A milliárdok jönnek a fociba, de a nézők nem

.

2011-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség tervezete szerint az évtized végére már 8000 ezres átlagnézőszámot szerettek volna az NB1-ben, miközben ebben a szezonban ez jelenleg csupán alig több mint 3100 néző.

A kormány szerint az átfogó stadionrekonstrukciós programra azért volt szükség, mert az elhanyagolt létesítmények és a lelátói hangulat miatt nem járnak ki az emberek mérkőzésekre. Éppen ezért sorra épültek és újultak meg a stadionok, ezen felül a szurkolói kártyát is bevezették, amellyel elvileg könnyebben kitilthatóvá váltak volna a rendbontó szurkolók.

Ám, a szurkolói kártya teljes kudarc lett, ugyanis nem a rendbontást, hanem a mérkőzésre járást nehezítette meg, több szurkolói csoport is tiltakozásból nem járt ki a mérkőzésekre. Nem véletlen, hogy mostanra szinte el is törölte az MLSZ a kötelező jellegét az NB1-ben.

.

Másfelől a milliárdokból épülő stadionokban nem lett több néző, ugyanis az MLSZ és a kormány rosszul mérte fel azt, hogy mi is a hazai labdarúgás legnagyobb problémája.

Vagyis az egyszerű szurkoló nem a stadion állapota, hanem a gyenge színvonal miatt nem jár ki magyar focimeccsre.

Azzal, hogy mindenféle koncepció nélkül kezdte el beledobálni a magyar futballba a kormány a pénzt, azzal azt érte el, hogy az egyesületek nincsenek arra ösztönözve, hogy gazdaságosan működjenek. A legjobb példa erre, a Szombathelyi Haladás esete, amely 100 milliós adóssággal küzd, illetve az újonnan épített stadionját nem tudja saját büdzséjéből finanszírozni. Végül a kormány úgy döntött, hogy rendkívüli segély címen több száz milliós támogatást ad a klubnak.

Az észszerűség és a remélt önfenntartás helyett soha nem látott pazarlás jellemzi a hazai futballt.

Míg 2010-ben az átlag focista fizetés az első osztályban 400-500 ezer forint volt, addigra manapság a havi másfél millió forint körül van. Ez pedig a labdarúgókat sem készteti arra, hogy minél jobban megszakadjon a pályán. Ha nem vállnak be, akkor eligazolnak egy másik együtteshez, majdnem ugyanennyiért. 

.

Arról nem is szólva, hogy vannak olyan csapatok, (Mol Vidi és Ferencváros) ahol a fizetések elérhetik a havi 10-12 millió forintot is. Nem érdemes elmenni amellett sem, hogy a légiósok aránya meredeken emelkedik a hazai első osztályú bajnokságban. Vannak méregdrága légiósok, akik idehaza „sztárnak” számítanak, köszönhetően a nem túl magas színvonalnak. És vannak olyan, akik mivel messziről jöttek sokszor valódi feltérképezés nélkül próbálhatnak szerencsét, ezen játékosok közül csak elvétve váltja meg valamelyik a bajnokságot.

A jelenlegi NB1-ben közel 38% a légiósok aránya.

Azzal, hogy a TAO-n keresztül (is) rengeteg pénz áramlik be a sportba, nem érdekelt egyik sportvállalkozás sem a nyereséges működtetésben, ez viszont óriási veszély, mert ha egyszer megszűnik ez a támogatási forma, akkor egyik napról a másikra kell, a piac alapú gazdálkodásra visszatérni, ez pedig az ún. rendszerváltás után sem sikerült a sportegyesületek többségének.

Visszatérve a nézőszámokra, az látszik, hogy manapság csak két esetben vannak szurkolók a lelátón. Akkor, ha egy csapat éppenséggel rendkívül jó szezont fut vagy akkor, ha a két legnagyobb rivális a Ferencváros és az Újpest játszik egymással.

Azok után, hogy az állam úgy öntötte bele a pénzt a fociba és a stadionépítésekre, hogy a társadalom többsége ellenezte azt, így a hazai foci iránti való elköteleződés sem tudott emelkedni. Pedig a piaci működéshez elengedhetetlen, hogy a stadionokba minél többen látogassanak el, ezzel a jegyeladásból származó bevételek is növekednének. Ám jelenleg ott tartunk, mint 2011-ben, amikor az MLSZ még 8000 nézőszámról álmodozott.

 

Hamarosan folytatjuk…

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss