2018. 02. 23. 18:30

Nyugodjon le mindenki: lesz nyugdíjunk - legfeljebb éhen halunk belőle

Hogyan, és mennyiből élnek a nyugdíjasok? Lesz-e nyugdíja a mai aktív korosztálynak, és, ha igen, mire lesz elég? A jelen és a jövő időseinek helyzetét vette górcső alá a Civitas Intézet konferenciája.

Csütörtökön újabb rendezvénnyel folytatódott  a Civitas Intézet "Választások és Szakpolitikák 2018" címmel szervezett konferenciasorozata. A rendezvényen ezúttal nyugdíjasok, és a majdan nyugdíjba készülők lehetőségeit és kilátásai voltak terítéken. 

Dr. Vértesy László, a Civitas Intézet vezérigazgatója, egyetemi docens nyitó előadásában elsősorban a nyugdíjrendszer és a demográfia összefüggéseit világította meg. Indulásként szembesülhettünk vele, mennyivel praktikusabb nyelv a magyar, mint az angol. Utóbbiban „pyramid”-nak, vagyis piramisnak nevezik azt az ábtát, amelyet mi korfának hívunk. Márpedig ez a grafikon az utóbbi évtizedekben szinte egész Európában sokkal inkább hasonlít egy alulról felfelé terebélyesedő fára, mint az egyiptomi fáraók végső nyughelyére. 

Ez pedig drámai hatással van, és később még inkább lesz a nyugellátási szisztémára is. 

A 15 és 64 év közöttiek, illetve az ennél idősebbek arányszámát mutató öregségi függőségi ráta a jelenlegi 30 százalék körüli értékről 2050-re 50 százalék fölé fog emelkedni.

Ha a jelenlegi népesedési tendenciák nem változnak, akkor ötven év múlva mindössze 7,8 millió ember fog élni az országban, és ezeknek a jelenlegi egyötöddel szemben már egyharmada lesz nyugdíjas – mutatott rá a szakember. 

Sopronban 120 ezer, Bécsújhelyen 400 ezer

A folyamatot az alacsony születésszám mellett az emelkedő várható élettartam is gyorsítja. Sokan úgy vannak vele, hogy szinte mindegy is, hogy a nyugdíjba vonulás után mi lesz velük „abban a pár évben”. Vértessy hangsúlyozta: a mai aktív korosztály részéről ez egyre kevésbé megalapozott hozzáállás. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ugyanis a 65 év felett vérható évek száma dinamikusan növekszik. 

Negyven esztendő múlva a nyugat-európainál lényegesen rosszabb kilátásokkal bíró magyar idősek is átlagosan 25-30 évet fognak nyugállományban tölteni. 

Magyarországon ez az esetek elsöprő többségében teljes munkaügyi passzivitást jelent, a nyugdíjasoknak alig 3 százaléka dolgozik, ami az OECD országok közül az egyik legalacsonyabb szám. Ez az arány például Izlandon 55%, de Írországban, Dániában, és Portugáliában 20% körül van. 

A szakember rámutatott: Az OECD-ben Magyarországon finanszírozzák a legkisebb mértékben a nyugdíjakat megtakarításokból és a legmagasabb arányban közpénzből. Ugyanakkor viszont a GDP-arányos ráfordításban a lista hátsó fertályán kullogunk. 

A nyugdíjrendszerünk tehát szinte teljesen egészében az államtól függ, amely azonban igen szerény forrásokat biztosít erre a területre. 

Ezt aztán persze a nyugdíjak összege is tükrözi. Egy magyar idős nagyjából harmadakkora összegből kénytelen élni, mint az uniós átlag.

Magyarországon ez átlagosan havi 122.000, Nagy-Britanniában 450.000  Ausztriában 600.000 forintnak megfelelő pénzt jelent. 

