Mire való Rétvári Bence?

Mire való Rétvári Bence?

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Rétvári Bence nem a meglepetések embere. Az Emmi-államtitkár napi szinten kénytelen megválaszolni a miniszterének küldött írásbeli kérdéseket, és ezekben gyönyörűen kirajzolódik, mit tart a KDNP-s politikus konzervatív szellemiségnek, országgyűlési méltóságnak, vagy úgy egyszerűen: munkamorálnak.

A Rétvári-féle leveleknek ugyanis kötelező eleme, hogy a tényleges válasz után egy teljesen indokolatlan gúnyolódás tudatja a kérdezővel, hogy jó lenne, ha inkább nem kérdezne.

Ráadásul az államtitkár már arra sem ad, hogy legalább helyes kontextusban támadja az ellenzéki képviselőket – még akkor is, ha egy ilyen levélben valószínűleg csak az aláírás a saját szellemi terméke.

Például Lukács László György Jobbik-alelnök nemrég arról kérdezte volna Kásler minisztert – aki helyett megint Rétvári válaszolt -, hogy miként kapják meg a Favipiravir gyógyszert a koronavírusos betegek, kell-e érte térítési díjat fizetniük, hány beteg részesült eddig ilyen gyógyszeres terápiában, és így tovább. Lukács levelében a szakmai jellegű kérdéseken túl nem szerepelt semmilyen provokáció vagy pártoskodó megjegyzés, szóval viszonylag egyszerű dolga lett volna a minisztériumnak, hogy normálisan válaszoljon.

Ennek ellenére Rétvári Bence megint össze-vissza nyomkodta a válaszgenerátort, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a válaszai mögött már nincs kreativitás, csak valamilyen felületen be kell pipálnia, melyik sértéssel akarja befejezni levelét, mielőtt leírná, hogy Tisztelettel.

Szóval a hiányos, de legalább érdemi részt követően Rétvári levele teljesen indokolatlan módon így fejeződik be:

Rétvári Bence

Persze alapvetően méltatlan dolog komolyan venni egy olyan levelet, amit szándékosan a másik provokálására írtak, de azért vegyük csak számon Rétvári állításait: egyrészt szándékosan baloldali pártokról beszél a Jobbik kapcsán, pedig mindenkinek nyilvánvaló aki bármit is ért a politikából, hogy az ellenzéki összefogástól még nem lesz baloldali a Jobbik - ahogy jobboldalivá sem válik a DK. Ezért hívják összefogásnak, és nem összeolvadásnak: különböző világnézetű csoportok egy közös, nagyobb cél érdekében együttműködnek egymással, közben megtartva saját értékeiket. Érhető ez: Borkai és Kaleta is megtartotta saját értékeit, egyikük sem lett a keresztény értékrend zászlóvivője attól, hogy a KDNP nevű bizniszpárt neve oda volt írva a Fidesz mellé. Egy Rétvári-féle válaszgenerátor erre azt írta volna: a folyamatos pedofil- és prostitúciós botrányoktól hangos Fidesz mellé. De ezt a stílust hagyjuk meg a hanyatló kormánypártok ópiumának.

Az államtitkár szerint persze a baloldal kihúzta magát a közös védekezésből, ami egyszerűen értelmezhetetlen mondat, bár tény, hogy baromi jól hangzik, és tudjuk, hogy vannak szavazók, akiknek ez elég. Aztán a jogállamisági kérdéseket felvető felhatalmazási törvényt szándékosan összemossa egy képzeletbeli koronavírus-törvénnyel, azt sugallva, hogy az ellenzék nem akarta, hogy a kormány védekezzen a vírus ellen. Világos, hogy ilyen sem történt, az ellenzékre sokkal inkább jellemző, hogy igyekszik mindenben túllicitálni a kormány védekezését, nemhogy ellenezné azt. Aztán Rétvári még azt is kijelenti, hogy a baloldal – tehát nem a baloldal, hanem az ellenzék – még a védekezésben résztvevők támadásával is nehezíti a vírus elleni harcot, amire tényleg nehéz reális magyarázatot találni, de persze megint jól hangzik: szinte már szemeim előtt van a tökéletes balos-náci politikus, aki úgy akar hatalomra kerülni, hogy öncélúan sértegeti a 24 órás műszakban dolgozó nővért.

Persze gyaníthatóan ez az egész úgy néz ki, hogy Rétvárinak a minisztérium megírja a választ, majd egy másik ember Rogánék iránymutatásai szerint hozzáteszi a végéhez ezeket a marhaságokat, végül az államtitkár csak átfutja és aláírja. Noha nem kellene neki, de ő akarja így. Tény: vannak olyan társai, akik többet adnak a méltóságra, és ezt a propagandát már nem engedik be saját szakterületükre. Rétvári nem ilyen.

Ebben az esetben viszont az ellenzéki képviselő elolvassa a választ, és ha volt értelme, akkor hasznosítja az információkat, a levél végén lévő baromságra pedig már fel sem kapja a fejét, hiszen megszokta, hogy ez csak egy Rétvári-levél kötelező eleme.

De azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy ezt a színvonaltalan munkát valaki államtitkári minőségében végezheti, egy rakás pénzért, ráadásul úgy, hogy a saját dimenziójában valószínűleg egy, a hazájáért áldozatos munkát végző államférfinak gondolja magát. És ez nem csak az ő tragédiája, hanem mindannyiunké.