Száz metrót, ezeret!

MÁV-HÉV
Kortársak egymás közt. Fejlesztés magyar módra.

A magyar csibészség és találékonyság nem ismer határokat: már túlárazott, szétlopott, uniós pénzből fizetett nagyberuházás sem kell ahhoz, hogy metrót építsünk. Kell néhány kellően gátlástalan és végtelen fantáziával megáldott politikus, egy papírlap és egy szépen fogó toll, s már kész is vagyunk.

Az ötös metró története pontosan illeszkedik az elmúlt évek, évtizedek ötletszerű, csapongó és tökéletesen átgondolatlan tervezgetései közé: az épp soron következő választás előtt bedobunk egy, a legcsekélyebb számonkérés lehetőségét sem magában foglaló, csak a távoli jövőben megvalósítható gigaberuházást, ehhez pedig párosítunk egy jól eladható politikai üzenetet (januárban például a Tarlós nyakára ültetett Fürjes Balázs álmodott nagyot, ő akkor a dél-pesti vonalakat fantáziálta be a Kálvin térre).

Így született meg a főváros (és ha nagyon belemegyünk, akkor Budakalász, Pomáz és Szentendre) 5-ös metrója, egyetlen kapavágás nélkül. Reméljük, a nemzetiszín szalagot sem felejtik majd átvágni.

Eközben egy nagyon fontos, előremutató terv, vagyis a szentendrei, valamint a csepeli és ráckevei elővárosi vonalak összekötése, így a főváros és észak-déli átjárhatóságának biztosítása talán soha nem valósul meg.

A történet akár még vicces is lehet, ám a legfeljebb 60-al csattogó, lassan ötvenéves NDK-s szerelvények légkondicionálás nélküli levegőjében egymáshoz tapadó pár százezer szavazópolgár valószínűleg inkább kínjában röhög a magyar politika, szolgálati autóban feszítő gerinctelen képviselői által eléje tolt viccet látva. 

A fővárost vezető politikai elitet ez természetesen egy percig sem zavarja, s akadályozza meg abban, hogy két megnyert önkormányzati választás után, megígérje harmadszorra is ugyanazt.

És amit most sem fog betartani.

Itt ugyanis nemhogy észak-déli metró (avagy 5-ös) nem lesz, de egyelőre híre sem látszik a matuzsálemi korba lépő roncsok leváltásának, a katasztrofális pályaállapotok megszüntetésének, vagy akár a hálózat fejlesztésének. És ez nemcsak a szentendrei, hanem az összes elővárosi vonalra igaz.

Persze ne legyünk igazságtalanok, mindenképp érdemes beszámolni olyan nagyívű fejlesztésről is, mint néhány szerelvény lefestése és egy-két, alig 40 éves, MÁV-tól kapott mellékvonali Bzmot nagy-nagy csinnadrattával való ráeresztése a senki által nem használt, forgalom alól kivont csömöri mellékvonalon.

Eközben nem hogy fejlesztettek volna, de egyenesen szétverték a főváros agglomerációjának közösségi közlekedését: a HÉV-ek MÁV-hoz passzírozásával egy alapvetően működő, egységes rendszert barmoltak szét azok, akik közösségi közlekedést csak egy-egy, egyre ritkábban megvalósuló szalagátvágás során látnak.

Ezek az emberek politikai adok-kapok eszközévé tették több százezer ember napi munkába járásához, így a főváros és az ország működéséhez elengedhetetlenül szükséges struktúrát.

Különösen nagy a felelőssége ebben annak a főpolgármesternek, aki személyes bosszú okán szétverte a BKK-t és leállított, vagy csak simán elhanyagolt minden jelentősebb, közösségi közlekedést érintő fejlesztést.

Az úgynevezett 5-ös metró kapcsán tehát nincs másról szó, mint egy ócska színjátékról, ahol a szavazópolgárt egy átlátszó, ostoba, nettó hazugsággal készülnek átverni. Ismét.

Kérdés az, hogy mennyire hagyják nekik ezt.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Tari Tamás

Friss