Egy több száz oldalas, a Boston Consutig Group által készített döntés-előkészít anyagot szerzett meg a HVG360, mely az Orbán-kormány egészségügyi átalakításának terveit tartalmazta. A Hippokratész-projekt elnevezésű dokumentum hitelességét a lapnak megerősítette több kormányzati forrás is, illetve a csütörtöki Kormányinfón az ATV kérdésére Gulyás Gergely kancelláriaminiszter sem cáfolta azt, hozzátéve, alapvető különbség van egy döntés-előkészítő anyag és egy tényleges kormánydöntés között, és a kettőt nem szabad összemosni.
A Hippokratész-projekt szerint a szakrendelők és a kórházak számának drasztikus csökkentését tartották indokoltnak Orbán Viktorék. A dokumentum azt írja,
a 2019-ben meglévő 108 fekvőbeteg intézményből 70 maradt volna meg 2035-re,
ami 35 százalékos csökkenés lett volna. Ez azzal járt volna, hogy
az aktív ágyak száma 41 ezerről 27 ezerre csökkent volna.
Emellett
a járóbeteg intézmények száma 2019-ban 557 volt, ami 2035-re 221-re csökkent volna,
ami 60 százalékos csökkenésnek felel meg.
A lap forrásai szerint a titkolózás oka, hogy
komoly politikai kockázatot rejt bármilyen intézménybezárás,
amíg el nem magyarázzák az embereknek: adatokkal alátámasztott tény, hogy az ellátás minősége és az intézményrendszer széttagoltsága egymás ellen hat. A BCG tanulmánya sem egyszerű intézménybezárásokat javasolt, hanem komplex átalakítást az ellátás minőségének javításáért. Ennek részeként a fekvőbeteg-ellátás mellett egy kétszintű járóbeteg-ellátási modellt vázoltak fel.
Az első szint az önálló poliklinikák lettek volna, itt a leggyakrabban előforduló eseteket látnák el, 15-30 percen belüli „megközelíthetőségi limittel”. Ezek mellett működnének a másik típusú, teljes ellátást nyújtó járóbeteg klinikák, amelyek a tervezet szerint „átfogó kezelést nyújtanak a régióban, beleértve a diagnosztikai szolgáltatásokat is”, ezek 30–60 percen belül kell, hogy elérhetők legyenek.
A tervezetben az szerepel, hogy
vármegyénként egy regionális kórház lett volna. Budapesten „négy centrum kórház és hét helyi kórház” maradt volna meg 2035-re.
A tervezet szerint a kórházakat nem számolták volna fel: átalakították volna krónikus betegeket ellátó vagy szociális gondozást nyújtó intézménnyé, ugyanis sok esetben azért a drága kórházi ellátást nyújtják egy idősnek vagy szociálisan rászorulónak, mert máshol nincs hely.
A Hippokratész-projekt az „egészségügyet irányító minisztérium” alá betervezett egy olyan új központi szervezetet, amelynek fő feladata az ellátástervezés, így a teljesen széttagolt egészségügyi intézményrendszer egésze ennek hatáskörébe tartozott volna: az állami, egyetemi, egyházi, az önkormányzati, valamint egyéb, például a MÁV vagy magánfenntartók intézményei.
A háziorvosi rendszert úgy tervezték átalakítani, hogy tartósan be nem töltött körzetek lefedésére anyagi ösztönzőkkel növelték volna a pozíciók vonzerejét, és a háziorvosok fizetésének 130-140 százalékos emelését javasolták. A védőnői hálózatot területi helyett a házi gyermekorvosok alapján szervezték volna át.
„A gyerekre egy orvos-védőnő csapat figyel”
– olvasható az anyagban.
A dokumentum értelmében újraosztották volna a teljesítményvolumen-korlát rendszerét, amely meghatározza, mekkora összegű és típusú (műtét, vizsgálat stb.) ellátást finanszíroz az állam egy adott intézményben. Erősebb kontroll alá került volna a tb-járulék beszedése, ahogy a gyógyszerfelírás is.
A magánfinanszírozású ellátásokat kifejezetten erősíteni javasolták, egyúttal átláthatóbbá is téve a magánintézmények működését.
A Hippokratész-projekt zöme végül nemcsak az íróasztal fiókjának mélyén landolt, hanem titkosították is.