A transzgender sportolók lehetnek a jövő női sportolói?

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség új szabályt alkalmaz(na), amely szerint a túlzottan magas tesztoszteronszinttel rendelkező sportolónők csak úgy versenyezhetnének, ha gyógyszerekkel lecsökkentik a hormonszintjüket. A dél-afrikai olimpiai bajnok futónő, Caster Semenya pert indított az új regula ellen.

Már 3 éve történt, amikor a Rio de Janeiro-ban rendezett nyári olimpiai játékok 800 méteres számában a nők között a dobogóra kizárólag olyanok állhattak, akik a megengedettnél magasabb tesztoszteronszinttel rendelkeztek. A számot akkor a dél-afrikai Caster Semenya nyerte meg, a burundi Francine Niyonsaba és a kenyai Margarete Wanbui előtt. Az említett sportolók szexuális rendellenessége az úgynevezett hiperandrogenizmus nevű betegség miatt van, ugyanis a hölgyeknél magasabb férfihormonszinttel, ezáltal pedig fejlettebb izomzattal is rendelkeznek.

Semenya első alkalommal a 2009-es berlini atlétikai-vb-n robbant be a köztudatba. A 800 méteres síkfutás fölényes megnyerése után, rengeteg támadás érte férfias kinézete miatt. Az atlétát végül nemi vizsgálatra kötelezték, amely után megállapították, hogy nagyon magas a férfi nemi hormonszintje. A sportban ezzel azonban nincs egyedül, mivelhogy mindig is voltak interszexuális versenyzők, akik egyértelműen sem férfiként, sem nőként nem azonosíthatók.

Tudósok szerint az úgynevezett interszexuális állapot, két genetikai zavar miatt van. Ennek köszönhető a férfias kinézet. Az androgén-inszenzitivitási szindrómában (AIS) és 5-alfa-reduktáz enzimhiányban szenvedőknél sem alakulnak ki a belső női nemi szervek, miközben a külső nemi jegyek a születéskor lányra utalnak.

Az AIS-nél esetében is megfigyelhető a nagyobb, a sportban mindenképp előnyt biztosító tesztoszteronszint, de csak a vérben, más sejtekben nem, így az ilyen atlétáknak általában nincs nagyobb esélyük nyerni a versenyeken. A másik genetikai eredetű szindrómánál viszont már egyértelműen erősebb a férfi hormonok termelődése, a hiperandrogenizmus, ami fizikai előnyöket is biztosít, ugyanis akár ötször-tízszer is nagyobb lehet a tesztoszteronszintjük, mint egy nőnek. Emiatt jóval könnyebb világklasszis sportolóvá válni a női mezőnyben.

A sporttörténelemben egyébként nem Semenya esete az első. Az 1932-es olimpián a női százméteres síkfutást megnyerő Stella Walshról csak a halála utáni boncoláskor derült ki, hogy a férfiakra jellemző Y kromoszómája volt. Az 1960-as években is tartottak attól, hogy esetleg interszexuálisak versenyeznek nők között, ezért 1968-tól a kilencvenes évekig szexvizsgálatokat tartottak a világversenyeken, csak a két X kromoszóma jelentett zöld utat. Ám ezeket a vizsgálatokat eltörölték az emberi jogi szervezetek tiltakozása miatt.

Az utóbbi évek felháborodásai miatt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség új szabályt hozott létre, amelynek értelmében a versenyzőknek először is bizonyítaniuk kell, hogy nők vagy interszex állapottal élnek. A tesztoszteronszintjüket legalább fél éven át 5 nmol/liter szint alatt kell tartaniuk, és ezután át sem léphetik ezt a szintet, ha továbbra is versenyezni szeretnének. Azon sportolók, akik nem teljesítik a feltételeket, nem indulhatnak nemzetközi versenyen, vagy kizárólag a férfi mezőnyben vehetnek részt.

Az ügyben leginkább érintett sportoló, Caster Semenya bírósághoz fordult az új metódus ellen.

„Semenya asszony megkérdőjelezhetetlenül nő. Egy hősnő, aki rengeteg embert inspirált világszerte. Semenya harcolni fog a jogáért, hogy szükségtelen orvosi beavatkozás nélkül futhasson, azért harcol, hogy szabadon fusson"

– írták korábban Semenya jogászai.

Semenya kijelentette, hogy genetikai rendellenessége miatt nem támadnia kellene a nemzetközi szövetségnek, hanem inkább ünnepelni. A sportoló ügye jelenleg a lausannei székhelyű Sportdöntőbíróság előtt van, amely amennyiben Semenya mellett dönt, akkor a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek azonnal vissza kell vonnia a szabályt.

Az atlétikai szövetség jogásza, Jonathan Taylor úgy érvelt, hogy azért volt szükség erre az intézkedésre, mert

nem szeretnének kaput nyitni a transzgender sportolók előtt, ugyanis ebben az esetben rendre ők fognak dominálni a női versenyeken.

Szakértők szerint vannak olyan – nem feltétlenül demokratikus berendezkedésű – országok, akik a siker reményében már keresik az olyan személyeket, akik ezzel a rendellenességgel születtek. Az érintett versenyzők, a nők mezőnyében feltétlenül nagy előnnyel indulhatnának. Ebből adódóan mihamarabb dűlőre kell jutni és megoldást találni a problémára. A nemzetközi szövetség szerint a harmadik nem bevezetése a sportágban nem nyújtana megoldást.

Egyelőre nehéz választ adni a problémára. Egyrészt, akik valóban ezzel a rendellenességgel születnek, nyilvánvalóan nem tehetnek róla, másfelől a női sportolókat is meg lehet érteni, ugyanis ezáltal hátrányba kerülnek, így pedig a sport tisztasága is sérülne. Az eset egyszerre vet fel biológiai, etikai és morális kérdéseket.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Kvárik Anita