országot?
"A fiatalok elvándorlását egyfelől a munkaerőpiacra való belépés nehézségei, a megélhetési gondok, és az ezekből fakadó bizonytalanság és negatív jövőkép ösztönözte."
2009 és 2013 között a 20–24 évesek körében 25% körül mozgott a munkanélküliségi ráta, ami európai viszonylatban kiugróan magas volt. Ugyanakkor a főbb migrációs célországok munkaerőkereslete is hatással volt az elvándorlás növekedésére.
"A nyugat-európai országokra jellemző magasabb bérek, jobb életkörülmények sok fiatalt vonzottak, még azok közül is, akiknek itthon volt munkájuk."
A fiatalok migrációs szándékait a külföldi tanulási lehetőségek kiszélesedése, valamint a körükben egyre általánosabb idegennyelv-tudás is növelte. Fontos megemlíteni a külföldi kapcsolatok szerepét is: felmérésekből azt látjuk, hogy sokkal nagyobb arányban terveznek migrációt azok, akiknek van külföldön élő rokonuk, barátjuk. A saját külföldi tapasztalat is számít. Akik már éltek vagy dolgoztak külföldön, azoknak kétharmada tervez újabb migrációt.
A migrációs szakirodalomból ismert, hogy a migráció terjedésével – ahogy egyre több embernek lesz saját migrációs tapasztalata, vagy a környezetéből külföldre távozott személy – a folyamat egyre nehezebben visszafordítható. A régió más országaiban azonban arra is van példa, hogy a kibocsátó ország javuló gazdasági helyzete fékezte az elvándorlási trendet, és sokan visszatértek.
Interjúinkból az rajzolódott ki, hogy sokan tervezik a hazatérést, de 5-10 évnyi kint töltött idő után mégis kevesen térnek vissza. Vannak erre vonatkozó statisztikák?
A hosszú éveket külföldön töltő, és ezalatt ott valamennyire integrálódó, esetleg családot alapító fiatalok esetében a folyamat – akár a kezdeti visszatérési szándék ellenére – könnyen vezet végleges letelepedéshez.
"Számos nemzetközi vizsgálat is igazolta, hogy minél tovább él valaki külföldön, annál inkább csökken a hazatérés esélye."
Magyarországon 2013-tól a külföldről hazatérők száma is növekedett, a jelenség valós méretét azonban – tehát azt, hogy a külföldre távozók milyen arányban térnek vissza – pontos adatok hiányában nehéz megbecsülni. Előzetes adatok szerint 2016-ban mintegy 242 ezer személy élt Magyarországon, aki itt született és legalább egyéves migrációs tapasztalattal rendelkezett (azaz legalább 1 évet élt élete során külföldön), ez a szám 2011-ben 203 ezer fő volt.
A legutóbbi adatok alapján mekkorára becsülik a külföldön élő magyarság számát?
"A legfrissebb adatok szerint 2016. január elején az EGT-országokban összesen mintegy 426-430 ezer magyar állampolgár élt. Két évvel korábban, 2014 elején ez a szám 330 ezer volt."
Háromnegyedük a három fő célországban található: Németországban (40%), az Egyesült Királyságban (20%) és Ausztriában (15%). Ugyanakkor számos új célországban is – mint pl. Hollandia vagy Spanyolország – növekedett a magyarok létszáma. Ennél azonban nagyobb a külföldön élő magyarországi születésű népesség:
az ENSZ adatai szerint a Magyarországon született és külföldön élő személyek száma – függetlenül attól, hogy mikor hagyták el az országot – 2015-ben 596 ezer fő volt, ami a teljes népesség mintegy 6%-a.
Ez az arány azonban még mindig jóval elmarad a régió jelentősebb kivándorlási országainak arányaihoz képest (Litvánia 18,9%, Románia 17,5%, Lettország 17,1%, Bulgária 16,5%, Észtország 15,1%, Lengyelország 11,5%).
Sokan hasonlítják a mai helyzetet a század eleji kivándorlási hullámhoz, aminek főként az Egyesült Államok volt a célországa. Megállja a helyét ez a hasonlat?
A múlt század eleji kivándorlási hullám – noha az indítékok sokfélék voltak – főként az agrárnépesség túlnépesedése és az ebből fakadó megélhetési nehézségek miatt bontakozott ki. A kivándorlást akkor is jelentős visszavándorlás követte, és a többszöri oda-vissza utazás is gyakori volt. Napjainkban azonban egészen más a helyzet: Magyarországra nem túlnépesedés, hanem már közel négy évtizede népességfogyás jellemző, ugyanakkor az EU-hoz való csatlakozás és a régi tagországok munkaerő-piacainak fokozatos megnyitása a munkaerő mozgásának új feltételeit teremtette meg.
"Mindaddig, amíg a gazdasági, foglalkoztatottsági és jövedelmi egyenlőtlenségek fennállnak az EU tagországai között, a migrációs mozgások is fennmaradnak."
A kibocsátó országok – köztük Magyarország – számára a kulcskérdés az, hogy ezeket az elmozdulásokat milyen arányban követi hazatérés. Ebben az esetben ugyanis akár pozitív hatásokra is számíthatunk: a külföldi munka révén felhalmozott tudás, tapasztalat, nyelvismeret, anyagi és kapcsolati tőke – az itthoni munkaerőpiacon kamatoztatva –hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez. Ha az elvándorlás tartós, és jelentős mértékű végleges külföldi letelepedéssel jár, az nemcsak a hazai munkaerő-szerkezetre, a gazdasági fejlődésre, az oktatási ágazatra hat vissza, hanem hosszú távú demográfiai hatásai is lesznek.
Portálunk kivándorolt magyarokról szóló riportsorozatának korábbi részeiből, Péter történetét itt, Gergő és Szandra kiköltözésének körülményeit itt, Zsolti állampolgársághoz jutását itt, Lajos és Ildikó magyar társadalomban való csalódását itt, Bianka és Zsombor jobb társadalomért való törekvéseit itt, a külföldön jól menő vállalkozást kialakító magyarok történetét itt, arról, hogy Dani mit lát Magyarország és mit Anglia előnyeinek itt, az ír tengerparton fekvő magyar piacról itt, az egyedülálló édesanya, Vica sorsáról itt, a tradíciókat őrző dublini magyar iskoláról pedig itt olvashat.