Lesz nyugdíj, de nem tudni, mennyi

Dr. Botos József, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság egykori vezetője előadásában leszögezte: a mai fiatalok is biztosra vehetik, hogy lesz nyugdíjuk, hiszen az idősek egyre nagyobb részét alkotják a szavazópolgároknak így őket egyetlen hatalom sem hagyhatja jövedelem nélkül, és ez morálisan is elfogadhatatlan lenne. 

Ám, hogy ez mekkora összeget fog kitenni, az más kérdés. A szakember úgy számol:

az aktív dolgozók befizetései 2040-től már csak a felét, 2050-től már csak alig több mint 40%-át fogják fedezni a nyugdíjaknak. 

Leszögezte: A rendszer válságának orvoslását célzó eddigi beavatkozások pusztán pénzügytechnikai reformok, hosszútávon megoldást nem jelentenek. A korhatár emelése például az első egy-két évtizedben valóban eredményezhet jelentős megtakarításokat, ám később gyanúgy meredeken emelkedni fog a hiány, mint most, hiszen az emberek egyre tovább élnek. 

A szakember szerint a nyugdíjrendszer reformja elképzelhetetlen a demográfiai válság enyhítése nélkül. Ezen a felismerésen alapul a Botos József és felesége Botos Katalin egyetemi tanár által kidolgozott koncepció, amely szerint

a felnevelt gyermekek számától és végzettségétől függően külön juttatás járna a nyugdíjasoknak. 

Egy ügyintézőre 1000 ügyfél

Varga Zsolt a Somogy megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság volt vezetője az elmúlt évek közigazgatás változásairól festett fel igen szomorú képet. A szakember szerint az addig jól működő rendszert a kormányhivatalok felállítása után „sikeresen szétverték.” Szintén elhibázottnak nevezte a nyugdíjrendszer beolvasztását az Államkincstárba. 

Ennek köszönhetően ma sokan hónapokat, akár egy évet is várnak arra, nyugellátásuk megállapítására, vagy más adminisztatív ügyük elintézésére. 

„Vannak olyan munkatársak, akinek ezer feletti függőben levő ügyük van”

jellemezte a drámai helyzetet Varga.

Hozzátette azt is, hogy a rendszerben bevezetett változtatások egy része szintén komoly problémákat okozott, miközben a várt pozitív hatást csak részlegesen, vagy egyáltalán nem érte el. 

A korhatár előtti ellátások megszüntetése a nyugdíjkassza helyzetét érdemben nem javította, a társadalmi közérzetet azonban az érintett rétegekben súlyosan rontotta – mutatott rá. 

Szintén hibának tartja, hogy negyven év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét csak a nőknek adták meg. Ez nem csak súlyosan diszkriminálja a férfiakat, de ahhoz is vezetett, hogy számos esetben a házastársak sok éves különbséggel fejezeik csak be az aktív munkát, ami jelentős feszültséget okozhat a családokban. 

Varga Zsolt szerint mindenképpen meg kellene fontolni a differenciált, sávos nyugdíjemelés bevezetését, hiszen így igazságosabbá lehetne tenni a rendszert, és ez kiválthatná az ad hoc jellgű méltányossági emeléseket.

Az előadások után a pártok képviselői vitatták meg a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elképzeléseiket. A választési kampány beindulása éreztette hatását a rendezvényen is, amelyre csak a DK, az LMP és a Jobbik küldte el delegáltját,  többi párt szakpolitikusai a választókerületeket járták ajánlásokat gyűjtve. A Fidesz ezúttal is kivételt jelentett, ők egyszerűen nem akartak eljönni ahogyan évek óta egyetlen rendezvényre sem, ahol az a veszély fenyeget, hogy a kormánypropaganda mellett más vélemények is megjelenhetnek. 

Gazdagoknak magas nyugdíj, szegényeknek segély

A DK-s Szűcs Erika nyitásként rögötn leszögezte: a nyugdíjhoz fűződő alkotmányos jogot haladéktalanul visszaállítanák. A politikus fontosnak nevezte a járulékbefizetések átláthatóvá tételét is, hogy mindenki tudja, mennyit fizetett be eddig, és mire számíthat nyugdíjas korában.

