(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Mint a betegséget elsőként felfedező és jelentő ország, a kínai kormány...”
– írta a Magyarországra delegált kínai nagykövet a minap a Magyar Nemzet hasábjain. A magyar nép nevében, azt gondolom, kifejezhetem soha el nem múló hálánkat azért, hogy a koronavírust a kínai kormány „felfedezte”. Duan Jielong nagykövet úr az amerikai nagykövetnek címzett levele tartalmi elemeire nem kívánok reagálni, ahogy egy átlagos origo-cikk esetében sincs értelme elidőzni az egyes mondatokon. A mögöttes szándék az egyetlen üzenet. Agymosás, manipuláció, hazugság. De van még egy érzékeny pont ebben a levélben a mögöttes szándékon túl, és ez a megjelenés helye. Nekünk, a valaha volt Magyar Nemzet szellemiségét tisztelő olvasóknak érzékeny és fájó egy kommunista diktatúrát szolgaian kiszolgáló nagykövet sorait a jelenlegi Magyar Nemzet felületén olvasni.
Kis naivitással kerestem fel ismét Azbej Tristan államtitkár úr hivatalos oldalát, vajon szót emelt-e az ismét bebörtönzött hongkongi keresztény aktivista, Agnes Chow sorsa miatt. Agnes Chow sorsa egyelőre azonban elkerülte az államtitkár úr figyelmét, helyette– posztjait olvasva - együtt ünnepelhetjük Azbej Tristánnal az alkoholizmussal mint népbetegséggel küzdő hazánkban a pálinkafőzés adómentessé tételét…
Az államtitkárság szócsövének számító vasarnap.hu-n, a vallási köntösbe bújtatott politikai propaganda oldalon rákerestem Agnes Chow nevére, de egy említést sem dobott ki az oldal. Ahogy Joshua Wongéra sem, pedig Wong – szintén keresztény vallásúként – a hongkongi ellenzék egyik vezető alakja, a Time magazin év embere jelöltjei közé is bekerült, és béke Nobel-díj várományosként is emlegették a hírek.
A konzervatívabb 777blogot elismerés illeti viszont azért, hogy beszámolt egy friss, megrázó jelenségről szintén a kommunista Kína területéről. Egyes tartományaiban az állam ugyanis előírta, hogy akik állami segélyhez folyamodnak, azok számára nem lehet más Úr Mao Ce-tungnál és a kínai állam „nagyjainál”.
Mialatt ezt a cikket pötyögöm a billentyűzeten, Kína munkatáboraiban embereket kínoznak, kényszersterilizálnak, és abortálják magzataikat pusztán azért, mert hittek (akár Allahban, akár Jézusban). De ez mind szóra sem érdemes az üldözött keresztények megsegítéséért szerveződött államtitkárságnál, a propagandaoldalon sem fér be a hírek közé, de mindjárt milyen súlyosan fog az a ceruza akkor, ha egy nyugati, állami iskolában lekerül egy kereszt…
Korábban, amikor az államtitkárság szelektív kereszténységvédelme megkérdőjeleződött, akkor a Hagia Sophiáért kezdeményezett közös imádsággal kapcsolatban az államtitkár úr általánosságban válaszolt a vasarnap.hu-n egy proklamáció keretei között. Ott azokat, akik aggódni találtak a Hagia Sophia mecsetté alakítása miatt egyszerűen képmutató keresztényvédőknek nevezte. Így nem is várnék ennél színvonalasabb reakciót arra, ha megkérdezném, vajon miért nem fontos az államtitkárságnak és a vasarnap.hu-nak a meghurcolt hongkongi aktivisták sorsa, és általánosságban a keresztényüldözés a kommunista Kínában. Én ugyanis – állítólag – egy könnycseppet sem ejtek az afrikai keresztényekért, ez a vélelmezés vajon feljogosítja a névben kereszténységet védő kormányt, hogy ne ejtsen könnyeket a Kína által meghurcolt keresztényekért?
Értem, hogy a reálpolitika világa „nem habostorta”. És meg sem sejthetjük, „mit harcol, és kap értünk gyomorfekélyt” népünk és kormányunk feje, miközben a Türk Tanács keresztényüldöző tagjai előtt csinál magából komplett hülyét, vagy amikor a teljesen fölösleges Belgrád-Budapest vonal bővítésre vesz fel soha meg nem térülő, méregdrága hitelt a kommunista Kínától.
Igazán csak a kormány tagjainak lelki üdvéért aggódunk – és a saját lelkünk békéért…