Az Eurostat adatait böngészve megállapítható, hogy bár a magyar „melós” nem dolgozik kevesebbet, mint nyugat-európai vagy V4-es társai, mégis kevesebbet képes előállítani. Az EU 28 tagállamának átlagát 100 egységnek véve a magyar munkaerő produktivitása egy főre vetítve mindössze 67,9. Ugyanez az érték Lengyelországban 75,6, Csehországban 80,3, Szlovákiában pedig 80,8. A horvátok 71,6-del megelőznek minket, de a románok 65,1-es értékét épphogy megütjük.
Nem sokkal jobb a helyzet az egy munkaórára lebontott adatok tekintetében sem. Az EU átlagát itt is 100-nak véve a magyar 63,7-es érték csak a lengyelek 60,8-ét múlja felül, a csehek 73,5-es és a szlovákok 76,9-es értékeitől utcahossznyival maradunk el. Tőlünk nem sokkal marad el Románia (59,2), de megelőz minket Horvátország (64,1).
Mit is jelent ez? A termelékenység azt mutatja meg, hogy a munkaerő mekkora GDP-t termel, azaz egy munkavállaló mennyivel járul hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez. Az első érték nem tesz különbséget teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatottak között, míg a második pontosabb képet fest, hiszen munkaórára bontva mutatja meg a munkaerő produktivitását.
A lesújtó magyar érték azonban nem azért alakult így, mert a magyarok munkája rosszabb minőségű lenne európai uniós társaikénál. Ahogy arra Chikán Attila közgazdász, egyetemi tanár lapunknak adott interjújában rámutatott, a magyar vállalkozások eszközellátottsága rosszabb, mint a nyugat-európai cégeké, továbbá az intézményrendszer, a bürokrácia is csökkenti a munka hatékonyságát. A korrupció a hatékony tőkeallokációt ugyancsak gátolja.
Chikán Attila: A párbeszéd nélkül meghozott törvényeken alapuló kormányzáson változtatni kellene
Az alacsony termelékenység miatt ott is munkaerőhiány alakul ki, ahol máskülönben a robotizációval, automatizációval felszabaduló munkaerőről beszélhetnénk - véli Chikán Attila közgazdász, a Corvinus Egyetem tanára. Portálunknak adott interjújában úgy fogalmazott, az alacsony termelékenységnek nem az az oka, hogy a magyar ember rosszabbul dolgozik, hanem rosszabb az eszközellátottságunk, másrészt a társadalom és gazdaság intézményrendszere sem engedi meg, hogy az egyéni teljesítmények hatékonyan kapcsolódjanak össze társadalmi teljesítménnyé.
Fentiek mellett oka lehet a magyar munkaerő alacsony termelékenységének a részmunkaidős foglalkoztatottság alacsony aránya is. Az Eurostat adatai szerint az unió 28 tagállamában foglalkoztatottak 18,7 százaléka részmunkaidőben dolgozik. Ez az arány Romániában 6,5 százalék, Horvátországban is csaknem eléri az 5 százalékot, a V4 országokban pedig 6 százalék körül alakul. Kivéve kis hazánkat, ahol a részmunkaidős foglalkoztatási formának az aránya csupán 4,3 százalék.
Ráadásul miközben a részmunkaidősök aránya Lengyelországban stagnál, Csehországban és Szlovákiában pedig évről évre növekszik, addig idehaza a 2012-es csúcsot jelentő 6,7 százalékról csökkent olyan alacsonyra, hogy az EU-ban e tekintetben már csak Bulgária áll mögöttünk a maga 2,1 százalékával.
De lássuk az élmezőnyt!
Az egy munkaórára jutó termelékenység Írországban a legmagasabb (az uniós átlagot 100-nak véve itt 176), Luxemburgban 173,6, Belgiumban 135,8, Dániában 133,7, Németországban 127,6, Hollandiában 126,2, Franciaországban 123,4, Ausztriában 117,9.
A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya Írországban 18,6, Luxemburgban 19,4, Belgiumban 24,4, Dániában 21,5, Németországban 26,9, Hollandiában 46,6, Franciaországban 18,1, Ausztriában 28,2 százalék! A különbségek szembeötlők.
És hogy nem csupán ez a két szélsőség (centrumországok vs periféria államok) létezik, arra a bizonyíték, hogy az EU 28 országában az egy munkaórára jutó termelékenység és a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya közti korrelációs együttható értéke 0,72. Ami azt jelzi, hogy igen erős összefüggés áll fenn a két érték között.
Ezt alátámasztja a Harvard Business Review-n három éve megjelent cikkben hivatkozott két kutatás eredménye is. Erin Reid, a Bostoni Egyetem professzorának megállapítása szerint a hosszabb munkaidő egyáltalán nem jelenti azt, hogy több lesz a munka produktuma. A cikk ugyancsak hivatkozik Marianna Virtanenre, a Finn Foglalkoztatási Egészségügyi Intézet professzorának több tanulmányára, melyekben bebizonyította, hogy hogy a túlmunka és az ebből eredő stressz számos egészségügyi problémához vezethet, beleértve az alvást, a depressziót, az alkoholfogyasztást, a cukorbetegséget, a memóriakárosodást és a szívbetegséget is.
A cikk következtetése az, hogy két részmunkaidős alkalmazott termelékenyebb tud lenni, mint egy teljes munkaidős.
A kormányzat álláspontja szerint a hazai bérek fejlesztését a termelékenység növekedése fogja fedezni. Csakhogy – ahogy arra a Portfólió egy tavaly áprilisi cikke is rámutatott – Magyarországon az egy munkaórára jutó termelékenység 2011 óta gyakorlatilag stagnál, míg a V4-ek többi tagjai képesek javulást elérni.
Bár a részmunkaidő arányának növelése szükséges, de – mint utaltunk rá – még kevés az „üdvösséghez”. Hasonlóan fontos a korrupció visszaszorítása a hatékony tőkeallokáció, a bürokrácia csökkentése a hatékonyabb munkaerő-felhasználás érdekében, illetve az innováció, a robotizációból eredő legkorszerűbb technikák bevezetése, ennek támogatása ugyancsak elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország hatékonyan használhassa a magyar emberek fejében, munkaerejében rejlő erőforrásokat.