A DK szerint a legfontosabb cél, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét minden esetben megőrizzék.

Szűcs valószínűleg az előadásokban is említett sávos nyugdíjemelés elutasítására utalt, amikor leszögezte: "nem a magasabb nyugdíjakat kapó idősektől kell elvenni”, hanem a kisnyugdíjasok jövedelmét kell szociális alapon kipótolni. 

Garanciák, sávos emelés, robotok

Sneider Tamás országgyűlési képviselő, a Jobbik szakpolitikusa hangsúlyozta: a rendszert biztonságos jogi és pénzügyi alapokra kell helyezni. Az alkotmányos garanciákat ő is visszaállítaná, ám emellett elengedhetetlennek tartja  az önálló nyugdíj biztosítási szervezett újjáalakítását. A nyugdíjkassza beolvasztása az Államkincstárba 

„egyedül azt a célt szolgálta, hogy eltakarják az emberek elől, mire költik a befizetett pénzüket.”

vélekedett Sneider.

A politikus fontosnak tartja, hogy az Orbán-kormány által bevezetett szociális hozzájárulási adót visszaalakítsák nyugdíjjárulékká, amelyet

így semmi másra nem lehetne fordítani, csak a nyugdíjrendszerre.

Jelenleg egy tollvonással dönthetnek arról, hogy milliárdokat csoportosítanak át teljesen más területekre, hiszen az adók felett a kormány rendelkezik, míg a járulékot csak arra lehet költeni, amilyen jogcímen beszedték. 

Hogy ez mennyire igaz, arra jellemző példaként említette, hogy 2016-ban ebből a forrásból több mint 500 milliárd forintos többlet jelentkezett az állami költségvetésben.

Sneider leszögezte: pártja korményra kerülve differenciált, sávos nyugdíjemelést vezetne be.

A nyugdíjas társadalom jövedelmi kettészakadását ugyanis – a a DK Szűcs Erika gondolatmenetével ellentétben – nem szociális kérdésként, hanem rendszerszintű problémának látják. 

Sneider szerint meg kell szüntetni a nemek szerinti diszkriminációt, és

a negyven munkaév utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét meg kell adni minden magyar állampolgárnak, így a férfiaknak is. 

A nyugdíjasoknak osztott időszakos „alamizsnát” Sneider „félbalkáni módszernek” nevezte, amelyet

a felnevelt, és taníttatott gyermekek utáni, év végén kiutalt juttatással váltana ki

Kérdésre válaszolva megjegyezte: a demográfiai lejtmenet megfordítása nemzetstratégiai érdek, de a nyugdíjrendzer szempontjából

nem az a legfontosabb kérdés, hogy 15-20 év múlva hány munkavállaló lesz, hanem az, hogy milyen lesz a termelékenység.

Fontos lenne felkészülni a világszerte és hazánkban is gyorsan terjedő robotizációra és digitalizációra, illetve ezeknek a technológiáknak a bevonására a közteherviselésbe. Egy robot elvégezheti több ember munkáját is, nyugdíjjárulékot, tb-t azonban jelenleg egy fillért se kell fizetni érte – mutatott rá Sneider. 

A egymillió nyomorgó nyugdjas országa

Az LMP országgyűlési képviselője, Schmuck Erzsébet a nyugdíjasok elszegényedésére hívta fel a figyelmet. A magyar  minimális nyugdíj 28.500 forint, Szlovákiában ennek a háromszorosa – mutatott rá. 

A politikus aggasztónak nevezte, hogy jelenleg 1,2 millió nyugdíjas él 100.000 forint alatti jövedelemből. 

Az LMP a nyugdíjak emelését elválaszthatatlannak tartja a jövedelmek emelésétől. Ha a nyugatra vándorolt sok százezer magyar munkavállalót haza tudnánk hozni, jelentősen emelkedhetne a befizetett járulék is.